Lábán Katalin Virginia Woolf utolsó regényét dolgozta színpadra az RS9 színházban. A …közben… címre keresztelt végeredményt többnyire árnyalt játékstílus jellemzi, éppen ezért zavaróak azok a pillanatok, amikor mégsem ilyen.
A háború előjele
A Felvonások között című Virginia Woolf-regény kéziratát a szerző még be tudta fejezni, a megjelenést azonban már nem érhette meg. A történetben egy Londonhoz közeli kis település lakói, Miss La Trobe irányításával, színpadi jelenetek formájában idézik fel a történelem nagy korszakait, miközben vészesen közeledik a második világháború. Ez utóbbit, Lábán rendezésében, az időnként fel-felhangzó repülőgépzaj illusztrálja, amely először inkább csak komikusnak hat: a szereplők ilyenkor úgy néznek fel az égre, mint akik már régen hozzászoktak ehhez a robajhoz, és nem igazán tartanak tőle. Ez a már-már csehovi közömbösség válik egyre baljósabbá az előadás előrehaladtával.
Térből adódó nehézségek
Lábán Tandori Dezső fordítása segítségével dolgozta ki a szövegkönyvet, amelynek köszönhetően erős, üresjáratoktól mentes dialógusokat kaptunk. Színpadi megvalósításuk azonban olykor túlzó. Persze már abban is van némi ellentmondás, hogy egy tizennyolc szereplős produkció kamaraszínházi körülmények között kerül megvalósításra. Erre egyértelműen jó indoknak tűnik ugyan a színház a színházban-helyzet, azt azonban már nem tisztázza az előadás, hogy e helyzet alatt a saját magán belüli nézői-előadói viszonyok realista bemutatását, vagy pedig saját közönségének a játékos bevonását érti-e. Példa mindkét értelmezésre akad, de az arányok inkább a realista ábrázolás felé billennek. A maradék ennek fényében tűnik túlzónak, és nehezíti az átfogóbb, objektívabb értelmezést. Az összkép szempontjából nem tudom nem negatívumként értelmezni, hogy a darabbeli előadások jóval egységesebbek és szórakoztatóbbak, mint az azokon kívüli helyzetek. Az Álmosd Phaedra által játszott karakter például ebben a közelségben kifejezetten irritáló. Mert bár értem én, hogy a regényben is nevetségesen túlfűtött erotikájú Mrs. Manresának valóban ilyennek kell lennie, a Vallai Kert kamaraszínházi méretéből fakadó adottságai – és így a színészek közelsége — miatt felszínesnek hat. Különösen annak fényében, hogy Mrs. Manresa csupán váratlan vendég a házban, így amikor a darabbeli előadásra figyelünk, Álmosd csupán , hozzánk hasonló szemlélőként ül oldalt. Nehéz elhinni, hogy az elnagyoltan feltűnősködő nő, akit az imént láttunk, képes ekkora nyugalommal végigülni egy előadást.
Azt, hogy ebben az esetben a kevesebb több lett volna, jól jelzi, hogy a darabon belüli előadásokat hasonlóan kívülről szemlélő Lenhardt Anita és Kassai László, szinte eszköztelen, nyugodt játéka mennyire jól kihozza a kettejük között működő finom kémiát: urizáló párosuk háttérben elrejtett gyöngyszem , amely a maga sznobizmusával együtt is elegánsan kellemes. Hasonlóan zseniális az árnyaltságában is kifejezetten vicces Kókai János: tökéletes angol humort visz az enyhén rezignált és távolságtartó pap szerepébe, arckifejezései jóformán a Monty Pythont idézik. Ő már nem csupán passzív szemlélője a Miss La Trobe által rendezett előadásoknak, olykor azok hátterében zongorázik, a zárójelenetek egyikében pedig még falat is épít. Ezen a síkon kiemelkednek még Kovács Andrea és Nagy Ferenc alakításai. Nagy – darabon belüli aktorként – a jelent bemutató színben egy rendőrt játszik, aki az igazságot jelképezi, ebbéli szerepébe pedig annyira beleéli magát, hogy vadul hadonászik a kezében lévő gumibottal, veszélybe sodorva ezzel a nézőket. Végül Miss La Trobe rángatja le a színpadról.
Mit lát a néző?
Ami ez utóbbi figurát illeti, az őt alakító Csáki Rita játékán nem kell számon kérnünk a humort, mert Miss La Trobe a …közben… egyértelműen legintellektuálisabb szereplője. Évente rendez előadást a helyieknek, akikről azonban lerí, hogy a gondolatiság nem kifejezetten érdekli őket, inkább csak az, hogy lássák egymást játszani, és ezen egy jót kacagjanak. “Miss La Trobe a haját tépi”, írja a színlap, és nem is ok nélkül: Csáki Rita kényszeredett negédességgel alakítja a figurát, aki a váratlanul létrejövő kínos helyzeteket a tőle telhető legnagyobb szakértelemmel igyekszik menteni. Érezhetően mélyebb tartalmakat szeretne közvetíteni, mint amit környezete valaha is fel tud fogni. Kulcsszereplő ő, mindennek a mozgatórugója, mégis sokkal kevesebbszer tűnik fel, mint amennyiszer jelentősége alapján várnánk. Csehov Trepljovjának távoli rokona is lehet(ne), azonban az ő karaktere szempontjából sokkal inkább az az érdekes, hogy miért olyan környezetben csinál színházat, ahol mindenki rendszeresen félreérti, mintsem hogy valóban értékelhető színházat csinál-e. Miss La Trobe motivációja az előadás szándékosan nyitott kérdése marad. Olyan költőinek beállított kérdés ez, amelyre valójában fáj nem válaszolni.
…közben…
Az RS9 Színház előadása
Virginia Woolf Felvonások között c. művének és Tandori Dezső fordításának felhasználásával
Bemutató: 2017. március 16.
További előadások: május 11. 23.
Szereplők:
Csáki Rita, Lenhardt Anita, Álmosd Phaedra, Koleszár Bazil Péter, Yaszin El Karamany, Kövesdi László, Szedres Rita, Barkó Tamás, Schefcsik Ferenc, Kovács Andrea, Kókai János, Nagy Ferenc, Kovács Éva Rebecca, Rácz Magdi, Buda Géza, Radomir Maja, Kassai László, Túri Hajnal
Átdolgozta és rendezte: Lábán Katalin
Fotók: Olajos Ilka
