Nemrég jelent meg Nemes Z. Márió legújabb verseskötete a Barokk Femina. A szövegek érdekesen ötvözik a múltat és jelent, a kultúra különböző aspektusait, műfajait, alkotásait. Számtalan utalással találkozhatunk, így az olvasó jogosan úgy érezheti, mintha egy weboldal anyagát olvasná tele hiperlinkekkel. Ezen szövegek közül válogattunk ki az öt kedvencet. (A versek címnélküliek.)
“Ejakuláció pillanatában meghúzni a ravaszt”
“Combom tövénél a bőrfelületet
egy darabon érzéstelenítettem.
Aztán felhasítottam a szikével,
túlszaladtam az érzéstelenített
területen, hogy megérkezzen a
fájdalom érzete is a látvány után.
Csipesszel felemelem a bőrt, és alája
fröcsköltem az ondót. Felnyitottam
a hasam, kihúztam a beleimet, hogy
kétoldalt lelógjanak, és a hasüreg
üres maradjon. Kezemről finom,
aprólékos munkával lenyúztam
a bőrt, végigtöröltem a testemet
vele, mint egy kendővel, kivertem újra,
majd a hasüregembe spricceltem.
Aztán a heréimet számba vettem,
picit harapdáltam, hogy a gerinc-
csatornában apró higanygolyók
gördüljenek, de még ne repüljenek
el, beleim kétoldali szárnycsapásai
ellenére se. Kezdettől fogva szerettem
revolverrel járni mélyen a testemben,
és az ejakuláció pillanatában meghúzni
a ravaszt, hogy a sperma és az agyvelő
egyszerre lobbanjon ki bennem.”
Horror és pornográfia erőteljes ötvözete, némi Örkényi utánérzéssel. A vizuális ábrázolás teszi igazán profánná, naturalistává magát a szöveget. A fokozatos felvezetés és helyzetábrázolást követően nem kapunk igazi feloldást a végére, de ugyanakkor pont ennek köszönhetően ütős a bejezés, akár a húsba hatoló pisztolygolyó.
“Mert közel a holtak országa”
“Ragyogjatok ROVAROK petefészkei!
Ragyogjatok állatok petefészkei!
Ragyogjatok JUDITOK petefészkei
az éjszakai égen, hogy BÉKE legyen
végre a növényi anyagban és az
állati részben. Ragyogj mag a magban!
Hogy ma is és holnap is legyen erőnk
szembeköpni a HAZUGSÁGOT, mielőtt
boldogan beléhatolnánk! Mert ebben
a jelben fogunk győzni, én meg a Zoli,
midőn nem lesz már ÉLŐLÉNY rajtunk
kívül Budapesten. (Mert közel a holtak
országa.) Ragyogjatok, asszonyok
petefészkei! És ragyogjatok ti mind,
magyar állatok! Ugros eliminados
esse! Hol sírjaink domborulnak, a
ragyogásból felfakad a húgy,
hogy új ÉLETET adjon neked.”
A vers megidézi a régi idők himnuszait, imáit, de amíg azokban az „isten-képek” kerültek előtérbe, addig ebben az esetben a testiség, a biológiai lét, a szaporodás adja meg a szöveg magját. A szaporodás, mint folyamat ezúttal célirányos ábrázolása, amelynek célja van, nem pedig önkéntelen és ösztönszerű. A túlélés kiemelésének fontossága is jelentőséget kap, mivel „közel a holtak országa” képe szintén a hitvilágból átemelt formulából építkezik. Ezt a képet szintén a biológiai létszükséglet teszi profánná a feloldásban, amely összekapcsolódik a korábban említett szaporodás folyamatával.
“Ebben a szülésben téged is szüllek”
“Ha C=Ceres, akkor a BAROKK FEMINA
eredetéhez egyre közelebb enged az ALAP-
NYELV, hiszen ő a gabona királynője. Számos
kultusz imádja a DUNÁNTÚLON, Nyárádon
is szokás rókák farkát felgyújtani az istennő
tiszteletére. Egész lélekkel a mezei gazdaságért!
