Tizenhat éve hozza el nekünk a világ animációinak krémjét az Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztivál. A főszervezővel és alapítóval, Liszka Tamással emlékeztünk a kezdetekre és beszélgettünk a fesztivál szervezői oldaláról is.
ContextUs: Mikor kristályosodott ki a fesztivál alapgondolata?
2003 nyarán volt az első próbálkozásunk a Millenárisban. Ott volt a hatalmas csarnok, amivel nem tudtak mit kezdeni, mi pedig tele voltunk kedvvel és ötletekkel – így alakítottunk ki egyfajta ingyenes nyári kertmozit. Életem legszebb nyara volt.
Félig lerobbant projektorral elkezdtünk vetíteni egy vörös téglafalra – minden este vetítettünk, és egy-két hónap alatt állandó közönségünk alakult ki. Százak jöttek a város legkülönbözőbb pontjairól: a Rózsadombról leszivárgott egyetemistákon keresztül a belvárosi hajléktalanokig mindenki velünk együtt nézte a filmeket. Kiderült, hogy a filmek szeretete messze felülírja a társadalmi pozíciót. Azóta is ennek az animáció által megalkotott közösségre, és a belőle áradó atmoszféra megőrzésére törekszünk.
ContextUs: Hogyan alakult át ez a projekt egy nemzetközi fesztivállá?
Mondhatni a folytatása volt, megtoldva az én régi vágyammal, hogy legyen egy kifejezetten animációs filmeknek szentelt mozi Budapesten. Nem volt könnyű ezt elintézni akkoriban, elvégre a technika még elég vaskos volt. Kompromisszumként kezdtünk el mozi helyett fesztivált tervezni a Millenárisban – később le is zajlott az első évad. Remekül sikerült! Özönlöttek a filmek és a vendégek a világ minden pontjáról.
Nagyon élveztük, és a visszajelzéseken felbuzdulva úgy gondoltuk, hogy tovább lépünk egy fokkal a valódi mozikig. Leszerződtünk az Urániával, amely azóta is a fesztivál fő helyszíne. Az eltelt tizenhat évben arra törekedtünk, hogy elérjük azt a szintet és elismerést, ahol ne legyen kérdés, hogy ha megjelenik egy film Japánban, Kanadában, Ausztriában, bárhol, azt az Anilogue-on bemutathatjuk Budapest számára.
ContextUs: Miben rejlik szerinted az Anilogue különlegessége?
Utánjátszó fesztiválból van millió a világon, mi viszont kifejezetten arra törekszünk, hogy még világszinten is az elsők között legyünk az új művek bemutatásában. Idén például a Mirait mutathatjuk be a Mozinet hivatalos karácsonyi premiere előtt.
Büszkék vagyunk rá, hogy ezzel hivatalosan is Mamoru-san mind az öt egész estét filmjének premiere az Anilogue-on volt. Ez az egyik legnagyobb sikersztorink, amiből még sokat szeretnénk meghonosítani.
Pár éve Vécz Péter, A nyuszi és az ősz című animációs film készítője egy interjú után elmesélte nekem, hogy a fesztiválon tett látogatása után döntötte el, rajzfilmkészítő lesz. Addig grafikusnak készült, de az ott látott filmek után ez megváltozott. Önmagukban is csupa öröm megnézni ezeket a filmeket, de azt látni, hogy azzal, hogy egy-egyet levetítünk, micsoda változásokat tudunk előidézni, még izgalmasabb!
ContextUs: Hányan alkotjátok a szervezőgárdát?
A szervezést a kezdetek óta ketten-hárman csináljuk. Egész évben aktívan keressük az újdonságokat, elutazunk különböző fesztiválokra, szerződéseket kötünk, szóval összegyűjtjük a filmeket, amiket majd öt napig adni fogunk. Amikor elindul a fesztiválszezon folyamatosan egyre több segítséget kapunk. A sajtós, grafikus és hangtechnikai kollégákon át a helyszínek stábjáig mindenki ilyenkor csatlakozik be.
