Kikerekedett az idei Sziget Világzenei Nagyszínpadának programja, ami ezúttal egy „nulladik” nappal bővül, így hat napon át kínálja a felhőtlen szórakozást biztosító „bulizenét” a műfaj nagyjaival, friss tehetségeivel, visszatérő sztárjaival és kísérletező produkciókkal.
A Sziget Fesztiválköztársaság „világzenei központja” idén is magába olvasztja Roma Sátor, Afro-Latin-Reggae Színpad és Hungarikum falu programját – egy olyan világzenei színteret teremtve, ahol koncentráltan érhetők el a műfaj képviselői. A nagy sztárok mellett az újonnan feltűnt előadókat is bemutatja – olyanokat, akiket csak a Szigeten fedezhet fel a színpadhoz újra és újra visszatérő hazai és külföldi közönség. S bár megkülönböztetett figyelmet fordít az Európa-szerte hódító Balkan Beat és a ska-alapú tánczenék előadóira, az érzékenyebb vagy kísérletező jellegű produkciókat sem zárja ki. Ez a helyszín az elmúlt két évhez hasonlóan az éjszakai órákban is működik, részben – akusztikus jellegű – élő zenével, részben nemzetközi világzenei sztár DJ-k szerepeltetésével. Így – a „rendes” fesztiválnapokon – naponta öt zenekar és egy DJ produkcióját élvezheti a közönség.
S nézzük a színes felhozatalt. A nulladik nap három produkciót kínál. Itt lesz napjaink egyik legkeresettebb énekese, a korábbi Grammy jelölt Buika, aki a flamenco, az afrikai poliritmusok, a dzsessz, a soul és a pop világában egyaránt otthonos.
Az indiai szülők gyermekeként San Franciscóban született Rupa Marya, egy kirívóan ragyogó előadó, akinek esetében a legmélyebb személyesség és a pörgős buli-fíling remekül összefér, valamint Ilaria Graziano és Francesco Forni duója, kiknek tavaly megjelent folkos-bluesos lemezük azt példázza, hogy egy szál gitárral és egy – olykor két – énekhanggal nemcsak bámulatos érzékenységű, de elképesztően sokszínű dalokat lehet előadni.
A „rendes” napokon pedig jön a szerb Goran Bregovic – akinek évtizedek óta a Balkán himnuszaiként terjednek örökzöldjei – az elmaradhatatlan Wedding and Funeral Orchestra élén; a húszéves fennállását ünneplő román Fanfare Ciocarlia; kareliai etnopopjával a tavaly újjászületett Värttinä; az elementáris orosz ska klasszikusa, a Leningrad; az algériai rai hagyományt forradalmasító Rachid Taha; az olasz Baro Drom Orkestar, melynek zenéje a Balkán cigányzenéjének, a klezmernek, valamint az örmény és a salentói muzsikáknak a keveréke; a berlini székhelyű, tíz évvel ezelőtt Django Reinhardt által inspirált gypsy szvingjével feltűnt Django Lassi; a sivatagi blues és a latin popzene ellenállhatatlan elegyét alkotó nyugat-szaharai Aziza Brahim; az irak ’n’ roll műfaját megteremtő Dudu Tassa & The Kuwaitis Izraelből; a balkáni, a török és a cigányzenék dzsesszes felhangú fúziójával érkező The Džambo Aguševi Orchestra; punkos sanzonjaival a francia Les Hurlements d’Leo; a mediterráneum „legütősebb” együttese, a nápolyi Enzo Avitabile & Bottari, ezúttal megtoldva a Scorribanda fúvósaival is; a huszonöt éves fennállását új albummal ünneplő olasz legenda, a Mau Mau; a klezmert és a latin tánczenét tvisztbe öltő angol szupergroup, a Yiddish Twist Orchestra; az elektronikus cumbia kolumbiai csillaga, a Systema Solar; ugyancsak Kolumbiából „a világ egyik legjobb bulizenekaraként” számon tartott salsaegyüttes, az LA-33; a kubai dancehall új csillaga, La Dame Blanche; „a Balkan Beastie Boys”-ának nevezett Soviet Suprem; a mindent elsöprő balkán-amerikai etnorockot játszó Kultur Shock Seattle-ből; ír kocsmapunkjával a spanyol Malasañers; a rezes hagyományt teljesen új alapra fektető angol Hackney Colliery Band.
A határon innenről pedig a Világzenei Nagyszínpad vendége lesz a PASO, a Cimbaliband, és a Lajkó Félix feat. Óperentzia – a maga elképesztően újszerű „party-zenéjével” –, valamint színpadra kerül a pécsi pszichobilly, alternatív country és rock ‘n’ roll jegyekkel operáló Psycho Mutants is.
