Nem kis fába vágta a fejszéjét a Katona József Színház: színre vitte Alfred Döblin 1929-es Berlin, Alexanderplatz című regényét. Az irodalmi alkotás sikerét és húsbavágó mondanivalóját jelzi, hogy már ’31-ben megszületett az első filmes adaptáció. A műből aztán 1980-ban tévés minisorozat készült a legendás Rainer Werner Fassbinder rendezésében. Ilyen előzmények után azzal az elvárással ültem be a főpróbára, hogy nagyot kell szólnia a színpadi verziónak.

A feladat nem kevesebb, mint megjeleníteni a ’20-as évek végének Berlinjét. Az ikonikus nagyvárost, annak emblematikus, mindig zajos, forgalmas közterét és a nyomornegyedekben tengődő, szegény, kisiklott sorsú emberek hétköznapjait. No, meg elmondani egy olyan antihős történetét, aki többet akart az élettől egy vajas kenyérnél, de sokszor még arra sem volt pénze.

A súlyos veszteségeket eredményező világháború után járunk, a nemzeti szocialista mozgalom előretörésének idején.

Egy skrupulusok nélküli ország skrupulusok nélküli nemzedéke ez: kurvák, csavargók, kalandorok, bűnözők, munkanélküliek, lumpen elemek, kitartottak és stricik színes-szagos világa.

Ebben a közegben él Franz Biberkopf, szállítómunkás, aki a darab hangulatát meghatározó alapszituáció szerint féltékenységében megöli a barátnőjét. A színpadi mű Mészáros Béla főszereplésével azt mutatja be, hogy e szörnyű tett ellenére, börtönbüntetése letöltése után igyekszik becsületesen élni.

De vajon sikerülhet-e ez egy moral insanity-nek?  Attól ugyanis, hogy valaki állandóan azt hajtogatja, jobb ember akar lenni, még nem feltétlenül válik azzá. Nem elég tisztességesnek látszani, annak is kell lenni. Biberkopf viszont egy mélységek és magasságok nélküli ember, akinek sem a szíve, sem az esze nincs a helyén. S mikor a lelkiismeretet osztogatták, pont hiányzott.

Szerelmet, barátságot, a valakihez tartozás érzését és egy jól fizető állást akar. Tök normális ez, hiszen mindannyian erre vágyunk.

De mi van akkor, ha emberünk nem tiszteli a nőket, könnyen eljár a keze? Ha olyan férfiakkal barátkozik, akikkel nem kellene? És olyan melókat vállal el, amilyeneket nem ajánlatos?

A darab célul tűzi annak az összefüggésnek az ábrázolását is, hogy az egyén törekvéseit miként befolyásolják a történelmi események. Hogyan hat a személyes életútra a konkrét társadalmi-gazdasági-politikai környezet? Ne felejtsük el, hogy a történet a weimari köztársaságban játszódik! A vesztes világháború anyagi és morális következményei alól a lecsúszott, elszegényedő, demoralizálódó embermilliók nem tudják kivonni magukat. Az ő sorsuk együtt formálódik a fasizálódó nagyvároséval.

2018-ban klisék nélkül megmutatni az egykor volt Berlin kevésbé tetszetős arcát, és egy zátonyra futó jellemfejlődés párhuzamos történetét, nem kis kihívás. A darab igyekszik eredeti megoldásokkal dolgozni. Ízelítőül: ilyen az első felvonásban elhangzó techno betét, ami a ’20-as évek berlini lokáljainak fülledt, laza erkölcsű világát hivatott megidézni. Meglepően jól működik ennek, a korszaktól teljesen idegen és akkor még nem is létező zenei műfajnak az alkalmazása. Mennyire más ez, mint Bob Fosse Cabaret-ja, mégis mennyire hasonló az atmoszféra teremtő ereje.

De kitart-e a frappáns megoldások lendülete a második felvonásra is? Leköti-e a végig a figyelmet a súlyos kérdéseket feszegető darab?

Ebben a színpadtechnikára és a színészekre óriási feladat hárul.

Adja magát a kérdés, hogy a nagy elődök után működőképes-e a sztori a színpadon is: sikerült-e megidézni a mára már szerencsére letűnt idők Berlinjét. Meg tudja-e mutatni az alkotócsapat a szimbolikussá vált Alexanderplatz nyüzsgő mindennapjait és a várossal együtt morális züllésbe sodródott tömegek lelkületét?

Berlin, Alexanderplatz nyílt próba

2018. március 10-én mutatja be a Katona József Színház Alfred Döblin Berlin, Alexanderpaltz című regényének színpadi változatát, Kovács D. Dániel rendezésébe…

A Berlin, Alexanderplatz bemutatója március 10-én volt. A következő előadásra ezen a linken tudtok jegyet vásárolni.

SZEREPLŐK

Továbbá: kurvák, rokkantak, orvosok, betegek, berlini járókelők.

ALKOTÓK