Máder Barna keramikus véletlenül járt kerámia szakra a középiskolában, azóta pedig a szakma Olimpiájának tartott versenyének (Blanc de Chine) fődíját is bezsebelte. Vele beszélgettünk a korántsem egyértelmű karrier kezdetről, a díjáról és egy kicsit Magyarországról is.
ContextUs: Ha jól tudom, téged nem a kerámia érdekelt még tizenévesen. Hogyan lyukadtál ki mégis ennél a szakmánál?
Tippeld meg, hova jelentkeztem eredetileg középiskolába! Hát, nem kerámiára. (nevet) A grafika volt tervben, aztán jött a papír, hogy gratulálunk, felvéve kerámiára. Lehet, hogy nem voltam elég jó grafikusnak, de az is lehet, hogy a nagynéném beszélt a művészeti vezetővel – nagyon jóban voltak. Szóval nem tudom, hogyan és miért történt így, de a lényeg, hogy kerámia szakra iratkoztam be.
ContextUs: Így utólag, a sikerek fényében nagyon jól tetted, hogy engedtél ennek a szerencsés véletlennek. De akkor miért nem ellenkeztél?
Tulajdonképpen elcseréltem egy ismeretlen szakot egy másikra. Menetközben aztán már elkezdtem nagyon élvezni. Különben a szüleim ötlete volt a művészpálya, nem voltam egy izmos gyerek akkor sem, és gondolták, lehet nem autószerelőnek kellene lennem. Plusz elég ügyesen is rajzoltam.
ContextUs: Miután eldőlt, „mi leszel, ha nagy leszel”, mennyire ment simán a karriered?
Nem annyira, nem vettek fel elsőre az Iparművészetire. Életem legrosszabb napja volt. Nem volt aztán kérdés, hogy jövőre is jelentkezzem, a motivációm megmaradt. Úgy voltam vele, hogy a fene megeszi, akkor is felvesznek. Persze elmentem előkészítőre, rajzoltam, gyúrtam és gyúrtam az agyagot. Felvettek.
ContextUs: A statikus, installáció jellegű, épületkerámiára hajazó munkáid mellett bőven akadnak tipikusan „iparos”, a funkciót előtérbe helyező munkáid is. Minek tartod inkább magad, képző- vagy iparművésznek?
Nem szoktam ezen elmélkedni. Egyetemen kizárólag használati tárgyakat készítettem, nem éreztem volna hitelesnek – úgynevezett – művészetet csinálni. 2004-ben aztán elmentem az első szimpóziumomra, Hódmezővásárhelyre. Porcelángyárba kerültem, egy csésze és egy csészealj gipszmagja volt nálam.
Körülöttem mindenki csinálta az elvontabbnál elvontabb tárgyait, de én végigtoltam egy tipikus iparos melót, egy teljes szettet cukortartóval, tejkiöntővel, matricázással.
Aztán egyik nap úgy keltem, hogy ma csinálok egy őrültséget. Kiöntöttem porcelánból mindegyiket elemét a szettnek és összeépítettem egy plasztikának. Így lett a kávés készletből kávéautomata. Nem működik amúgy. Na, és ez volt az első ilyen képzőművészeti melóm.
ContextUs: Az egyetem elvégzése után rögtön beálltál tanársegédnek az alma materedben, az akkor még Iparművészeti Főiskolára, és azóta is tanítasz, jelenleg a Jaschik Álmos Művészeti Szakközépiskolában. A tanítás mennyire ad teret az egyéni munkák készítésének?
Nem igazán ad. Inkább a megrendelésekre, bedolgozásokra van kapacitásom. Ez nagyjából szakmunkát jelent más keramikusoknak.
ContextUs: Nálad azért jócskán egybefolyik a magán- és a szakmai élet, hiszen a feleséged, Revák Katalin is keramikus. Sőt, ha jól tudom, a tanítványod volt először.
Igen, a diákom volt. Após volt a kerítő. Ő festőművész, és megkeresett, hogy készítsem fel a lányát a felvételire. Ez volt 2008-2009 környékén.
