Az IT az a szféra, ahol még Jeanne D’Arc sem feltétlen vezetett volna győztes háborúkat, de elérkezett a pillanat, amikor bárki felvértezheti magát a html, js, css, java, python adta fegyverzetével vagy épp a páncéljával. Ilyenek például az afgán nők.
Ma a ‹body› új jelentéssel bírhat a nők életében, habár a saját testüket nem mutathatják meg azok az iszlám nők, akiknek életét elindította a felszabadítás útján Fereshteh Forough, a Code to inspire alapítója. 2015-ben brooklyni lakásából szervezte meg azt az oktatási intézményt, ahol most februárban megszületett az első női afgán okleveles webfejlesztő csapat.
Az afgán lányok helyzetéről dióhéjban annyit, hogy inkább nem járatják őket iskolába, nehogy felgyújtsák azt a szélsőségesek, vagy épp nehogy férjhez menjenek, hogy aztán ne támogassák anyagilag a családot.
De hogyan is támogathatnák, ha nem járnak iskolába? De hogyan is járhatnának iskolába, ha félelemmel van kikövezve az útjuk?
Ezt a paradoxont kívánta kézbe venni és kiegyengetni az alapító. Ma a világ más országaiban átlagosan a nők 72%-a dolgozik, míg Afganisztánban ez 16%. Ezen szeretne változtatni a kezdeményezés. Forough és családja menekültként érkezett a Szovjetunió idején egy kis faluba Irán és Afganisztán határánál. Itt nőtt fel 7 testvérével és a menekülteknek “kijáró” akadályokkal. Az emberek úgy tekintettek rájuk, mint akik el akarják venni a lehetőségeiket, mint akik haszonélvezői egy őket meg nem illető társadalmi redisztribúciós folyamatnak.
Az oktatás sem volt számukra könnyen elérhető, de anyja megtanult varrni, amiből finanszírozni tudta a gyerekek taníttatását, tudta hogyan hozza ki a legtöbbet a legkevesebből – ezt a vállalkozói vénát örökölte Forough és büszkén adja át ezt a szemléletet a hasonló helyzetben lévő nőtársainak.
A menekülti helyzetet nem szenvedő alanyként értelmezi, számára a világ azt szimbolizálja, hogy nagy dolgok üres kézzel kezdődnek.
Gimnáziumban az irodalom állt hozzá közel, de az egyetemre való bekerülési vizsgáján az afgán egyetem számítástechnikai részlege választotta ki. A Dazed interjújában visszaidézi Forough:
Az első óra matek volt, megijedtem, fel akartam adni. De aztán észrevettem a kritikai gondolkodást, a logikát benne és maradtam. A kódolás olyan, mint a puzzle: ki kell próbálnod különböző ösvényeket, hogy megtaláld a megfelelőt. Nekem ez olyan, mint egy új nyelvet tanulni, egy olyanét, ami meg adja neked a szabadságot, hogy azt kreálj, amit szeretnél.
Ezt a szabadságot szeretné ő is továbbadni a társainak, hogy egy biztonságos környezetben tapasztalhassák meg ők is, milyen új információkat kapni és adni a világnak. Már van is egy készülőben levő játékuk egy afgán hősnőről, aki Super Mariót is meg tudná menteni a kastélyból.
Kövesd nyomon ezen a linken, hogy halad a mentőakció.