A grafikusok és illusztrátorok sosem rettentek vissza a határok feszegetésétől, és attól, hogy művészetükkel valódi, akár kompromittáló mondanivalót közvetítsenek, nem kivétel ez alól Will McPhail sem.
Karrierváltó karikaturista
Számtalan példa bizonyítja, hogy sokan karrierváltás útján váltak rajzművészekké. Nemrég számoltunk be például az irodalmi klasszikusokat rövid képregényekké formáló John Atkinsonról, aki eredetileg képzőművész szeretett volna lenni, de végül a grafikai design lett az útja. Will McPhail, skót grafikus állatani kutató pályáját cserélte képregényrajzolóra. Korábban az előadásai alatt firkálgatott a pofesszorairól, ma pedig a világ egyik leghíresebb magazinja, a The New Yorker hasábjait illusztrálja.

A skót származású McPhail az állatvilág tanulmányozását az Edinburgh-i kávézók dzsungelére és a könyvtárak izgalmas ökoszisztémájára cserélte.
Maró humor a karikatúra színpadán
Az auditóriumból kimerészkedve lehetősége nyílt a társas kapcsolatok, és a hétköznapi interakciók megfigyelésére, és ezeket az élményeit hamarosan képregénnyé kezdte formálni.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]A legjobb, ami történhet velem, ha rábukkanok egy olyan szituációra, amiről szívesen rajzolnék, és elfogadom a szituációt körülvevő színpad adottságait. Ezután csak reménykedni tudok benne, hogy a jelenet, amit a huromom szűrőjén át lerajzolok, kanosszát jár majd azon a bizonyos színpadon.[/perfectpullquote]
– foglalta össze munkaetikáját McPhail.
Az illusztrátor igyekszik kerülni a politikai témákat és inkább társadalmi utalásokról fogalmaz alkotásaiban, amiből 30-at most csokorba szedtünk nektek.
Nagy kár lenne…

Más kárán sem tanul a buta

Nem mesterséges szabályrendszereink

A családalapítás előtti áldott állapotok

Béna kalap – mondták.

Mi is utáljuk, ha félbeszakítanak minket

Harmónika pánikroham ellen

A tavasz a természet strandszerzonja

A szomszéd kertje mindig zöldebb

A “nem” egy válasz, nem pedig leküzdenivaló akadály

Y generációs problémák

Madárperspektíva

Lemondott találkozók, amik a vírus után már nem léteznek majd

Nem vagyok rasszista, de…

A Nagy Nap kontrapóza

És mondja, mivel tudna házzájárulni a cég színesebbé tételéhez?

Várjanak, amíg ezt a nőt egy szexualizált kellékké degradálom

A kutya, ha más nincs, a holdat ugatja

John Steinbeck után szabadon

Minden Teams és Zoom videóhívás előtt

De édes, mi a neve?

Amikor még hittünk a romantikában – és repülhettünk

A memóriazavaros munkatársa hőse

Bocsi srácok, elbambultam egy kis időre. Kik is vagytok?

Hidratálj, vagy különben baj lesz!

Az egyéjszakás kaland-ing

Imádom, amikor az őszi falevelek eltakarják az emberek mocskát

A munkának élők tragédiája

A családi fészekben ragadtakért

Amikor a magány súlya húzza le rólad a paplant
