Mi történik, amikor egy zenész és egy író, az egyik budapesti metróvonal alagútjában megrendezett fotózáson véletlenül találkozik? Háy János és Beck Zoli, a 30Y frontemberének ezen különleges megismerkedése egy olyan barátságot, majd közös előadásokat szült, mely talán mérföldkő a szépirodalom és a popkultúra határbontásában.
Háy János alkotásai 1982 óta gazdagítják a kortárs magyar irodalmat. Versei, novellái, színházi darabjai egyedi hangulatában benne van a művész sokszínűsége. Romantikus, humoros, kritikus hangon is megszólalt már. Egyéni felolvasóestjeinek és darabjainak is nagy sikere van. Az irodalmár most azzal a hazai underground zenésszel lép színpadra, aki megkapta már az Év Szövegírója-díját, egyetemi oktató, de elsősorban a 30Y zenekar alapítója. Beck Zoli lázadó, érzelmes, szókimondó dalainak és Háy szövegeinek házasításával létrejött a „Háy come Beck”.
Nagyon jó érzés látni, hogy ilyen nagy az érdeklődés. Másodpercekre kétségbe esem, aztán mégis sikerül bejutni, és még helyet kapunk. Telt ház van.
Az estét Háy János egyik – általa „Istenes versnek” nevezett – szövege nyitja, majd erre egy szál gitárral kísérve, dallal reflektál Beck. Versek, novellák – Háy történetei arról, hogy a barátjának a barátja hogyan csajozott a Balatonon, amikor még nagyon fiatalok voltak. Csak rock and roll kell, és a lelkek összeérnek. És valóban. Jön Beck, és megmutatja, hogy a zenét elég a szívnek érteni. Megszólal a Szívemhez szorítom a testem, majd az Egypár című dal, és
nincs olyan szerelmes pár a teremben, akik, nem egymás kezét szorongatják.
Háy felolvas, Beck énekel. A két teljesen különböző karakter, nem csak előadásában, személyiségében is kiegészíti egymást. A felolvasott novellák, az előadott dalok, és főképp az egymás iránti tiszteletük és megbecsülésük testet ölt a közös produkcióban. Amikor csak egy egyikük előadását hallgatjuk, másikuk kicsit a nézők közé kerül, majd a közös dalok éneklése közben egy új formáció áll a színpadon. Egyéni alkotásaik találkozásakor, amikor egy Háy-szöveg Beck-akkordokat kap, valami teljesen új és izgalmas dolog születik. Nem 30Y-nóta, és nem Háy János-vers. Ez már a Háy come Beck. Nem egy író és egy popzenész egymásutánisága, hanem az író és a popzenész eggyé válása a művészetben.
Az este második felében helyet kap a humor, előkerül Háy modern kori Hamlet értelmezése. Az első felvonás után a nézőknek is lehetősége nyílik arra, hogy megformázzák a XXI. századi Hamlet, esetleg Gertrud szerepét. Az önkéntes színészek alakítását ők és mi is egyaránt élvezzük. A kétórás előadás úgy ér véget, hogy közben egyszer sem nézek az órámra. Kicsit megáll az idő. Legalább ötször tapsoljuk vissza a művészpárost, és ők mindannyiszor közös dallal búcsúznak. A Háy-Beck kettős a várakozásomon felül nyűgözött le, de ez így van rendjén két nívós irodalmártól, nem igaz?
/ Fotók: Sándor Attila