Bodor Ádám 80 éves lett. A tartalmas életút örömére és a tiszteletadás jelképeként a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatósága összefogott a Digitális Irodalmi Akadémiával és a Magvető Kiadóval annak érdekében, hogy közösen megrendezzenek egy nagyszabású születésnapi köszöntőt.

A házigazda Szegő János volt, aki elmondása szerint szűkszavúsága miatt lett a „porondmester” – Esterházy Péter így nevezte szerepét. Szegő elsőként E. Csorba Csillának, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatójának adta át a szót. Rövid, elismerő beszéde után a múzeum nevében Ady édesanyjának süteményes könyvét nyújtotta át, amihez virágcsokorba kötött fűszernövények társultak.

[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Egy másik Kelet-Európát ismerhetünk meg, most az a dolgunk, hogy szorítsunk méltó helyet emlékeinknek, és kezeljük méltósággal ezt a helyzetet[/perfectpullquote]

– idézte Bodort.

Nyáry Krisztián a Magvető Kiadó nevében egy egyedi, erre az alkalomra készült könyvet nyújtott át az írónak, ami Bodor saját műveiből készült kedvenc adaptációját, A barátkozás lehetőségei című filmet és a film alapjául szolgáló négy novellát tartalmazza.

Nyáry után Parti Nagy Lajos mélyreható laudációja következett. Már az elején elmondta, hogy ha Esterházy nem csinálta volna már meg előtte egy köszöntőben, hogy nem köszönt, akkor ő most előtte volna ezt a „poént”. Irigyelte a kollégáit, hogy nekik „csak” olvasniuk kell Bodort, és nem beszélniük róla.

[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Amikor az ember Bodor Ádámról ír, észre sem veszi, hogy elkezd »bodorul« írni, ami remek passzió. Ez csak Bodornak megy egyedül, de neki sem éjjel-nappal, igaz, akkor ő nem ír sehogy sem[/perfectpullquote]

– mondta Parti Nagy.

Megállapította, hogy Bodor nem éppen egy grafomán alkat, ha az lenne, talán nem is tudna „bodorul” írni, ami sajnálatos lenne, hiszen „bodorul” írni jó, de olvasni még jobb. Parti Nagy szerint nincs még egy olyan ember, aki nagyobb illetlenségként fogadná a dicséretet, mint Bodor, de egy frappáns válasszal vág vissza az őt dicsérőknek:

[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]illetlennek lenni emberi dolog, írónak lenni eleve illetlenség.[/perfectpullquote]

Parti Nagy köszöntőjében nem csak a Sinistra körzetet emelte ki, hanem az egész életművet. Az érsek látogatása című műve fülszövegére például ezt írta:

[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””] Becsukhatom, de letenni nem tudom”. Amikor az ember műveit olvassa, átjárja egy kis jóleső meleg – ahogy a Sinistra körzet utolsó mondatában is a szereplőt. „Nincs egy Bodor, illetve az egy Bodor Ádám annyi, ahány olvasója van.   [/perfectpullquote]

Parti Nagy Lajos köszöntője után a Zuboly zenekar oldotta fel a hangulatot, akik némileg átvariálva az eredeti verziót, A barátkozás lehetőségei című filmben elhangzott Sohase mond… kezdetű dalt játszották el.

A kellemes dallamok után megnyílt az a bizonyos „Bodor-könyv”, az író pályatársai, barátai olvastak fel egyes műveiből. A sort Spiró György kezdte Várakozás című novellájával. Őt Balla Zsófia követte, aki A börtön szaga néven megjelent rádióinterjú könyv verziójából olvasta fel azon részt, amely arról szól, hogy mi is történt pontosan azon a híres sepsiszentgyörgyi véres éjszakán. Megtudhattuk, hogyan (nem) ölte meg egy konyhakéssel az író Strömpel Migdált, hogyan történhetett meg az, hogy szabadlábon volt a különös eset után.

Balla után Szüts Miklós következett, A kivégzés című novellával, akit Darvasi László váltott.

Ő egy különleges, „apokrif” Bodor-szöveggel készült – Hogyan áss ki egy gödröt? –, ami valószínűleg a szerző egy korai írása, de már itt is érződik a groteszk kapcsolata a környezettel. Utánuk Melis László és Melis Márta „nem létező nyelven egy nem létező nép balladáját” énekelték el, majd Báthori Csaba Az utolsó szénégetőből olvasta fel a Névtelen telefonáló című elbeszélést. Závada Pál a Vissza a fülesbagolyhoz egy jól ismert részletét osztotta meg velünk.

A felolvasó részleget Esterházy Péter zárta, aki rendhagyó módon nem egy novellát vagy regényrészletet hozott, hanem Magyari Tivadar Verhovina madarairól készült paródiáját. Azt külön kiemelte, hogy paródia van nála, hiszen elmondása szerint

[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]nincs is annál kínosabb, mint összekeverni az eredetit a paródiával.[/perfectpullquote]

Szigorúan öt percet kért a felolvasáshoz, mert „egy mondatot eltörni nagyon jó”. Ez frappáns lezárását adta az este irodalmi részének. Véglegesen Zuboly zárta a köszöntéseket, ők érdekes, oda-visszaolvasva is érthető szöveggel készültek erre az alkalomra.

Szegő zárásul felhívta az ünnepeltet a színpadra, aki kissé megilletődötten, de annál hálásabban köszönte meg az estét, és a különleges ajándékokat.

Örömére a tervezett beszélgetés elmaradt, de a PIM-ből jó ideig még biztos nem szabadult, hiszen rajongók sokasága állt sorba hozzá egy kedves, szerethető mosolyért és autogramért.

A közönség soraiban fiatalokkal, középkorúakkal és idősebbekkel egyaránt találkozhattunk, ez is mutatja, hogy Bodor Ádám minden korosztály számára klasszikus és örök, „sosem megy ki a divatból”.