A Berlinből származó festő, Sophie Vallance egyszerű élethelyzetekből varázsol beszédes alkotásokat, amiket hol vécépapírral támaszt ki, hol pedig vázákkal keretez be.
Londonban, a Camberwell College of Arts-ban tanult festészetet, de a második év után kolumbiai férje kitoloncolása miatt ott kellett hagynia az iskolát, ez pedig drámai változásokat idézett elő a festészeti stílusában.
Miután Berlinben telepedtek le, újra festeni kezdett, és akkor jött a macskák iránti érdeklődése is.
Mindig is valami egyszerű témára vágytam, valami teljesen hétköznapira, ők ott voltak. Később már a biztonság szimbólumaivá is váltak a szememben, mert akármilyen bajom volt, a macskáim mindig ott voltak nekem.
Amikor nem vászonra, akkor szalvétákra is fest, de ott nagyobb hangsúlyt kapnak a testi funkciók (leginkább a női testé), és az, ahogy a férfiak reagálnak rá. Ilyenek például az I bled in your Calvins, ami szerintem az egyik legtrúbb mondat valaha. Itt tudtok meg többet a művésznőről.
