Közel a Corvin-negyedhez, létezik egy olyan cukrászda, ami egyszerre bűbájos és menő. Akárcsak a megálmodója, Hermán Sára, aki indológusból lett az újhullámos cukrászat egyik képviselője Budapesten. Idén nyáron nyitotta meg a Hello Sári Sütizőt a Nap utca 30. szám alatt, ahol egy kávé és egy tortaszelet mellett mesélt nekem többek között az útjáról.
ContextUs.hu: Úgy tudom indológusnak tanultál, aztán nyitottál egy cukrászdát. Hogyan jött a cukrászat a képbe?
Ezen mindig annyit gondolkodom, hogyha egyszer valaki megkérdezi tőlem, miért lettem cukrász, akkor mit mondjak. Nincs rá jó válaszom. Mindenki mondja, hogy már az oviban is fakanál volt a jele, de nekem mégis nagyon későn jött.
Egyébként két egyetemre jártam, Turizmus-vendéglátás szakot végeztem az akkori Heller Farkason, majd az Eltén indológiát tanultam. Majd elvégeztem egy cukrász OKJ tanfolyamot is. Én is muffinokat, pitéket kezdtem el sütni, mint mindenki. A tanfolyamról nincsenek túl jó emlékeim, viszont a gyakorlati helyemen rengeteget tanultam. Ha nem oda kerülök, akkor most nem ülünk a Hello Sáriban.
ContextUs.hu: Dolgoztál korábban cukrászként?
A tanfolyam után kipróbáltam magam egy utazásszervező cégnél, de hamar rájöttem, hogy a napi 8 óra számítógép előtt ülés nem nekemvaló. Majd jött egy lehetőség egy pesti cukrászdában, ahol dolgoztam egy darabig. Majd egy reformsütizőben folytattam. Itt sokat kellett kísérletezni alternatív lisztekkel, cukrokkal. Egy kis kitérőnek és tapasztalatnak jó volt.
ContextUs.hu: Mikor született meg a saját cukrászda ötlete?
Amint eljöttem az utolsó munkahelyemről, elvégeztem két barista tanfolyamot. Még úgy gondoltam, hogy elmegyek dolgozni valahová gyakorlatot szerezni, de annyira gyorsan beindultak az események, megtaláltuk ezt a helyet, így nem maradt lehetőségem elmenni dolgozni.
ContextUs.hu: Egyedül nyitottad a Hello Sárit?
Természetesen szülői segítség áll a háttérben, minden döntést velük hoztam meg, anyukám vasárnaponként mosogatni is feljár. Üzlettársam nincs, teljesen egyedül viszem a boltot.
ContextUs.hu: Hogyan fogadták az emberek?
Nagyon jól fogadták. Vannak olyanok, akik nyitás óta majdnem mindennap itt vannak. A gyerekek már kiabálnak az utca másik odaláról, hogy szia Sári!. Az egész olyan családias. Ezért igyekszem is minél többet bent lenni, mert látom, hogy igénylik az emberek a beszélgetést.
ContextUs.hu: Ezek szerint egyedül csinálsz mindent? Sütsz és kiszolgálod az embereket, beszélgetsz velük, alapanyagot rendelsz?
Igen a legelején mindent egyedül csináltam, éjjel sütöttem, napközben pedig a vendégekkel foglalkoztam. Éreztem, hogy ez nem fog sokáig menni, ezért a pultozós részhez felvettem Sárit, így ez egy szerencsés véletlen. Bárki bejön és köszön, hogy hello Sári, nem tud mellényúlni.
ContextUs.hu: Itt a környéken is van pár kávézó, sütiző. Ez mennyire befolyásolt téged a helyszín választásban?
Azért is választottam ezt a helyet, mert itt a Corvin közelében vannak kávézók, egy hagyományos cukrászda is, de ilyen, amilyet én szerettem volna még nincs. Így arra gondoltam, hogy akinek van igénye az ilyen újhullámos sütikre, annak legyen hova járni. Egyébként látom, hogy van is rá kereslet.
ContextUs.hu: A kínálatot te találod ki? Hány sütiből áll egy napi választék?
Igen én. Átlagosan napi 7-8 féle süteményt rakok ki, ebből kettő majdnem mindig pohárkrém. Napközben töltöm a pultot, és estére általában minden elfogy. Nagyon odafigyelek, hogy minden nap többféle desszertből lehessen válogatni, így mindig legyen valami csokis, gyümölcsös, pohárkrém, pite. Nyilván éppen, aminek szezonja van, azt használom.
ContextUs.hu: Van valamilyen filozófiád a cukrászattal kapcsolatban?
Számomra a legfontosabb a minőségi alapanyaghasználat. Szerintem egy igazi süteménybe kell a cukor, a liszt, a tejszín, ezért nálam kevés a „mentes” édesség. Nagyon odafigyelek, hogy a vaj, a tejszín is állati eredetű legyen, a lehető legjobb termékeket szerzem be. Az az elvem, hogy csak olyat sütök és árulok, amit én magam is megennék.
Fotó: Stiglincz Gábor Photography
Hello Sári Facebook-oldala: ITT