Antal Nimród legújabb filmje a kilencvenes évek hírhedt magyar bankrablójának jól ismert történetét meséli el a vetítővásznon. A rendező nevéhez olyan népszerű filmek köthetőek, mint a Predators vagy a Kontroll. Ambrus Attila története pedig rendkívül ikonikus a magyarok körében. Ezek alapján nem túlzás azt állítani, hogy A Viszkis az év egyik, ha nem is a legjobban várt magyar filmje.
A viszkis rabló történetét nem először dolgozzák fel, Ambrus életéről több könyv is készült. A november 23-án bemutatott akciófilm arra sem az első eset, hogy képernyőn láthatjuk megelevenedni a híres bankrablásokat. A 2010-es Szökésben megjelent A viszkis rabló balladája dokumentumfilm, amely szintén bemutatta a történetét Ambrusnak.
A színészek esélyt sem kapnak
A főszerepet Szalay Bence játssza, emellett szerepet kapott még többek között Móga Piroska, Schneider Zoltán, Klem Viktor és Gazsó György. A színészek alakítása maradandónak nem nevezhető, de ez nem róható az ő számlájukra, valójában a forgatókönyv ügyetlenségei miatt nem is igazán kapnak esélyt a jó munkára. A karakterek kilencven százalékának vagy semmi jelentősége nincsen, vagy éppen két jelenet erejéig jelennek meg a vásznon, mindenféle felvezetés és magyarázat nélkül, ha lenne rá szükség, ha nem.
A főszereplő legtöbb „szövege” elhúzott hallgatásban és komolyan nézésben merül ki, amit, bár Szalay teljesít, színészi tehetségéről túl sokat nem árul el. A fiatal színész egyértelműen próbálja hitelesen alakítani Ambrus Attilát, és egyáltalán nem mondható, hogy rossz munkát végez. Mindössze kiemelkedő alakításra nem kapott lehetőséget.
Néha felteszi a kérdést, de nem válaszol
A Viszkisnek fájdalmasan sok hibája van, főleg azt tekintve, mennyi potenciál volt ebben a történetben. Ambrus története szinte mindenki számára közelről ismert. A néző, ha nem is személyesen emlékszik a szóban forgó rablásokra, a szülei elmeséléséből biztosan ismeri a korszakot, amelyben megtörténtek, arról nem is beszélve, hogy az egykori bűnöző ma is él, egyfajta celebbé vált.
Tehát akik beülnek erre a filmre, ismerik a Viszkis történetét – vagy ha ez mégsem lenne így, az egész cselekmény olvasható a film leírásában is.
Ezáltal lehetőség lett volna foglalkozni azokkal a rendkívül érdekes kérdésekkel, amiket az eseményláncolat felvet, ahelyett, hogy szigorúan csak az Ambrus Attila életéről szóló Wikipédia-cikk két órán át tartó illusztrálása valósuljon meg.
Bár a filmben a nyomozó és a főszereplő közötti kihallgatás alatt megjelenik egyfajta értelmezői pozíció, amelynek keretében bedobnak fontos kérdéseket, a film egyiket sem válaszolja meg.
Az alkotás belekóstolgat, belenyúl kényes témákba, de arra már nem veszi a fáradtságot, hogy a felszínnél mélyebbre ásson.
Elmesélt egy történetet, amit már mindenki ismert, anélkül, hogy bármi plusz információval szolgált volna.
És ugyan nem mondható, hogy a film élvezhetetlen, hiszen minden mozzanatával ki akarja szolgálni az akciófilm-kedvelő nézőt. Nagyjából ahhoz hasonlítható, amikor rendrakás helyett az ágy alá söpörjük a szemetet. Esztétikailag talán jó az eredmény, de jó munkának ettől még nem nevezhető.
Csak legyen eladható, az se baj, ha illogikus
Egy, a viszkis rablóéhoz hasonló történettel foglalkozó filmnél elvárás lehetne, hogy a néző minimális szintű hitelességgel, kidolgozott karakterekkel és a szereplők egyértelműen ábrázolt motivációival találkozzon. Azonban Antal Nimród alkotása egyikkel sem szolgál. A dialógusok klisék és kínosak, a jelenetek pedig teljesen életszerűtlenek. A női főszereplő csak dísznek van, a bankrabló társa a semmiből kerül elő. És minden logikus felépítés nélkül elkezd bankot rabolni Ambrussal, de még a főszereplő motivációi sincsenek kellőképpen tisztázva.
A készítők annyi energiát fektettek a klisék, a hollywoodinak szánt, de valószerűtlen jelenetek és az egyszerű vagy épp erőltetett poénok megalkotásába, hogy már nem maradt idejük rendesen elkészíteni a filmet.
Mindezek ellenére A Viszkis mégis élvezhető. A zenével jól bántak, a korabeli anyagok tökéletesen színesítik a filmet, néhány jelenetet kifejezetten jól eltaláltak. A mozi egésze esztétikailag sem kifogásolható. Csupán azoknak fog hatalmas csalódást okozni, akik azt várták, hogy bármiben kiemelkedjen az átlagos akciófilmek közül, és kihasználja a benne rejlő lehetőségeket.