Whitney Houston a 20. század legkeresettebb előadóművészeinek egyike volt. Drogfüggősége miatt többször került a címlapokra, és végül 48 évesen egy szálloda fürdőkádjában halt meg 2012-ben. Kevin Macdonald róla készített dokumentumfilmet.
Macdonald otthonosan mozog a dokumentumfilmes műfajban (Bob Marley: A szabadság útja) és a nagyjátékfilmek világában is (Az utolsó skót király).
Whitney-ről szóló dokujában azt a kérdést feszegeti, az énekesnő miért nem tudott megszabadulni függőségétől, és valaki, aki olyan sugárzóan boldognak és életvidámnak tűnt, hogy mehetett keresztül ennyi szenvedésen.
A rendező szinte minden közeli hozzátartozót megkérdezett, hogy közelebb jusson a válaszhoz. Az ex-férj, Bobby Brown szerint Whitney születése pillanatától fogva meg volt áldva és el is volt átkozva.
Nagyon korán felfigyeltek szépségére és kitűnő hangi adottságaira. Már egészen pici korában a templomi kórusban énekelt. Gospel iránti szeretetébe aztán belerondított, amikor kitudódott, hogy anyja összeszűrte a levet a templomi lelkésszel. Az incidens miatt elváltak a szülei.
Miközben édesanyja, aki maga is énekesnő volt, igyekezett a jó keresztény család imázsát fenntartani, a színfalak mögött egészen más jellegű dolgok történtek.
Whitney a 16. születésnapján kipróbálta a kokaint. A különböző drogok használata hamarosan örvényként rántotta magával Houstont.
Az okok keresése közben Macdonald felveti a kettős tudatnak a kérdését, amivel annak az afro-amerikai, gettóból származó lánynak kellett megküzdenie, aki egész fehér Amerika szívét rabul ejtette. Felmerül a biszexualitás problémája is, amit Houston nyilvánosan tagadott.
Ehhez jött egy rossz házasság a balhés életvitelű Brownnal, aki féltékeny lett felesége meredeken felívelő pályájára a Több mint testőr elsöprő sikere után.
Ezeket az életrajzi adatokat valószínűleg mindenki ismeri többé-kevésbé.
Ám a dokumentumfilm vége behoz egy új, eddig ismeretlen elemet állítólagos gyermekkori molesztálásról.
Ez a szál megjelenik Houston lányával, Bobbi Kristina Brownnal kapcsolatban is, aki 3 évvel édesanyja halála után maga is elhunyt.
A film a BBC írója, Nicholas Barber szerint némi fényt visz be a generációk közötti sötétségbe, és így talán segíthet más szenvedő gyerekeknek, legyenek akár gazdag és elképesztően híres családok sarjai.
