Mikor a legtöbb zenekar szakításból inspirálódik, jön a Partner, és az arcunkba röhög.
Kínos életszituációk, mint megtalálni a szobatársad dildóját, wc-be ejtett, majd kihalászott szemüvegek – erről szól az Ontarió-i banda első lemeze, az In Search of Lost Time. Josée Caron és Lucy Niles dalszerzők a ’90-es évek alt-rock alapjain nyugvó, power akkordokkal tarkított dallamaikba csempésznek annyi humort, ami a legpesszimistább arcokra is mosolyt csal.
Ez egyik kedvenc dalom a Partner albumáról az Ambassador to Extasy, ami Caron egyik randijának emlékeit eleveníti fel, ahol egy átkaraokezott este és egy közösen elszívott cigi után elhangzott a mondat, ami később a dalszögben is feltűnik:
You know it sounded so gay/But I said it anyway/I’ll be your ambassador to ecstasy.
Ismét itt egy olyan zenekar, ami nem arra koncentrál, hogy kinek és hogyan adják majd el a dalaikat, hanem hogy kifejezzék vele a saját érzéseiket. Az előző zenekaraiktól (Go Get Fucked és a Mouthbreathers) az különbözteti meg a Partnerst, hogy az együtt eltöltött pillanatoknak állít emléket.
Hallgassátok meg az albumot itt.
