Jelenet a Blumhouse Productions vezérigazgatója, és Sanyi, a gondnok között. Kritika a Boldog Halálnapot! filmről.
***
– Sanyi, már fél órája hívlak, merre voltál?
– Bocs, főnök, csak kiégett egy izzó a raktárban, meg a wc-ben is volt egy kis dugulás.
– Megcsináltál mindent?
– Mindent, főnök.
– De nem ittál semmit suttyomban?
– Mit képzel rólam, főnök? A születésnapomon?
– Na, nem baj, most az egyszer elnézem, munka van, Sanyikám.
– Mit kell csinálni, főnök?
– Forgatókönyvet fogsz írni, Sanyi.
– Jól van.
– Tudsz forgatókönyvet írni?
– Tudok.
– Tudsz filmet rendezni?
– Tudok.
– Atmoszférát teremteni?
– Tudok… Mi az?
– Amikor valami olyat csinálsz, ami belengi az egész területet.
– Tudok, de az a konyhások hibája, mondtam, hogy ne főzzenek hetente kétszer chilit!
– Az a lényeg, hogy le vagyunk maradva az idei filmekkel, és gyorsan össze kellene hoznunk egyet. Senki nem ér rá, úgyhogy te fogod megcsinálni. Mondom a támpontokat. Horrort kell csinálnunk!
– Rendben.
– De olyan horrort, amire 16-os karikát ki tudunk rakni, hogy minél többen megnézzék. Kell valami olyan ötlet, ami egyszer már működött. Van kedvenc filmed, Sanyi?
– Van.
– Mi?
– Miért az?
– Főnök, 40 éve dolgozom itt. 40 éve minden nap ugyanazt élem át.
– Jó lesz, ismerem a sztorit. Na, ebből csináljunk akkor egy horrort! De 16-os karikásat! Kicsit át kellene alakítani a sztorit, hogy a tiniket is meg tudjuk fogni. Legyenek a szereplők egyetemisták! Ismered a mai fiatalokat, Sanyi?
– Régen sokat néztük az asszonnyal a Tuti Gimit.
– Az elég is lesz. Mivel horror, valakinek meg kell halnia, és kell bele egy gyilkos!
– Én a maszkosokat szeretem, mert ott sosem tudom, hogy ki a gyilkos.
– Nagyon jó Sanyi, kezdesz ráérezni! Na, akkor legyen az a sztori, hogy a főszereplő minden nap ugyanazt éli át, és minden este megölik!
– Rendben, főnök.
– Legyen egyetemista lány, úgy könnyebb eladni! Sőt, legyen népszerű, egyetemi klubtag, laza erkölccsel!
– Főnök, mi az a laza erkölcs?
– Amikor egy ital elég ahhoz, hogy ágyba vigyenek.
– Akkor olyan, mint én?
– Sanyi, ne vicceskedj! Mivel egyetemisták, kell egy szerelmi szál bele!
– Az mindenképpen, főnök!
– Személyiségfejlődés is kell, nem baj, ha egyszerűnek tűnik, az emberek azt szeretik.
– Azmiaz?
– Amikor az embernek megváltozik a hozzáállása a dolgokhoz, meg az emberekhez.
– Mint a kocsmában a pultosnak, amikor elfogy a pénzem, és hitelbe akarok inni?
– Valahogy úgy. Jegyzetelsz, Sanyi?
– Itt van minden a fejemben, főnök.
– Na, akkor mondd vissza!
– Kell csinálnom egy filmet, aminek a sztorija ugyanaz, mint az Idétlen Időkig, csak minden nap meghal a főszereplő, egy ledér leányka, aki a barátai között népszerű, de sokan nem szeretik. Kell egy gyilkos, aki álarcban szaladgál, és senki nem tudja, hogy ki az. Legyen benne egy szép arcú legény, aki szerelmes a lányba, és a végén összejönnek. A főszereplőnek meg a végén jöjjön meg az esze.
– Szuper vagy, Sanyi! Egy dolgot még elfelejtettünk. Mi van a zenével? Ismersz olyat, aki mindig a hangulatnak megfelelő zenét tud játszani? Nem baj, ha összevissza jönnek a nóták.
– Szólok Medve haveromnak, nagyon érti a zenét, bárkinek a fülébe húzza a nótáját.
– Csavart tudsz, Sanyi?
– Most csak horganyzott van nálam, de műszercsavarért leszaladhatok a raktárba.
– Nem olyat, a történetben a végén tudsz-e csavarni egyet?
– Akár többet is, amennyit a főnökúr kíván.
