Denis Villeneuve az utóbbi időben csaknem évente jelentkezik újabb filmekkel. Ezek megjelenési ideje jobbára őszre kerül, így készülve a következő év elején a díjszezonra és megfelelő izgalmakat okozva a hosszú, filmes szempontból eseménytelen nyár után. Magam is várakozással gondolok ezekre a bemutatókra, bár a rendező felé érzett szimpátiám jobbára a 2013-as Enemy-hez fűződő jó emlékekből táplálkozik, utána nem tudott megfelelő hatással beszélni hozzám a filmjeivel. Jelen művében visszatér a determinizmus problémájához, és az erős anya motívum is jelen van, de most egészen másfelől közelít, a science fiction műfaji kereteit használva. Az Arrival alapját a Földre érkező idegenek szolgáltatják, a fókuszba a kapcsolatfelvétel, a megértés és a nyelvi problémák kerülnek.
A nyelv mint eszköz
A történet egy nyelvészprofesszor felől bontakozik ki, akit Amy Adams alakít. Azt a megbízást kapja, hogy próbáljon fordítani a két fél, az emberek és az idegenek között. A korábbi feladataival ellentétben a mostani nem egy már ismert nyelven alapul, hanem egy teljesen új jelkészlet elsajátításán. Ez a tanulási folyamat biztosítja a gerincét a történetnek. Az alapvető kérdés pedig annak meghatározása, hogy az idegenek vajon békés szándékkal vagy a pusztítás intenciójával érkeznek. Ez a válaszút abban is felmerül, hogy a nyelvhez hogyan viszonyulnak a történet résztvevői, a nyelv eszközszerűsége, fegyverszerűsége kerül előtérbe, vagy mint egy művészi forma ami a megismeréshez való eljutást segíti. Ez a szakadás még Amy Adams karakterében is kimutatható: a felütésben az előadáson a nyelvről, mint művészi kifejezési eszközről beszél, majd kicsit később a könyve előszavából hallunk pár sort, ahol a nyelvet az első fegyverként azonosítja a civilizációk közötti összetűzésben. A könyvéből való idézés jelenete egy bemutatkozásul szolgál a két főszereplő között, és abból a szempontból is fontos lehet, hogy kicsiben tudjuk végig követni a film narratívájában később megjelenő kommunikációs problémákat. Így jutunk el a teljes értetlenségtől (a helikopter zaja), majd a beszéd lehetőségének megnyílásán (fejhallgató) keresztül a párbeszédhez, de ez még nem feltétlenül hozza meg az egyetértést, csupán a bemutatkozásként funkcionál.
A megértés felé vezető út
A korábban említett kettősség kivetíthető a két különböző természetű fő karakterre is, a kormány két szakembert kért fel a kapcsolatfelvétel létrehozására, egy nyelvészt (Amy Adams) és egy matematikust (Jeremy Renner). Valójában a megértés és a tudás megszerzésének folyamata mint egy próba áll a szereplők előtt, nekik kell felismerniük, hogy a két különböző irány helyett egy keverék létrehozása lehet a célravezető. Az együttműködés szükségessége, mind a nemzetek közötti szinten, mind a személyes szinten a záloga a megértésnek és a kettő közötti egyensúlyvesztés akár a háborúskodás felé is elmozdíthatja az eseményeket.
Az idegenek és az emberek közötti tárgyalási próbálkozások jó dramaturgiai pontokat adnak a filmben, a karakterek több irányban is ellenállásba ütköznek, egyik oldalon a megértés problémáinak az áthidalása, másrészről a feletteseik és a kormányszervek felől érkező akadályoztatással is szembe kell menniük. Így lép be nemzeti szinten az általános paranoia. Mivel összesen 12 idegen test landolt a föld felszínén, így ez jó alkalmat biztosít annak szimulálására, hogyan reagálnak a különböző országok egy ilyen behatásra, hogy milyen eszközöket használnak a nyelvi problémák áthidalására, és hogy mennyire tartják valódi fenyegetésnek az idegen jelenlétet. Amikor ez a bizalmatlanság már olyannyira erős lesz, hogy az erőszakos lépések lehetősége ott lebeg a karakterek körül, akkor bábeli helyzet alakul ki, mivel a nemzetek megszűnnek kicserélni egymás között a megszerzett információkat, teljesen elzárkóznak egymástól. Itt válik valóban próbatétellé az idegenek jelenléte.
Körkörösség
Amy Adams a film egésze alatt álomszerű jeleneteket lát. Azzal, hogy egyre többet sajátít el az idegen nyelvből, egyre szaporodnak az ilyen látomások, ez egy felbomlott időérzékelésnek a terméke, tehát a szereplő számára megszűnik az idő linearitása. Itt merül fel a determinizmus problémája, mert azzal, hogy lesz rálátása egy későbbi eseményre az időben, még nem feltétlenül tudja befolyásolni ezen esemény kimenetelét. Ezzel borges-i körkörösség alakul ki a történetben. Az így elsajátított képesség nem feltétlenül értelmezhető eszközként, vagy fegyverként, sokkal inkább a főhős kiszolgáltatottságára világít rá, aki a rajta kívül álló tényezők rabságában vergődik. Ez valójában a film legérdekesebb pontja, hogy a karakter miként reagál erre a revelációra.
A film ugyan érdekes problémákkal foglalkozik, de olykor kiegyensúlyozatlan és a hiány érzetét hagyja maga után. Amy Adams nagyon szépen hozza az erős vezető szerepét, de mellette Jeremy Renner csupán eszköznek tűnik a történetben. Valódi kapcsolat kialakulását sem tudtam felfedezni közöttük, persze ezt a film készítői magyarázhatják azzal is, hogy ez csak az idő egy későbbi pontján jön létre, amit nem láthatunk a film alatt. Hasonló maszatolást éreztem a nemzeti szinten alakuló hangulat ábrázolásában, néha hallunk híreket zavargásokról, kapunk pár hírműsor betétet arról, hogy az emberek milyen állapotba kerülnek az idegenek jelenlététől, de igazán mégsem sikerül megragadni ezt a paranoiát, csupán egy tompa háttérzaj lesz a történetben. Ugyanakkor érdekes volt az áldokumentumfilmes motívum, Jeremy Renner narrálásával, ami színesebbé teszi a történetet, ezzel ellentétben a tévés és hírműsor utalások nem tudják elérni a megfelelő hatást, mert a film nem tudja ábrázolni a manipulációs erejüket.
A vizualitás szintjén jó designokat kapunk, továbbra is örömteli dolog számomra, hogy Villeneuve vonzódik Louise Bourgeois pókszerű alakjaihoz, csakúgy mint korábban az Enemy-ben, itt is jól harmonizálnak a történettel, és végtelenül baljóslatú hatást keltenek. Ugyan most nem Roger Deakins áll a kamera mögött, aki korábban együtt dolgozott a rendezővel, de így is szép képeket kapunk Bradford Young-tól. A zenét pedig megint Jóhann Jóhannsson szerezte, nagyon sokat hozzátéve a hangulathoz nyugtalanságot keltő dallamaival.
