Björk, Of Monsters and Men, Low, Sigur Rós, múm, Ólafur Arnalds, Seabear, GusGus, Roar, Sin fang, Kaleo, Pascal Pinon és még sorolhatnánk tovább, azokat az izlandi előadókat, akiknek a neve talán világzenei körökben is ismerősen cseng. Közülük többen már Magyarországon is többször megfordultak. Ezúttal Sóley-t kérdeztük, akinek 2015 végén volt a második koncertje Budapesten. Mesélt nekünk zeneszerzésről, turnézásról és az izlandi telekről.
ContextUs: Hiába kicsi sziget Izland, zeneileg kiemelkedő együttesek kerülnek ki onnan. Mennyire érzed ezt a saját bőrödön? Az izlandi zenei szcénát meghatározza a versengés, vagy sokkal inkább felfogható egy nagy, baráti közegként?
Nem, nem így fogalmaznám ezt meg. A zenei közeg bizonyos nézőpontból elég szűk itt, mivel kevesen vagyunk, de mégis rengeteg a formációban. Mindenki legalább három bandában játszik egyszerre. És igen, ebben a közösségben mindenki ismeri a másikat, akár barátként definiálva őket, akár kollégaként.
ContextUs: Tehát gyakran előfordul, hogy összeültök egymással, iszogattok, és közben megbeszélitek a koncerteken szerzett élményeiteket?
Igen, igazából, ha elmegy valahová az ember péntek vagy szombat este, mindig találkozik valakivel ebből a közegből. A zenészek eléggé szeretnek bulizni.
ContextUs: Gyakran osztasz meg képeket Izlandról a saját Facebook-oldaladon, ahol a szépségeit emeled ki, ugyanakkor olvastam már veled készült interjúkban, hogy néha azért túl hidegnek és borongósnak érzékeled, ilyenkor a költözésen gondolkodsz. Most éppen mi van benned ezzel kapcsolatban?
Most éppen február van, szóval ez azt jelenti, hogy hideg van és mindent hó borít. Így nem mehetsz el például biciklizni, ahogy a hideg miatt túl sok minden mást se tudsz csinálni. A január meg a február itt ilyen, ezért nem igazán szeretem ezeket a téli hónapokat. Illetve azért, mert nagyon sötétek, hiszen a világ egy egészen északi pontján vagyunk.
Szóval január és február környékén mindig költözni akarok, de ez megváltozik, ahogy beköszönt a tavasz, vagy megérkezik a nyár. Ebben a két évszakban Izland hihetetlenül gyönyörű.
És nincs túl nagy forróság sem, talán maximum 10°C. Egész nap annyira világos van olyankor, hogy egyszerűen csodálatos itt lenni. Minden energiával teli, mert az emberek ilyenkor használhatják fel az energiatartalékaikat, amikeket télen elraktároznak, mert hideg van, és inkább otthon maradnak.
De igen, gondolkozom azon, hogy el kellene költözni valahová, csak most, hogy van egy lányom, kicsit nehezebb elindulni.
ContextUs: Melyik városban érezted eddig a leginkább otthon magadat?
Mindig szeretek hazaérni Reykjavíkba, mivel ez az igazi otthonom, de Berlint és Amsterdamot is nagyon szeretem. Mindkettő olyan város, amit jól ismerek, hiszen sokszor jártam már mindkét helyen. És sok barátom, ahogyan a bátyám is, Amsterdamban él. Szóval, az előző kérdésre is utalva, azt hiszem, hogyha választhatnék, ezek egyikébe költöznék.
ContextUs: Turnék alatt mi adja a nagyobb, maradandóbb benyomást: egy-egy koncert hangulata vagy a városé?
Azt hiszem, ez sok mindentől függ. Amikor megérkezel egy új helyre, akkor lesz egy benyomásod arról, milyen is az. Néha a városközpontban van koncert, és az általában gyönyörű impulzust ad, de előfordul, hogy a külvárosban, valamiféle ipari környezetben.
Amikor elkezdődik a műsor, az megint egy teljesen másfajta érzés.
Mindig bennem marad és emlékszem rá, ha jó volt a közönség. Remek érzés, arra emlékezni, hogy az emberek milyen kedvesek voltak.
ContextUs: Emlékszem az első budapesti koncerteden külön kiemelted, hogy bár a szövegeid komorak, te magad egy nagyon vidám és közvetlen ember vagy. Nekem mindig furcsa látni, hogy a koncertek alatt is ennyire könnyed tudsz maradni egy-egy szám között. Mennyire tudatos és hangulatoldó ez a könnyedség ilyenkor?
Amit a közönség lát belőlem a színpadon, mindig 100%-ban én vagyok. Természetesen tudok én is szomorú lenni, mint akárki más. De legtöbbször az, ahogy viselkedem, azt tükrözi, amilyen tényleg én vagyok. Ez sokszor csak annyit jelent, hogy beszélek a számok között, vicceket mondok, vagy bármi mást csinálok.