– Elég lesz egy. Fontos, hogy egyszerű legyen, és ne kelljen a nézőknek gondolkodni! Szerinted tudni fogják, hogy az Idétlen Időkigből vettük az alap sztorit?
– Nem tudom, főnök, nem mindenki ismeri az ilyen klasszikusokat.
– Akkor biztos, ami biztos, valahogy rakjuk bele egy párbeszédbe a film címét, hogy egyértelmű legyen!
– Rakjuk, főnök!
– Az se baj, ha olyan lesz a film, mint egy paródia! Karácsony előtt fog a mozikba kerülni, akkor mindent el lehet adni. Csak egy frappáns cím, jó promó, meg egy jó előzetes kell. Az előzetest majd a srácok összerakják, ha kész a film, a promó nem kérdés. De mi legyen a címe?
– Minden nap meghalsz újra.
– Kreatívabban, Sanyi, egyébként sem lőhetjük le a film egészét már a címben, arra majd ott az előzetes.
– Főnök, mehetek lassan? A haverjaim születésnapi bulit szerveztek nekem, és félek, hogy nélkülem kezdik el.
– Igaz, boldog születésnapot, Sanyi! Megvan! Ezt is vegyük bele a sztoriba, a főhősnek legyen születésnapja, ez olyan szimbolikus jelentésű!
– De van ennek valami értelme, főnök?
– Most mondom, hogy szimbolikus jelentéssel bír! Ezt a mondatot jegyezd fel, és írd bele a szövegkönyvbe, ezzel meg is magyaráztuk! És ha már születésnap, akkor legyen a címe: Boldog halálnapot!
– Nagyon tetszik, főnök, én megnézném. Tuti siker lesz.
– Az mindegy, csak a kvóta meglegyen.
– Ki van kötve az udvaron, mert mostanában harap, úgyhogy biztos meglesz.
– Sanyikám, jó bulizást estére, de csak finoman, mert ma-holnap kezdjük a forgatást! Ha csak fele akkora sikert tudunk vele elérni, mint az előző filmeddel, a Cserkészkézikönyv zombiapokalipszis esetére, már nem bukunk nagyot.
***
A fenti párbeszéd természetesen fikció, viszont egy ehhez hasonló párbeszéd elegendő lehetett volna ahhoz, hogy a Boldog Halálnapot! című kreálmányt létrehozzák. Szeretem a horrorfilmeket, általában még a gyengébb műveket is megnézem. De ha film elején nem jött volna velem szembe a Blumhouse Productions logója, mindennemű gondolkodás nélkül rávágtam volna, hogy Asylum produkcióhoz mérten is gyengére sikerült. Tudják, ők azok, akik 15+ borzasztóan rossz filmet gyártanak éves szinten a gigasikereket meglovagolva, hasonló címekkel, borzalmasan alacsony költségvetéssel. És arra építenek, hogy a vásárló úgyis megveszi a DVD-t, mivel csak pár betűben vagy szótagban különbözik az eredetitől. Viszont azt kevesen tudják, hogy egyetlen olyan filmet sem csináltak, ami veszteséget termelt volna.
A Boldog Halálnapot! maga sem tudja, hogy mit akar elérni. Horror akar lenni, mert egy gyilkolós történetet abban a kategóriában a legkönnyebb eladni. Trendi akar lenni, mert egyetemisták mindennapjait bemutatva játszódik. Személyiségfejlődés mindenképpen kell bele, mert az könnyebben eladható. Viszont vicces is akar lenni, mert máskülönben nem emlékeznénk rá. Sajnos így sem fogunk. Panelekből összedobált valami ez, közepes vagy attól gyengébb alakításokkal.
Igazából azért nehéz megítélni, mert annyira borzalmas a végeredmény, amiben lehetetlen lett volna maradandó színészi alakítást nyújtani bárki számára.
Értelmetlen lenne különböző megközelítési módokból vizsgálni a filmet, annyira alacsony színvonalat hoz,
amit utoljára a pár évvel ezelőtt óriási marketingkampánnyal beharangozott karácsonyi horrorfilm, a Krampusz tudott produkálni. Remélhetőleg a fenti jelenettel és ezzel az intermezzóval sikerül pár embernek nettó 96 percet megspórolnom az életéből.
Azt várom, hogy a legelvetemültebbek karácsony környékén már DVD-n is megvásárolhatják (ajándékba csak az ellenségeinknek), és ha már vályogot köpünk a töltött kápitól, a bejglitől, valamint a Reszkessetek Betörők!-től, indítsuk el, garantáltan 10 perc után belealszunk, és semmi nem fog ösztökélni minket, hogy újranézzük a maradék 86 percet!