De később amúgy Kati, a feleségem elmesélte, hogy még 2007-ben, amikor első önálló kiállításom volt a székesfehérvári Pelikán Galériában, már akkor kiszúrt magának. Négy évébe kerültem. (nevet)
Nyilván vicces helyzetek alakultak, amíg a tanára voltam. A MOME-n is a tanára lettem, egy évet tanítottam. Egy művésztelepen aztán összejöttünk, és tavaly nyáron házasodtunk.
ContextUs: Mennyire jellemző otthon a két dudás egy csárdában helyzet?
Nincs nálunk két dudás, nem rivalizálunk. A feleségem nagyrészt a szobrászat iránt érdeklődik, én meg a statikus, minimalista formák iránt. Két különböző hangnemű dudás vagyunk.
ContextUs: És ha már a feleségednél tartunk, említetted, ő volt az egyetlen, akinek elmesélted, hogy az idei Blanc de Chine fődíját te nyerted. Maga a verseny 2017-ben indult, és ez a porcelánszakma legrangosabb elismerése. A díjkiosztó előtt már tudtad, hogy te kapod az első díjat. Milyen volt az időszak, amikor ti már tudtátok, de nem mesélhettétek el senkinek?
Dolgozós. Finoman megkértek, hogy készítsek egy hasonló áttöréses installációt Nizza város alaprajzával is. Mellékesen pedig megemlítették, hogy ja igen, én nyertem az első díjat. Az első reggel nehéz volt megállnom, hogy ne ugorjak ki a bőrömből kapásból, de délutánra egész jól megszoktam.
ContextUs: Magyarként először nyerted meg ezt a rangos versenyt, ami nagyjából a keramikusok olimpiájának felel meg. Mesélsz egy kicsit a pályamunkádról?
Nem véletlen, hogy így felaprítottam Magyarországot.
Az, hogy a pályamunkám Magyarországot ábrázolja, azért van, mert ebben rengeteg frusztrációm benne van. Sok kicsi darab, attól függően, ki mit lát bele.
A ok kicsi egységet alkot, az pozitív, ha nincs jókedvem, azt mondom, 590 fele húz. Vizek és utak vannak rajta, az ember és a természet alkotta vonalak egyaránt. A természetvédelemhez is van köze.
Technikailag az áttörés dominál a kockákon, ebben is benne van az egész megtörésének gesztusa. A leginkább az a szép benne, hogy ez az első. A legelső, amit ebben a stílusban készítettem, nem volt előzménye. És így nyerte meg a Blanc de Chine-t.
ContextUs: Összességében te inkább magyar keramikusnak érzed magad, vagy egy keramikusnak, aki épp Magyarországon él?
Néha azt érzem, hogy egy keramikusművész vagyok, aki Magyarországon lakik.
Nagyon foglalkoztat az országunk témaként is. Rettenetesen sok problémám van az egésszel, a jelenlegi állapotokkal. De azontúl, hogy baromira felháborít, meg ideges leszek tőle, megpróbálok nem depresszióba esni, mert attól nekem nem lesz jobb. Volt olyan időszakom, de ezt már kinőttem.
CV
Máder Barna 1976-ban született, 1997-ben fejezte be a Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola kerámia szakát. 1998–2003 között a Magyar Iparművészeti Egyetem, szilikát tanszékének porcelán szakán, 1999–2004 között a design menedzser szakon tanult. 2004-től DLA tanulmányokat folytatott a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Doktori Iskolájában. 2007-ben a Hollóházi Porcelán Manufaktúra Zrt. külső tervezőjeként dolgozott, 2008–2010 között a Harsányi János Főiskola Művészeti Intézetében tanított és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Szilikát tanszékén tanársegédként dolgozott. 2004-től a Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesületének, 2007-től a Székesfehérvári Művészek Társaságának tagja. 2019-ben Magyarországot ábrázoló installációjával elnyerte a Blanc de Chine fődíját.