Az idei legjobb hír a rajzfilm szerelmeseinek – Jön az Anilogue
Idén 300 animációs rövidfilmet és 10 egész estés filmet láthat majd a közönség, köztük Mamoru Hosoda legújabb filmjét, a Mirait. A budapesti animációs seregszemlét egy legendás francia rendező, a Kirikou figuráját megalkotó Michel Ocelot személyesen nyitja meg az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Az Anilogue fókuszában idén Olaszország, Horvátország és Szlovénia állnak.
Önkéntesekkel együtt körülbelül harmincan visszük végig a fesztivált, aminek a végeztével aztán ismét szét széledünk egy újabb évre. Bevallom a fesztivál vége mindig keserédes érzést hagy maga után. Mint egy gyorsvonat ment át mellettünk egy pillanat alatt a saját fesztiválunk, és már huss, vége is van.
ContextUs: Tizenhat év nagyon hosszú idő – nem fáradtál bele mostanra a véget nem érő szervezésbe?
Nem, ezt képtelenség megunni. Az animáció egy olyan szakma, ami nem bír ugyanolyan lenni – legalábbis mi a válogatás során igyekszünk kerülni a kliséket. Nem a kaptafára megyünk, a régi témákban is az újdonságot és a meglepetést keressük.
Egy élőszereplős filmmel ellentétben itt teljesen az alapoktól kell felépíteni egy komplett világot. Rettenetesen pepecselős és fárasztó munka – épp ezért, ha jól sikerül, az varázslatos tud lenni.
Így készült a magyar, Oscar-díjra is jelölt Ruben Brandt, a gyűjtő
A Ruben Brandt, a gyűjtő képzőművészeti és pszichoterapikus témát jár körbe. Azonban mindezt szórakoztató és érdekes köntösbe csomagolva. Milorad Kristic rendezőnek ez az első játékfilmje, ennek ellenére máris Oscar-díjra is esélyes, hiszen jelölést kapott. A rendező eddig egyetlen rövidfilmet jegyzett, a My Baby Left Me című munkája egyből el is hozott egy Ezüst Medvét az 1995-ös Berlini Filmfesztiválról.
ContextUs: Mi alapján választotok helyszínt?
Habár jónak tartom ezt az előadventi időszakot, a november elég zsúfolt Budapesten, nehéz helyet találni. Idén a Toldi és a Puskin mozi is tele van, és bár örülök ennek, a város túlterheltsége miatt a helyszínek leszervezése minden évben kihívást jelent. Ez talán az egyik legnagyobb hátulütője egy ilyen kaliberű fesztivált a fővárosban megtartani vidék helyett. Néha irigykedem rájuk: jó érzés lehet, hogy ki van zászlózva a város főutcája a fesztivállal, mint Kecskeméten vagy Miskolcon. Sajnos nem hiszem, hogy a közeljövőben az Anilogue zászlója felkerül a Margit hídra.
ContextUs: Milyen arányban érkeznek magyar és külföldi vendégek a fesztiválra?
Őszintén szólva nem számolom. Igaz, hogy egyre többször kérnek inkább angol, mint magyar feliratot a filmekhez, de ebből én nem vonnék le következtetést a közönség megoszlására vonatkozóan. Nagyjából ugyan annyi külföldi és magyar jön el, mindössze annyi a rejtély nyitja, hogy egyre többen tudnak angolul.
ContextUs: Van a fesztiválnak valami kimondatlan, hosszú távú célkitűzése?
Az a titkos elképzelésem, hogy egy idő után összeáll egy olyan értő, nyitott, de kritikus közönség, akik jártasak a világ animációiban és már ránézésre képesek lesznek különbséget tenni siker és vizuális zaj között. Szerintem a nézők a tudásukkal segítenek legtöbbet a készítőknek azáltal, hogy nem pisszegik ki a zsenit, mert felismerik. Magyarországon az animáció egy elég zárt világ, mindenki ismer mindenkit és ezért hamar egybemosódnak a stílusok. Ezt a bezárkózást lenne hivatott feloldani ez a rezonáló közönség.
CV
Liszka Tamás 1975-ben született Budapesten, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, intermédia szakon diplomázott. Jelenleg a Budapesti Metropolitan Egyetem Média design alapszakán oktat, és a Színház- és Filmművészeti Egyetem doktori iskolájában az interaktív filmnyelv elméleti kérdéseit kutatja. Az Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztivál főszervezője és alapítója.
