1628. augusztus 10-én a stockholmi Gamla Stan kikötőből elindult egy pompás hadihajó, fedélzetén teljes legénységgel és 64 ágyúval, hogy megtegye első útját Lengyelország felé, ami a 17. században Svédország egyik legnagyobb ellenségének számított. A Vasa névre hallgató hajó II. Gusztáv Adolf svéd király felkérésére épült röpke három év alatt, azonban sosem érte el Lengyelországot. Még a kikötőt is alig sikerült elhagynia, ugyanis 1300 méterre Svédország partjaitól elsüllyedt, 50 matróz halálát okozva ezzel.
A tragédiát valószínűleg a fedélzeten a király parancsára elhelyezett, szokatlanul nagyszámú ágyú okozta, melyek miatt a hajó több mint 300 évre hullámsírba került. Azonban az 1950-es években Anders Franzén svéd hajóspecialista elővette az ügyet és kutatni kezdett a hajóroncsok után. Hat év megfeszített munka után végül 1956-ban megtalálta a Vasat, mely szinte tökéletes állapotban pihent a tengerfenéken. Ennek oka Franzén kutatásai szerint az, hogy a Balti-tenger vizében sós és édes víz keveredik, így itt nem él meg a tengeri féreg, mely kárt tudna tenni az elsüllyedt hajókban.
A Vasa megtalálását követően azonban még mindig fennállt egy probléma. A remek állapotban levő hajóroncsot felszínre kellett hozni. Ennek előkészítése újabb évekbe került, de végül 1961. április 24-én sikeresen kiemelték a Balti-tengerből.
A hajó felszínre hozásához kapcsolódik egy vicces történet is. A finnek és a svédek kapcsolata köztudottan elég érdekesen alakult a történelem során. Elnyomások, harcok egymás ellen, vagy egymás mellett az oroszok ellen, majd békés egymás mellett élés.
Az azonban mit sem változott, hogy a két nép a mai napig szeret borsot törni egymás orra alá. Erre remek példa, hogy egy legenda szerint a kiemelés előtt, finn egyetemisták elhelyezték a fedélzeten Paavo Nurmi, a legendás finn futóbajnok szobrát a Vasat díszítő majd 400 éves szoborfaragványok közt. Volt is meglepetés a svéd hajókutatóknak, mikor végre felszínre került a hajó. Hogy ez tényleg megtörtént-e, vagy csak legenda, nem tudni, de ismerve a finn kreativitást, ha a svédek megvicceléséről van szó, teljesen elképzelhetőnek tartom.
A Vasa 1990 óta múzeumként funkcionál. Jelenleg az eredeti építési helyszíntől nem messze, a Djurgården-félszigeten található, ami amolyan múzeum-negyedként működik a Svéd fővárosban. A hajó köré épített épület hét szinten mutatja be a pompás Vasat, amelyre bár érthető műemlékvédelmi okokból felmenni nem lehet, teljesen körbejárható, megtapintható. A hét szinten körben, pedig a hajóban talált tárgyak, a korabeli matrózélet és a kiemelés körülményeinek dokumentációja került bemutatása.
Bár a látogató előre felkészül rá, hogy a világ legjobb állapotban fennmaradt 17. századi hadihajóját fogja itt látni, a félhomályos terembe lépve mégis elképed a Vasa óriási méretein és tökéletesen fennmaradt aprólékos faragványokon, melyek a hajótestet díszítik.
Mivel igazán egyedülálló dekorációt kapott, mely a Balti-tenger vizének és a kutatók konzerválási technikájának köszönhetően a mai napig olyan, mint újkorában, a látogatók többsége kalózhajónak nézi a Vasat, pedig bizony hadihajóról van szó. A különleges faragványok oka, hogy a királyi flotta zászlóshajójának szánták, ezért különösen odafigyeltek rá, hogy minél pompásabban fessen.
A Vasa történelmi jelentősége megkérdőjelezhetetlen. A tudósok a mai napig kutatják a mind hajóépítészeti, mind történelmi szempontból igen fontos leletet. A hajóbelsőben ottjártamkor is pislákolt a fény, egy kutató épp dolgozott odabent.
Az állandó kiállításon túl rendszeresen szerveznek kisebb időszakos tárlatokat is. Látogatásomkor a szeptemberig megtekinthető Meanwhile című, a 17. század első felét, tehát a Vasa elsüllyedésének időszakát bemutató, interaktív világtörténelmi kiállítást lehetett megtekinteni.
Bár a belépődíj svéd pénztárcákhoz van szabva, Stockholm kihagyhatatlan különlegessége a Vasa, mely bár túl hamar jutott tragikus sorsra, a mai napig olyan büszkén áll az őt csodáló látogatók előtt, mint azon a végzetes augusztusi napon, majd 400 évvel ezelőtt.
Forrás: vasamuseet.se
