A hajlékony gyümölcslé leginkább lo-fi-t játszik, de vajon miért? Ki fognak adni angol nyelvű albumot? Milyen érdemeket tud felmutatni egy dzsúsz? Vajon mi lesz belőle tíz év múlva? Többek között ezekre a kérdésekre kaphatunk választ Kaszás „Kaszi” Sándortól és Kósa „Zsike” Erzsébettől, a gyümölcslé-tagoktól.
ContextUs: Milyennek látjátok magatokat mint a város alternatív zenei kultúrájának egyik legmeghatározóbb együttese debreceni zenekar lévén?
Kaszi: Ez a megnevezés talán egy kicsit túlzás, de köszönjük. Igazából nem nagyon szoktunk gondolkodni magunkon, illetve azon sem, hogy milyen szerepet töltünk be Debrecen zenei életében.
ContextUs: Idén nyáron lehetőséget kaptatok, hogy felléphessetek a budapesti Rakéta Fesztiválon. Milyen különbséget láttok a koncertek tekintetében a főváros és vidék között?
Kaszi: Nem ez volt az első budapesti fellépésünk, de a Rakétán idén léptünk fel először, ami nagyon jó volt. Igaz, nem volt túl sokszor koncertünk a fővárosban, úgyhogy lényeges különbséget nem látunk fővárosi és vidéki bulik közt, maximum annyit, hogy Budapesten több a lehetőség.
ContextUs: Zenéteket leginkább alternatív lo-fi-ként emlegetik. Miért ebben a műfajban vertetek sátrat?
Zsike: Csórók vagyunk. (nevet)
Kaszi: Nyilván az is igaz, amit Zsike mond, de valójában szeretjük, ha valami trash, vagy legalább is nem túl jól.
Igazából úgy vagyunk lo-fi zenekar, hogy azzal veszünk fel a track-eket, amink éppen van. Nem butítjuk utólag a hangot, nem törekszünk gyenge hangzásra.
Az első lemezt egy 800 forintos számítógép-mikrofonnal, a másodikat a HNO3 Műhelyben vettük fel, a harmadik lemezen pedig különböző technikákat alkalmaztunk (játék- és „igazi” magnó, külső hangkártya stb.)
ContextUs: Milyen előadók voltak rátok hatással a zenekar alapításakor, jelenleg kik inspirálnak benneteket a leginkább?
Kaszi: Az alakuláskor leginkább a Sonic Youth, a Dinosaur Jr. és a Nirvana hatottak ránk. De ezek a bandák mind a mai napig alappillérei a zenei világunknak, és erre jönnek a különböző hatások, mint például a korai Beck, The Flaming Lips vagy különböző noise, free-jazz és alternatív rock előadók.
Jelenleg például sok The Dead C-t és noise-rockot hallgatok – nem tudom, hogy ez a későbbi dalokra milyen hatással lesz.
ContextUs: Hogyan születik meg egy-egy dalszövegetek?
Kaszi: Nincs kimondottan semmilyen rituáléja. Írogatok, dúdolgatok, aztán összerázódnak a szövegek. Jó esetben azonnal megszületik egy teljes dal, de ez ritka.
ContextUs: Gondolkodtok esetleg idegennyelvű album kiadásán is?
Zsike: Mivel valahogy minden lemezre rákerül egy-két angol nyelvű dal, így már eszünkbe jutott, hogy egyszer ki kellene adni egy angol nyelvű EP-t is. Teljes lemez még nincs tervben.
Kaszi: Ezt nem tudjuk előre. Most például van három-négy félkész dal a fejemben, abból kettő angolul. Majd meglátjuk, hogyan tovább.
ContextUs: Idén januárban jelent meg a harmadik nagylemezetek 22 vágy a tenger vázlata címmel. Meséljetek, kérlek, milyen impressziók alapján születtek meg ezek a dalok?
A mottója az volt a lemeznek, hogy a „harsh-noise-tól az akusztikus gitárig”. Tehát szerettünk volna minél több dolgot rápakolni a lemezre, hogy közben megőrizzük a dallamosságot és az ütemeket is. Így került rá jópár elektronikus sample, zaj és gitárnyúzás, ezért hívtuk meg Eoforwine-t, hogy ambient szólóval dúsítsa az utolsó előtti számot. Vettünk fel track-eket játék- és „igazi” magnóval, van rajta torzított gitáros szám csörgővel, de egy pici zongorabetét is.
A szövegeket is szerettük volna még szürreálisabbá, álomszerűbbé tenni, helyenként irodalmi, művészeti, zenei utalásokkal tarkítani. A koncepció része volt még az is, hogy ezt az egészet harminc percbe sűrítsük.
Az album megjelenésére is külön hangsúlyt fektettünk, hiszen nem csak digitálisan jelent meg, hanem fizikai formában is: kilenc darab egyedi, 25×30 cm-es akril, vászon festmény+CD-R formátum is társultak melléjük.
ContextUs: Készül már az új album? Ha igen, milyen koncepció alapján?
Kaszi: Nem, jelenleg nem készül semmi. Úgy értem, csak ötletek, dalok születnek, de szépen, lassan. Egyelőre nincs nagylemez a tervben.
ContextUs: Hogyan dől el nálatok, hogy mi kerüljön a setlist-be?
Zsike: Próbálunk minden albumunkról válogatni számokat, de ha kijön egy új lemez, akkor nagyrészt arról játszunk dalokat.
ContextUs: Mi volt az eddigi legnagyobb érdem, amit elértetek az együttessel?
Zsike:„Tudod, hogyan szól két tenyér, ha csattan.” (zen koan – a szerk.)
ContextUs: Hogyan látjátok magatokat tíz év múlva?
Kaszi: Nem tudom. Az biztos, hogy akkor is zenélni szeretnénk, koncertezgetni és dalokat írni.
Most pedig hallgassuk meg Babybird Please Don’t Be Famous című dalát!
ContextUs: Mennyire tartjátok erősnek a Flexible Juice-t ahhoz, hogy kinője Debrecent?
Kaszi: Azt azért sejtjük, hogy ezzel a hangzással, műfajjal és zenekari felállással (gitár/ének, basszus, gépdob) túl nagyra nem lehet törni. Nem is célunk, hogy headliner-ek legyünk a fesztiválokon, viszont mindenféle nagyképűség nélkül mondhatom, hogy az, amit csinálunk jó, és sok munka van benne. Élvezzük, hogy zenélünk, a többi pedig majd lesz valahogy.
ContextUs: Mi a véleményetek arról, hogy sokan a debreceni Thurston Moore-nak és Kim Gordon-nak emlegetnek titeket?
Kaszi: Pironkodva fogadjuk az efféle hasonlításokat. Ám tény, hogy nagyon megtisztelő, mivel a Sonic Youth a zenekar legnagyobb mestere.
ContextUs: Hol láthatunk titeket legközelebb?
Kaszi: Január 16-án a debreceni Felezőben lesz az ötéves szülinapi koncertünk a Kösz Vitya nevű zenekarral karöltve.
ContextUs: Mit fogtok csinálni az interjú után?
Kaszi: Meghallgatjuk az első Jinky Violette-számot a Tumblr-oldaladon.
