Szentendre – Art Capital
Szentendre 2018-ban jobbnál jobb kiállításokkal kényeztette el látogatóit, de a nyáron megrendezett Art Capital még ezek közül is kiemelkedett.
A fókusz ezúttal a modern ember természethez való viszonyára és az elveszett Paradicsom utáni vágyára irányult.
Kapcsolódó cikk
Yoko Ono feldolgozta John Lennon Imagine dalát, hallgasd meg nálunk!
Az eseményre pedig még Yoko Ono is ellátogatott, persze csak közvetetten: a Kmetty Múzeumban a nyolcvanas-kilencvenes évekbeli munkáit állították ki.
Szépművészeti Múzeum – Leonardo da Vinci és a budapesti lovas
Leonardo da Vinci egyik nagy álma volt, hogy megalkossa a szabadon álló, ágaskodó lovas szobrát, melyet idővel kisbronz formájában sikerült létrehoznia.
A kiállítás az olasz mesternek tulajdonított alkotást tíz rajzával, valamint pályatársainak szobraival mutatta be a művész halálának ötszázadik évfordulója alkalmából.
A „kapszulatárlaton” látható dokumentumok szerint nem lehet teljesen biztosra venni, hogy az övé a budapesti lovas.
MODEM (Debrecen) – Ezek a legszebb éveink? Pályakezdő perspektívák
A fiatal művészgeneráció ritkán kap alkalmat, hogy szerepeljen nagyobb művészeti intézményekben, a debreceni MODEM azonban lehetőséget nyújtott nekik.
Kapcsolódó cikk
Az Ezek a legszebb éveink? című tárlaton harminchárom, az elmúlt öt évben felsőfokú diplomát szerzett fiatal reflektált a saját valóságára és pályakezdésére.
Rugógyár Galéria – Pest, Párizs, háztetők
A tavaly megnyitott Rugógyár Galéria második kiállításán város tematikájú szobrok és festmények kerültek a Szarka utca 7. szám alatt található tér termeibe. Csernus Tibor és Barakonyi Zsombor festőművészek urbánus jelenetei, valamint Hardi Ágnes miniatűr épületei és Veres Balázs humoros szobrai Budapest életteli világát idézték meg.
Fészek Galéria – Fehér László: Emléknyomatok
Fehér László tavaly tavasszal töltötte be a hatvanötödik születésnapját, melyet a Fészek Művészklubban egy tárlattal ünnepelt.
A helyszínválasztás nem volt véletlen: Fehér 1981-ben ugyanitt állított ki először egy csoportos kiállítás keretében.
Az ünnepi eseményre készült nagyméretű, a rózsaszín, a szürke és a fekete árnyalataiban játszó képei az idő és az időtlenség problematikájára kérdeztek rá.
Ludwig Múzeum – Erwin Wurm: Egyperces munkák. A szobrászat mint program
Az osztrák Erwin Wurm játékos szobrai a művészeti ág határait feszegetik: számára ezüstkannákból, ruhákból is felépíthető az alkotás, de még a múzeum látogatói is alkotóelemei lehetnek a szobroknak. A közösségi média képeit elnézve, a hazai közönség is élvezte az utóbbi lehetőséget.
Mai Manó Ház – Dana Lixenberg: Imperial Courts 1993-2015
A holland Dana Lixenberg egy folyóirat megbízásából 1993-ban Los Angeles egy déli központjában, az Imperial Courts nevű szociális telepen dokumentálta az afroamerikai bandák életét.
A projekt azonban nem zárult le: a fotós egy antropológus elszántságával utazott vissza, és figyelte meg alanyai életét a helyszínen.
A Mai Manó Házban e bő két évtized alatt készült munkáiból nyílt kiállítás.
Műcsarnok – Gaál József: Vezeklések kora
Gaál József kontúrjukat vesztő, olykor démonikus alakjai nem eresztik a befogadót, hanem önnön emberi létére és a létezés illékonyságára kérdeznek rá.
Kapcsolódó cikk
A Vezeklések kora életmű-kiállítás a címéhez híven önvizsgálatra késztette a látogatót. Az élmény maradandó volt.
Magyar Nemzeti Galéria – Frida Kahlo
A tavalyi év egyik meglepetése a nyáron nyílt Frida Kahlo-kiállítás volt. A magyar közönség először láthatta a mexikói festőművész munkáit.
Kapcsolódó cikk
Frida Kahlo: „Én nem az álmaimat, hanem a valóságomat festem meg” – Kritika
A személyes hangvételű tárlat nemcsak Kahlo jellegzetes, a mexikói népművészetet is megelevenítő alkotásait hozta el, de egyben bemutatta a művész hányattatott sorsú életét.
Magyar Nemzeti Galéria – Bacon, Freud és a Londoni Iskola
Az első helyezett egyértelműen az év egyik utolsó dobbantása, a szintén a Magyar Nemzeti Galériában megrendezett Bacon, Freud és a Londoni Iskola. A kiállítás a művészeti csoportosulás történetét követte végig a huszadik század elejétől egészen napjainkig.
Már a két húzónév, Francis Bacon és Lucien Freud képeiért is érdemes volt betérni, a teljes tárlat pedig remekül példázta, hogy a figurális festészetnek nemcsak múltja, de jövője is van.
