A József Attila Kör Kötet előttiek sorozata április 12-én Szarka Károly kulturális újságíró bemutatkozásával folytatódott, akivel Nagy Márta Júlia beszélgetett. Készülő regénye mellett az est folyamán a kulturális újságírás morális és anyagi megítélése is szóba került – fontos tanulságokat is megfogalmaztak ezzel kapcsolatban.
A már-már az RS9 Színházhoz tartozó eseménysorozat, a József Attila Kör Kötet előttiek Szarka Károly estjével folytatódott. Bemutatkozásában elmondta, hogy régió- és vidékfejlesztést tanult korábban, ám sokáig nem tudott elhelyezkedni ezen a területen. 2008-ban három hónapra kiköltözött Ausztráliába, ahol útinaplókat és blogokat kezdett el írogatni. Miután 2010-ben Budapestre érkezett, saját megfogalmazása szerint az újságírás megtalálta őt – pontosan 2012-től kezdett el tudósításokat és interjúkat készíteni. Első tudósítása egyébként a Népszabadságban jelent meg, azóta 8-10 helyre publikál párhuzamosan, szabadúszóként.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Az, hogy egyszerre sok helyre ír az ember, igazából kényszer, hiszen ha normális honoráriumok járnának egy-egy cikkért, akkor nem kellene hetente négyet-ötöt megírni más-más médiumokba[/perfectpullquote]
– válaszolta Nagy Márta Júlia kérdésére, mely szerint miért fontos az, hogy egyszerre több orgánumnál jelen legyen az, aki újságírással foglalkozik.
Szarka személy szerint szeret ezzel foglalkozni, hiszen rengeteg előnye van – főleg a szabadság, a szabad időbeosztás, valamint az ember így eljuthat különböző helyekre, ingyenes sajtópéldányokhoz juthat hozzá kötetekből, érdekes emberekkel beszélgethet –, de hozzátette humorosan, hogy a közönség soraiból lebeszélné azokat, akik ebbe belefognának.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Mit gondolsz, mi ennek a szakmának a megbecsültsége, akár morális, akár anyagi szempontokból?[/perfectpullquote]
– tette fel a kérdését a moderátor, melyre Szarka nem szolgálhatott pozitív válasszal: meglátása szerint nem fizetik meg kellőképpen az írásokat, külön kiemelte a tudósítást mint zsurnalisztikai műfajt, úgy látja, annak a legkevesebb a megbecsültsége.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]A tudósítás az, amit a szakma a legkevésbé értékel, hiszen a különböző portálok kötelező rosszként tekintenek rá, a szerzőkön kívül pedig alig olvassa el őket valaki[/perfectpullquote]
– vallotta be őszintén.
Ezt azzal indokolta, hogy a tudósításokat nehéz izgalmasabbá tenni. Ellenpéldaként felhozta a fesztivál-tudósításokat, melyekre azért is kattinthatnak többen, mert érdekessé teheti az írásokat a helyszínek, utak leírása. Elmondta, hogy az interjúkat tartja a legnépszerűbbnek és a legolvasottabbnak, mert az interjúalany személye sokat jelenthet az olvasók, rajongók számára.
Majd az újságírás hasznára, valamint maradandóságára terelte az est moderátora a beszélgetést, mely során Szarka kijelentette, hogy inkább marketingszempontokból lehetnek fontosak a tudósítások és az interjúk.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Ez nagyobbrészt marketing, és szerintem az újságírás természete is ilyen. Nem egy maradandó műfaj[/perfectpullquote]
– tette hozzá, hiszen könnyen beláthatja mindenki, hogy ezek is a népszerűsítés egyfajta eszközei. Később viszont szívesen összeállítana egy interjúkötetet, sőt akár egy tudósításkötetet is, ami érdekes keresztmetszete lehetne az utóbbi évek kulturális eseményeinek.
Szarka regényterve is előtérbe került, a készülő kötetből az est folyamán fel is olvasott néhány részletet. Megtudhattuk, hogy az újságírás és a szépírás kölcsönösen hathatnak egymásra a szövegeiben. Azt is elmondta, hogy részben terápiás írásnak tekinti ezt, amiben a telemarketinges munkakörben eltöltött egy évét dolgozza fel, de egyéb élményeket is belesűrít. Nem szeretné, ha írásaira kifejezetten az Y-generáció elbeszéléseként tekintenének, mert alapvetően nem annak szánja, ugyanakkor nem tiltakozna egy ilyen megközelítés ellen sem. Viszont annak örülne igazán, ha több olvasata is lenne a regénynek a fiatalok helykeresésétől kezdve a mindenkori hatalmi viszonyokig.
A felolvasott részletek kapcsán szóba kerültek Szarka korábbi munkahelyei is, hiszen – ahogyan beszámolt róla – a telemarketinges szakma mellett többek között marketingmenedzserként is dolgozott.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””] Minden polgári szakmában, melyekben én is dolgoztam, zavart a hierarchia és a kötött munkaidő, amit nem bírtam elviselni [/perfectpullquote]
– osztotta meg a közönséggel, mely egyben az utolsó nagyobb gondolati egység volt a beszélgetés során.
Az est nyitva hagyta számunkra a kérdést, mely e sorok íróját is rendszeresen foglalkoztatja, hogy mit is jelent a kulturális újságírás az olvasóközönségnek, milyen értékeket teremthet, és hogyan járulhat hozzá nem pusztán a tudósítások tárgyául szolgáló könyvek, kiállítások, fesztiválok marketingjéhez, hanem az újságíró „selfmarketingjéhez” is, ami szintén nem egy utolsó szempont.
