A hiperkarma és Bérczesi Robi továbbra sem pihen. Bár néhány évre eltűntek, mára egyre sűrűbben láthatóak és hallhatóak. Nemrég egy fellépés előtt – Szenesben –, kis időre mi is elcsíptük Robit. Beszélgettünk zenéről, munkásságairól, alkotói folyamatokról és arról, merre halad a karrierje.
ContextUs: Nagyon egyedi zenét játszol, és ez sokaknak megnyerő. Bátran kimondhatjuk, hogy a hiperkarmával egy új stílust teremtettél Magyarországon. Neked ez milyen érzés?
Köszönöm, örülök ennek a véleménynek. Annak, hogy ezt a vonalat választottam, megvan a maga hátulütője. Valóban nem vagyunk az a tipikus alternatív zenekar, de tény, hogy óriási hatással volt Lovasi András és Kispál (Kispál és a borz) arra, amit csinálok, és amit csinálni fogok. Ezt büszkén fel is vállalom, szerintem jó példaképet választottam magamnak.
ContextUs: Ki tudnál emelni más zenészeket, akik hasonlóan nagy hatással voltak rád?
Magyarországon még Bródy János hatott rám, ami a szöveget illeti. Több zenekartól is dolgoztam fel dalokat, de azokat inkább azért, mert közel álltak hozzám. A legmeghatározóbb példakép mégiscsak Bródy meg Lovasi. Ha külföldről beszélünk, akkor egyértelműen John Lennont és a Red Hot Chili Pepperst (John Fruschiante) emelném ki.
ContextUs: Kifejezetten sajátos szövegeket írsz. Mély a tartalom és modern a fogalmazásmód is. Ha valaki csakúgy a kezébe venné az egyik dalszövegedet és prózai formában elolvasná, könnyen értelmezhetné modern költészeti remekként is. Mennyire tartod ezt az állítást helytállónak?
Sosem szavaltam még el egyetlen dalszövegemet sem. Úgy érzem, hogy a vers és a dalszöveg között vannak nagy különbségek. Egy dallam zenei kíséret nélkül igazából nem állja meg a helyét versként, elszavalva. Szerintem az én szövegeim inkább dalszövegek, mint versek.
Bár van egy jó ellenpéldám. Ugyanis egyszer a Lidocain című szövegem bekerült egy Szegedi JATES tankönyvbe, verses formában, és ezt versként is elemezték. Igazán jóleső érzés volt számomra.
A vers egy olyan dolog, ami megállhatja a helyét dalszövegként is, ha az ember megzenésíti, de ha egy dalszöveg alól elveszed a zenét, akkor az olyan, mintha kihúznád alóla a szőnyeget. Ezért is örültem nagyon, hogy az egyik szövegemet versként elemezték.
ContextUs: Ha jól tudom, az egyik dalszövegedet spirál formában írtad le. Ez roppant érdekesnek tűnik. Hogyan születnek a Bérczesi Róbert dalszövegek? Szoktál próbálkozni más formabontó dalszövegírással?
Igen, a Zöldpardon című dal szövegét írtan ebben a formában. Egy papírfecnire, körbe-körbe írtam meg a szöveget. Az egy jó élmény is volt, 1999 nyarán. Ugye, adott a zenére egy dallam, és arra a zenére írok egy csasztuskát, ami azt jelenti, hogy az adott dallamra írok 30-40 sort, majd azokat a sorokat aszerint rendezem el, hogy a sorok végi rímpárok egyeznek-e.
A dallam miatt pedig a ritmikája egyezik. Általában, amit összeírok, annak nem csak egy olvasata van. Tehát nagyon mágikus dolognak tartom a dalszövegírást.
Volt olyan, amikor különböző sorokat illesztettem össze különböző rímekből. Amikorra ez a dalszöveg elkészült, addigra pontosan arról az élethelyzetről szólt, mint amiben akkor éppen voltam.
ContextUs: A hiperkarma nevű zenekarodnál egyedül szerzed a szövegeket, vagy egy csapatként alkottok együtt?
Sajnos a hiperkarmában teljesen egyedüli dalszerző vagyok. Igazából a zenekar többi kreatív tagja nem igazán szeretne ehhez hozzáadni. Mindenki a saját kis életművét alakítja inkább.
ContextUs: A hiperkarma és a Biorobot mellett az Én meg az ének is folyamatosan pörög. A jövőben is tervezed tartani ezt a produktív alkotói munkát?
Elkészült egy második kislemez az Én meg az ének kapcsán, de még nem tudom, hogy kiadatom vagy sem. CD formátumban semmiképpen sem szeretném megjeleníttetni, mert az egy környezetszennyezés, másrészről pedig lejárt dolog. Lassan a hanghordozó eszközök eltűnnek a világból, és csak a zene marad meg. Mindenesetre ezeket az új feldolgozásokat is szoktam játszani a koncerteken. Az Én meg az énekben versmegzenésítéseket, népdalokat szoktam előadni, ezen kívül még a Blabla-, Biorobot- és hiperkarma-számokat akusztikus formában.
Nagy kihívás egy szál gitárral játszani, sok nagy zenész vérzett már el, amikor egy szál gitárral kellett játszania.
Ez a műfaj teljesen másféle hozzáállást kíván, ott nincs olyan, hogy elvétek egy hangot, mert azt nem fedi el a dob meg a basszus, vagy éppen a torzított gitár csörömpölése. Ezért a legtöbb rockgitárossal ellentétben nekem van egy sajátos pengetési technikám: én nem használok pengetőt. Ezt hívják flamencós, ujjal való gitározásnak.
ContextUs: Kimondhatjuk, hogy nincs időd unatkozni. Három zenekart viszel a válladon. Rengeteg kreatív energiád lehet. A zenélés számodra munka vagy inkább hobbi, amiből megélsz?
Igazából van egy csomó, de úgy szoktam mondani, hogy csak dolgozgatok, nem pedig dolgozok. Megvannak ennek a mágikus részei, meg persze varázslatos dolog, amikor előbukkan egy dal a semmiből és kezdetét veszi az alkotómunka. Ez az életforma nem vesz el több időt, mintha egy munkahelyre járnék be dolgozni. Mind a három zenekarral együtt kell működni, és mindegyiket másért szeretem.
ContextUs: Mióta fogalakoztat a zene?
A kezdetekkor trombitán tanultam meg játszani. Sajnos már ezt nem tudnám megszólaltatni. Ez egy olyan tudás, amit nem gyakoroltam, nem ápoltam és így sokáig azt hittem, hogy esetleg az agyam egy hátsó zugában el lett raktározva. De szerintem, ha nem ápoljuk a tudást, akkor az kirepül az éterbe, elszáll.
Gitározni autodidakta módon tanultam meg a gimiben. Akkor egy sulis zenekarban játszottam, és ott éreztem, hogy bizony jobb lesz, ha rendesen megtanulok gitáron játszani.
Mivel balkezes vagyok, az egyik osztálytársam hangszerén tanultam meg az akkordokat, a fogásokat.
ContextUs: Gondolom, még hosszú távon is szeretnél a zenével foglalkozni. Hogy érzed, elérted a már a csúcsot, vagy még csak tartasz afelé?
Úgy gondolom, hogy ez a csúcs még messze van. Az is lehet, hogy sosem érem el ezt… Az utóbbi években nagyrészt csak kalimpáltam a gitáron és teljesen hanyagoltam a zeneszerzést, inkább mostanában csinálom. Állítottunk is Nemes András barátommal egy kis házi stúdiót. Így van lehetőségem még gyakorolni és tovább gyakorolni.
