102 éves korában halottnak nyilvánították, 6 év múlva feltámadt! Eddig nem látott tematika alapján vetíti film repertoárját az immár 108 esztendős Bem Mozi, ahol az elmúlt évtizedek legendás filmjei pörögnek.
2016 januárjában újra nyíltak az anno Helios Filmszínház, később Admirál, majd Adria névre keresztelt, mai nevén pedig Bemnek keresztelt művész mozi. A régi pompából, mára a dupla lengő faajtók, a közösségi tér kupolája és néhány csupasz oszlop maradt. Azonban a sok mindent látott épület mégis kultikus atmoszférával rendelkezik. Persze a mozaik kő, a diszkó gömb, a bőr kanapé és az évtizedes filmek plakátjai a falon azt az érzést keltik, mintha egy időkapszulában ragadt volna a hely, valahol a rendszerváltás előtti időkben, mégis ez az, ami bejön a művésznépnek és a hétköznapi embereknek.
Ezen a helyen semmi sem furcsa. Az sem, hogy a mozi mester kék köpenyben szedi a jegyet és az sem, hogy egy üveg sörrel ülsz be a filmre.
Ami a tematikus vetítéseket illeti, a mozi nagy ötlete, hogy az elmúlt évtized legszenzációsabb és legbotrányosabb filmjeit egyaránt vetíti, legyen szó szerzői- vagy tömeg filmről. A rendszer pedig az alkotások rendezője köré épül. Így cseppentünk már másodszor Jim Jarmusch erősen szerzői jegyes filmjébe, ezúttal a Szellemkutyába.
Mit értek szerzői jegy alatt? Minden alkotónak van saját „kézjegye” amivel átitatja munkáit. Legyen ez egy kamera beállítás, vágás technika, narráció, az idő sajátos használata, fix szereplőgárda vagy egy probléma, téma, amit rendszeresen boncolgat. Ezek összessége egy olyan vizuális és érzelmi hangulatot ad, melyekért elolvadunk vagy a falra mászunk.
Ezért van az, hogy rajongani tudunk bizonyos rendezőkért és filmjeiket áhítattal nézzük akár huszadjára is! A Szellemkutya is egy ilyen alkotás, már ha valaki kedveli a gyakori zenei betéteket, illetve a kultúrák különleges keveredését.
Emellett elég fejlett szarkasztikus humorral és műfaji ismeretekkel rendelkezik ahhoz, hogy felismerje a legkeményebb helyzetek iróniáját, például amikor egy kivénhedt gengszter banda tagjai egy értelmes mondatot sem tudnak összerakni az éles helyzetekben, vagy sok lépcsőzés után fulladva, levegő után kapkodva érkeznek egy leszámolásra.
A story röviden összefoglalható: egy színes bőrű, gettóban nevelkedett bérgyilkos a szamurájok szent könyve, a Hagakure sorai alapján éli mindennapjait. A mély keleti filozófia és a rendszeres gyakorlás tölti ki testét és lelkét egyaránt. Szellemkutya kifejezetten hagyománykedvelő, szelíd és tiszteletteljes. Ezzel együtt önkéntesen a maffiának dolgozik, mert elkötelezettnek érzi magát annak egyik tagja felé, aki tinédzserként megmentette az életét. Precíz, pontosan végzi a munkáját, ám egyszer egy másik maffiatag halasztása következtében hibázik. Ez az életébe kerül. Ennyi spoiler bőven elég lesz, inkább térjünk ki arra, mi Jim Jarmusch mondanivalója! A film tulajdonképpen egy New York közepén játszódó keleti filozófiai roadmovie. A spirituális tanításokat idézetek formájában és Szellemkutyától kapjuk. Felolvas a Hagakure-ből, felajánlást készít mesterének, bosszú és harag nélkül öl. A népek és kultúrák kavalkádja még tovább bővül a nyelv kérdésével, ugyanis Szellemkutya és a Fagyi árus legjobb barátok, annak ellenére, hogy egy szót sem értenek egymás beszédéből, ugyanis az egyikőjük amerikai angolt, másikjuk franciául tud, ám egyikük sem érti a másik nyelvét. Mégis mindig értik és megértik mind egymást.
A film tele van rengeteg apró utalással, amit most nem árulnék el, mindenki legyen résen, ha nézi a filmet, hogy minél többrétűen tudja megérteni és persze élvezni. Zeneileg RZA, teljes nevén Robert Fritzgerald Diggs multitálentum rap zenéje adja meg a New York-i getto hangulatot.
A filmet 35 mm-es technikával, eredeti nyelven, magyar felirattal vetíti a Bem Mozi, fogyasztható, tartalmas, megmozgató, humoros, élvezetes darab.