Egész bizonyossággal a költészetért! De hiába
táncolják körül a nimfák Cerest Vivaldira, mélabú
sújtja az istent, mert lánya az alvilág foglya.
Persze az alvilág egy világ alja lenne, csak hát a
NEMZETI BAROKKBAN nincsen alantas vagy
felettes tudat, egymást tolva megyünk a lében.
Megtermékenyülni szeretnék, hogy a NÉPEM
cégre elárassza Pestet, de ebben a szülésben
téged is szüllek, mert a mezei gazdálkodás titka,
hogy semmi se vész el, bár minden HAMISÍTHATÓ.”
A szövegben érdekesen ötvöződik a vallási háttér (leginkább a természeti vallásoké), illetve a kommunista időket megidézve a termelési regények formuláját. Ugyancsak megfigyelhető az alvilág fogalmának feloldására tett kísérlet, amely az alá és fölé rendelt viszony eltörlésének a megjelenésében válhat világossá az olvasó számára. Ez a vonatkozás a bibliai Lucifer történetének érdekes újraértelmezésének lehetőségét hordozza magában. Hasonló jelenség egyébként a neo-posztmodern szemléletben található meg, amely a magas és populáris kultúra mesterségesen fenntartott határainak eltörlését célozza meg.
“A hazugság az alapnyelv része”
“Álmodban táplálék voltál, de én már nem
álmodom, mert a FOGYASZTÓD vagyok,
aki éjjel-nappal magába tömköd, amíg eszmét-
len alszol. Gumikéz-reggel és gumikéz-este!
DISCO ZOMBI ITALIA! Nem alszom sosem,
te meg sosem ébredsz fel, de ezek a PRIVÁT
ellentétek csupán a VEDLÉS előfeltételei,
hiszen meg lettünk ígérve egymásnak. Amikor
belehatoltam a sajtba, már biztosan tudtam, hogy a
HAZUGSÁG az ALAPNYELV része, tehát IGAZ.
Azt mondták, ne aggódjunk, miattunk majd
felperzselik a várost, hogy a Bulcsú-parki
kutyafuttató mellett támadjunk fel:
VÉRBŐL és IGÉBŐL.”
Az élőhalottak már számtalan alkotásban szerepeltek az elmúlt évtizedekben. Ebben a versben szintén párhuzamba van állítva, részben mint a húst elemésztő entitás, részben mint a fogyasztói társadalom egyik alakja. Ezt a képet tovább erősíti a disco zombi italia szövegrész is, amelyből a diszkókban vergődő testekre asszociálhatunk, de ugyanakkor az olasz vonatkozásban populáris utalást találhatunk Lucio Fulci Zombi-filmjeire is. A szövegben ugyancsak szerepet kap az új élet, mint toposz, ezt erősíti a vedlés folyamata, majd a szöveg végén olvasható feltámadás mozzanata is.
“Minden dolog által megtermékenyülhet”
“Az a lény, amelyik mindenütt és minden
dologgal állandóan a koitálás és a koitáltság
állapotában van, az mindenütt és minden
dolog által meg is termékenyülhet.”
Az utolsó választott vers provokatívan állítja szembe, de ugyanakkor helyezi folyamatába a Teremtőt és a Megtermékenyülőt. A szövegben szerepeltetett lényt tekinthetjük akár egyfajta isteni entitásnak is, amely mint olyan, mindenütt és mindennel képes szexuális kapcsolatot létesíteni, és ez a mozzanat elengedhetetlen ahhoz, hogy Teremtővé válhasson. Így, ebben a formában tehát a Teremtő és a Megtermékenyülő alak, nem csupán a vallási kontextus istenképeivel azonosítható, de ugyanakkor az Anyával, mint azonos tulajdonságokkal bíró alakkal is.
