Nyomot akart hagyni az irodalomtörténetben
John Keats (1795-1821) költeményeiben mindössze egyszer szerepel a „jövő” szó, ellenben annál többet foglalkoztatta a halál kérdése. A fiatal romantikus költő édesanyja 14 éves korában halt meg tuberkulózisban, majd öccsével is, akit ő ápolt, ugyanez, az akkor még gyógyíthatatlan kór végzett 1818-ban. Tragédiájában, az Otho the Greatben a hős is „keserű, fulladásos halált” vizionált. 1821. február 23-án, éppen 200 éve Keats is tbc-ben halt meg Rómában.
Annak ellenére, hogy lírájában „epedezett a csendes, nyugodt halálért”, az életben jókedélyű, pajzán, kötekedő, vicces, politikailag aktív, kísérletező kedvű irodalmárként jellemezhető, aki mindig a jövőbe tekintett, írja a The Conversation.
700 év után leszármazottja tisztázná Dante Alighieri nevét a korrupciós ügyben
A Dantét elítélő hivatalnok leszármazottja is megjelenik a felszólaláson.
Kapcsolódó cikk
Keats eltökélt célja volt nyomot hagyni az irodalomban, és rettegett a gondolattól, hogy nem lesz elég ideje beteljesíteni küldetését. Orvosként ugyanis nagyon jól tudta, milyen kiszolgáltatott az ember egészsége. Egyik legnépszerűbb költeményét a Ha félsz fog el…-t 1818-ban írta, amikor még kitűnő egészségnek örvendett.
Ha félsz fog el…
Ha félsz fog el, tán előbb meghalok,
Mintsem, hogy elmém termését tollam
Aratná, s mint csűrben, érett magok,
Itt állna könyvtornyokban, ki voltam;
Ha meglátom csillagfényű éjen
Nagy ábrándok ködlő szimbólumát,
S érzem; hogy árnyait versbe véssem,
Varázs-ujjú sors sem segíthet át;
Ha felfogom, hogy téged, tünde-nőm,
Sem látlak többé, s nem játszik vélem
Meggondolatlan érzelem; – midőn
Széles világ végpartjára értem,
S magam vagyok: Hírnév és Szerelem –
Megértem: egyként jelentéktelen.
(Rossner Roberto fordítása)
Egy évvel a világjárvány kitörése és a hosszú bezártság után egészen másképpen hathat ránk a költemény, mint korábban: az egzisztenciális félelem most már kevésbé tűnik elvontnak, sokkal inkább emberközelibbnek érezzük. A személyes találkozókat mellőző, lehetőségeket a járvány miatt elszalasztó, lakásukba szorult fiatalok is másképpen rezonálhatnak rá, mint akárcsak egy évvel ezelőtt.
Orvosként és páciensként is megtapasztalhatta az emberi szenvedést
John Keats a londoni Guy kórházban dolgozott és nem csupán azt tapasztalhatta meg személyesen, milyen borzalmakat élnek át az érzéstelenítés alkalmazása előtt a műtétek során a betegek, hanem az elmeosztályon látottak is traumatizálták. 1816-ban ezért végleg elhagyta az orvosi hivatást az írásért.
Így néz ki a karanténmagány Edward Hopper festményein
Nem véletlenül örvend nagy sikernek Edward Hopper, a 20. századi festő művészete.
Kapcsolódó cikk
A Hyperion (figurájáról Gesaffelstein azonos című lemeze kapcsán ebben a cikkben írtunk) című eposzában is érzékletesen jelenítette meg a magányt és az elszigeteltség érzését.
A fövenyen nagy lábnyomok jelezték,
Saturnus lába meddig vonszolódott,
Hol szunnyadt el. Az ázott talajon
Ernyedt, jogartalan, holtkedvű jobbja;
Nincs már birodalom lehúnyt szemében;
Feje figyelmesen a Föld felé
Horgadt le, ősanyjához vígaszért.
Nincs erő, mely fölrezzentheti, vélnéd…
(Vas István fordítása)
A karantént is megtapasztalhatta, amikor 1819-ben, amikor először észlelte magán a tuberkulózis tüneteit, önkéntesen elvonult a világtól. 1820 októberében végül azzal a reménnyel vágott neki Olaszországnak, hogy a melegebb éghajlat majd meggyógyítja a tüdejét. Érkezéskor tíz napon át nem engedték kikötni a hajóját, hogy karanténban tartsák. Barátjának Rómából írt leveleiben „reményvesztettségről” számol be, hozzátéve, hogy „nem erre a szenvedésre születtünk”. Mindennek ellenére a Spanyol lépcsőnél bérelt apró lakásában sem mondott le jövőjéről, és arról az álmáról, hogy egyszer ünnepelt költő lehessen.
