Japánban a szervezett bűnözői szindikátusok mélyen be vannak ágyazódva az ország üzleti életébe és kultúrájába. Azokról a nőkről, akik e gengszterek köreihez tartoznak, mégis keveset lehet hallani. Milyen lehet a bűnözők feleségeinek, lányainak, szeretőinek és a bárok hoszteszeinek az élete?
Erre volt kíváncsi Chloé Jafé, aki eddigi legnagyobb projektjére vállalkozott, amikor Neked adom az életem címmel a japán jakuza nőit örökítette meg fotóin.
Nők a jakuzában
A francia születésű Jafé fotósorozata bepillantást enged a jakuzához tartozó nők hírhedten zárt szubkultúrájába.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””] Definíció szerint a jakuza nem lehet nő. Ha valaki jakuza, akkor csak férfi lehet. Így a nőknek nagyon ambivalens és érdekes szerep jut [/perfectpullquote]
– magyarázza a fotográfusnő, aki több mint 5 éve él Tokióban.
Jafénak, aki egyébként folyékonyan beszél japánul, nem volt könnyű dolga. Addig nem tudott a nőkkel kapcsolatba kerülni, amíg nem találkozott a jakuza főnökkel.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””] A nők nem dönthetnek arról, akarják-e, hogy lefényképezzék őket vagy sem. Erről a férj rendelkezik. [/perfectpullquote]
Jafé patriarchális rendszert talált a japán jakuzán belül: a nőknek csak korlátozott szerep jut a struktúrában. Többnyire pusztán feleségek vagy szeretők. A magas rangú bűnözők feleségeinek női testőrük van.
A legtöbb nőnek korábban nem volt kapcsolata az alvilággal. Egyszerűen beleszerettek egy férfiba, aki történetesen gengszter. Ezek a nők aztán fenntartások nélkül elkötelezik magukat a jakuza mellett és “életüket adják” a bűnözőnek. A férjek illegális tevékenysége miatt az asszonyok zárt közösségben élnek. A külvilággal nem tartják a kapcsolatot.
A sokatmondó japán tetoválás
A projekt egy fontos eleme az irezumi, a japán tetoválás megörökítése, amely általában a teljes testet vagy annak egy részét takarja. Ezt hagyományosan a jakuzával társítják. A tetoválást kézzel csinálják fából készült fogantyúval és tűvel. A teljes mű elkészülte éveket vehet igénybe.
A tetoválás Japánban nem divathóbort, hanem a hovatartozás jelképe, egyfajta stigma. Vannak intézmények, amelyek kizárják a tetovált ügyfeleket. Közfürdőkbe például nem léphetnek be.
Eltérően a nyugati maffiózó feleségektől, a jakuza asszonyok kívül maradnak a bűnözői tevékenységen a bűnszervezeti struktúrában. Az érzelmileg és pénzügyileg szupportív, passzív szerepbe kényszerülnek.
A jakuza nők szívesen feltárták Jafénak a tetoválásaikat. Soha nem mutatják meg senkinek, mivel nincs rá lehetőségük, de nagyon büszkék rájuk.