Elhunyt szívrohamban Térey János író, költő, műfordító, a kortárs irodalom egyik legnagyobb alakja. Az Asztalizene, amiért a 48 éves író Aegon-díjat kapott 2008-ban, szerzőjére több irodalmár, kiadó, pályatársa elbúcsúzott.
Térey János író kiadója, a Jelenkor egy verssel búcsúzott el.
“Felfoghatatlan, érdemtelen és igazságtalan – írta az író halálára a Jelenkor Kiadó főszerkesztője, Nagy Boglárka. Térey április végén adta le új verseskötetét (Nagy tervekkel jöttem Rosmersholmba – a szerk.). A kiadó szeptemberi megjelenést tervezett: “Nem sejthettük, hogy a könyv alcíme: 2016-2019, valami egészen mást is jelenthet.”
Grecsó Krisztián író, az Élet és Irodalom próza rovatának vezetője Facebook-oldalán azt írta, Térey halálának napján kellett volna írnia neki, hogy küldjön magáról portrét. Az Ünnepi Könyvhét 2019-es eseménysorozatára az ÉS az ő önéletrajzi esszéprózájának részletét publikálták volna.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Mert büszkék vagyunk rá. Hogy nálunk közli. Ezt a levelet ma reggel kellett volna elküldeni. Ehelyett telefonoztam. Nekrológ telefon, ő tudta volna megírni igazán, milyen műfaj ez, az ő szarkazmusa kellett volna hozzá. Terjedelem, határidő. Terjedelem, határidő a halálról[/perfectpullquote]
– írta Grecsó a Facebook-oldalán.
Hozzátette, “bementem a gépházba, mondom a lányoknak, csere. Térey János prózája egy héttel előbbre jön. Megnyitottam az anyagot, ami már bő másfél hónapja vár már itt megjelenésre, elfelejtettem a címét. Pedig jó címe van. Térey János: ‘Megtudom a halálhírt.”
Nyáry Krisztián az író az A Hetvenévesek szeme Térey-verssel búcsúzútt tőle. Hozzátette, “lesz még olyan, hogy felébredek, és eszembe jut egy verssora. Lesz, de már máshogyan lesz.”
“János, ez most tényleg komoly? Atyaúristen! Generációnknak annyi!” – írta Alföldi Róbert. Térey a 2018-as POSZT programját állított össze többedmagával, amelynek évében jelölést kapott a Radnóti Színház III. Richárd című darabja is, amit Andrei Șerban rendezett Alföldi Róberttel a főszerepben.
Lackfi János a Fagy című Térey-verssel búcsúzott el pályatársától. Hozzátette: “nemzedéktárs. Jelenség, stílus, kölykösség, fanyarság, megszállottság. Címszavak jutnak csak eszembe. Isten veled, János!”
Csombor Rita, a Smink szerzője visszaemlékezett, hogy néhány napja még üdvözölték egymás. A Fiatal Írók Szövetség turnéján ismerkedtek meg két éve.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]A Csopakabana-n együtt söröztünk, esetleges kötetcímekkel viccelődtünk. Döbbenetes, felfoghatatlan! Nyugodj békében, János! [/perfectpullquote]
– írta Csombor.
Jászberényi Sándor szerint generációkat inspirált egyéni, a magyar líra ezeréves hagyományából kinőtt költői hangja: “Rossz verset szinte egyáltalán nem írt, elképesztő nagy lélekkel, elképesztő nemességgel írta a költeményeit. Nincs olyan kortárs magyar költő, aki a Térey szöveggel nem állna valamilyen viszonyban, aki ilyet állít, hazudik. Ő hozta vissza a közéleti témájú költeményeket a közvéleménybe, és olyan morált képviselt az irodalomban és olyan dühvel, mint senki más” – írta Facebook-oldalán Jászberényi.
Simon Márton szerint “nem lehet mit mondani”. Mint írta, 20 éves kora óta ismeri Téreyt.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Egyetemen vizsgáztam a könyveiből, asztal mellett vitáztam vele, ültünk együtt színpadon – egy percig sem hittem, hogy kedvelt volna, viszont amit írt, azt olvasni kellett, mint a leckét, mert ő írta. Iszonyúan fog hiányozni a kedvessége és az utánozhatatlan fanyarsága is. Drezda vagyunk, februárban. Nem lehet mit mondani. Isten veled, János[/perfectpullquote]
– búcsúzott el tőle Simon.
A debreceni íróra Szirák Péter, a cívisváros folyóirat, az Alföld szerkesztője is megemlékezett a Dehiren.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Márciusban két napig együtt jártuk Varsót. A helyek szenvedélyes fürkészőjeként avatottan kalauzolt bennünket a történelmi nyomokon, az irodalmon és zenén át a gasztronómiáig. Lenyűgöző műveltsége volt, okosan kapcsolt, nagyokat kacagott. Sugárzott belőle a tehetség és az életkedv. Nem lehetett nem figyelni rá, nem lehetett nem követni őt[/perfectpullquote]
– írta Szirák. Szerkesztőtársa Sziráknak, Lapis József visszaemlékezett Térey 2017-es Facebook-bejegyzésére. A fotón a budapesti Kálvin Téren lévő emléktábla látható, amelyen Térey Fűből lett a fa verse olvasható.
Péterfy Gergely Facebook-oldalán írta: “Nem, nem, nem. Nem vagyok hajlandó elfogadni. Ezt már nem.” Péterfy egy nekrológot is írt, amely a HVG-n olvasható.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Úgy akart élni, ahogy az a tehetségének kijárt volna egy olyan világban, amilyet pályája elején még lehetségesnek tartott. Gyilkosa az a világ lett, amely lehetetlenné tette, hogy rangjához méltóan tudjon élni[/perfectpullquote]
– olvasható a nekrológban.
Lapis József,
