Az egyik legősibb burkina fasoi népcsoport, a kassenák otthona Tiébélé falu, ahol minden egyes ház maga egy műalkotás. Rita Willaert fotográfus és Olga Stravkis utazóblogger a néhány szerencsés között tudhatják magukat, akik meglátogathatták az elszigetelt helységet.
A falu a Szavanna sivatag felett, egy domb lábába fészkelve található. A kassenák a 15. század óta lakják az 1,2 hektárnyi területet, Willaert és Stravkis 2009-ben látogathatták meg őket.
A fotók Tiébélé érintetlenségét, az emberek sajátos életmódját dokumentálják, akiknek ősei hagyománya évszázadokon keresztül fennmaradt a népcsoportban.
Ahogy Stravkis írja, az utazás előtt figyelmeztették őket a dress-code-ra:
Megmondták előre, hogy nem lehet rajtunk semmi vörös, és nem vihetünk magunkkal esernyőt. Csak az épp regnáló uralkodói családnak megengedett ez a kiváltság, és megsértenénk a vendéglátóinkat, ha ezt nem tartanánk tiszteletben.
A tiébéléi uralkodói rezidencia agyagházak sokasága, amelyek különböző kézzel festett geometriai mintákat hordoznak magukon. Ezek a minták különböztetik meg az uralkodói lakot az átlagemberekétől. Egy másik különbség a bejárati ajtók mérete: habár azt gondolhatnánk, hogy az uralkodói házaké a legmagasabb, vagy legszélesebb, éppen ellenkezőleg: a legkisebb ajtók, a legjobb védelem érdekében.
Míg a legtöbb épület a közösség otthonaként szolgál, az egyik legkülönfélébb formákkal díszített építmények a falu mauzóleumai, ahova a halottaikat temetik.
Az uralkodói agyagházak egyszerű felszereléssel rendelkeznek: a legtöbb konyhában néhány agyag-, és fémtál található.
A legtöbb étkezés egytálétel, amelyet egy rézsütőn főznek meg. Leginkább sűrű krumplifőzelékre, vagy zabkására hajaz, amit esznek, zöldség-, és paprikaszósszal keverve. Minél több kerül a szószba, annál gazdagabb a család.
– magyarázza Stravkis.
Alább pedig Willaert néhány képe a házak különleges díszítését, a mauzóleumokat, és magukat a kassenákat illusztrálandó.
Még több kép a fotós Flickr-fiókján, illetve beszámoló a tapasztalataikról Stravkis blogján.