Persze, ha egy kicsit izgulok, akkor kicsit többet is beszélek; vagy amikor jó a közönség és reagál arra, amit mondok, akkor egyszerűen csak jó lesz az egész est hangulata.
De nem is tudom, én mindig ilyen vagyok, amikor játszani kezdek, nem hiszem, hogy ez változni fog.
ContextUs: Nem is kell változnia, mert ez egy nagyszerű dolog. A legtöbb ismerősöm – és köztük én is – éppen a közvetlenség miatt élvezem annyira a koncertjeidet.
Ennek nagyon örülök, jó ezt hallani. Meg én is úgy érzem, hogy ez így szórakoztató, és az emberek is élvezik így. Egy koncert előtt, sosem tudom mit fogok pontosan mondani. Előfordul, hogy nem szeretik ezt a fajta közvetlenséget, nem reagálnak rá, vagy esetleg nem értenek olyan jól angolul, ilyenkor próbálok figyelni arra, hogy egyáltalán ne, vagy csak egészen minimálisan vigyek bele ilyen elemeket a műsorba. Néha elég csak olvasni a közönség soraiban, és az segít eldönteni, hogy hogyan folytatódjon az este.
ContextUs: Mennyiben más azóta turnézni, hogy otthon vár rád a lányod?
Az biztos, hogy rövidebb időre megyek el turnézni, maximum két hétre, mert úgy érzem, ennyi távollét éppen elég. Persze, mindig nagyon nehéz elindulni, de muszáj, hiszen ez a munkám. Aztán, tudod, amikor már ott vagy a turnén, vagy akár csak a repülőtéren állsz, és búcsúzkodsz, gépre szállsz, onnantól már csak várakozni kell, amíg vissza nem érkezel. Igaz, gyakran skype-olunk a lányommal, ami egyszerűbbé teszi a dolgot, hiszen így mindennap láthatom. Szóval azt kell mondanom, hogy nehéz ez, de megvalósítható. Biztosan megvalósítható.
Egyébként el akartam vinni őt magammal turnézni, de túl sok gond lenne vele, mert kizökkentené az otthoni napi rutinjából.
Szóval azt hiszem, jobb neki, ha otthon van. Biztonságosabb így, úgy érzem.
ContextUs: Talán később, ha nagyobb lesz erre is sor kerülhet. Biztosan élvezni fogja majd.
Igen, mindenképpen. Ezt én is így gondolom.
ContextUs: Melyik albumon vagy számon szerettél jobban dolgozni?
Most kezdtem el dolgozni egy új albumon, és azt hiszem, amikor dolgozol egy albumon, akkor az az aktuális kedvenced. Igaz, még csak néhány demót készítettem el, de máris nagyon élvezem a munkát. Ez a lemez egy kicsit különbözik majd az előző albumtól, egy kicsit vidámabb lesz, több zongorával – most vettem egy versenyzongorát, és nagyon szeretek komponálni rajta.
ContextUs: Van már ennek az albumnak bármiféle koncepciója?
Még ennyire előre nem haladtam vele, de azt hiszem, sokkal akusztikusabb lesz, mint a többi, több zongorával, ugye, és talán kicsit hosszabb számokkal, mint eddig. Nehéz megmondani a koncepciót ezen a ponton. Valószínűleg lesz egy története az egésznek, de még nem kezdtem el a szövegekkel foglalkozni. Talán egy kicsit kalandosabbak lesz, mint az előzőek. Szóval nehéz megmondani. Még csak most kezdtem el dolgozni rajta januárban.
ContextUs: Melyek voltak az a művek, ami az előző években a legnagyobb hatást gyakorolta rád? (ez lehet zene, film, könyv, akármi)
Nos, ez jó kérdés. Hú, erre nagyon nehéz válaszolni. (nevet) Esetleg csak folytassuk a beszélgetést, és majd addig gondolkozom rajta.
ContextUs: Ha az egyszerűbb, feltehetem úgy is a kérdést, hogy nem szűkítem le az előző évekre: melyek voltak azok a művek, amik eddigi életed során a legnagyobb hatást gyakorolták rád? Aztán lehet, éppen bonyolítom ezzel a kérdést.
Nem is tudom. (nevet) Rengeteg van. Nehéz kiválasztani közülük párat. Zeneileg Joanna Newsom tett rám nagy benyomást, ő egy hárfás előadóművész, tőle is a 2004-es Milk eyed mender című albumot emelném ki. Könyvek közül egy izlandi írónő Auður Ava volt rám nagy hatással és Patti Smith írásai is.
ContextUs: Melyik az a sorod, amelyik szerinted legjobban jellemez téged?
Talán azt a sort, hogy the sun is going down.
