„Kommunista tendenciái” miatt nem akartak Nobel-díjat adni neki
Lehet, hogy Pablo Neruda 1971-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat, de az újonnan megnyílt stockholmi archívumok felfedik a bírálóbizottság aggodalmait a chilei költő „kommunista tendenciáival” kapcsolatban, számolt be a The Guardian.
A Nobel-díjra pályázó írók névsorát és a Svéd Akadémia bírálóbizottságának titkos tagjainak tanácskozásait 50 évig bizalmasan kezelik. Ám az újonnan megnyílt archívumok azt mutatják, hogy bár az 1971-es győztes Nerudát a díjátadók dicsérték „olyan költészetért, amely egy elemi erő hatására életre kelti a kontinens sorsát és álmait”, a színfalak mögött a Svéd Akadémia egyes tagjai haboztak.
Megkérdőjelezték, hogy az olyan művek, mint Neruda Sztálinhoz írt ódái hogyan illeszkednek Alfred Nobel kikötéséhez, miszerint „az a személy kaphatja meg a díjat, aki az irodalom területén a legkiemelkedőbb művet hozta létre az ideális irányban” – vélekedett Kaj Schueler újságíró, aki a Svéd Akadémia 1971-es dokumentumait a Svenska Dagbladet svéd újság számára.
Míg a Nobel-bizottság elnöke, Anders Österling Neruda „költői természetes erejét és dinamikus vitalitását” dicsérte, megkérdőjelezte, hogy „költészetében egyre dominánsabb kommunista irányzat összeegyeztethető-e a Nobel-díj céljával”.
Pablo Neruda „teljes mértékben politikai szerepet játszik”
A szenvedélyes, romantikus költészetéről ismert Neruda baloldali politikus és diplomata is volt, valamint Salvador Allende elnök közeli barátja. Neruda napokkal Augusto Pinochet 1973-as katonai puccsa után halt meg, olyan körülmények között, amelyeket azóta kivizsgáltak .
Az író gondolkodásmódja – legyen az marxista, szindikalista, anarchista vagy valami más – a szabad jogához tartozik. Neruda azonban teljes mértékben politikai szerepet játszik, többek között Sztálinnak szóló himnuszai és más tisztán propagandisztikus vívmányok révén. Ennek alapján fenntartásaim vannak a jelöltségével kapcsolatban, anélkül azonban, hogy előre határozottan el akarnám utasítani azt
– írta Österling 1963-ban – Schueler szerint 1971-ben is ezen a véleményen volt.
Österling korábban Ezra Pound jelölése ellen emelt szót, mert „olyan természetű elképzeléseket terjeszt, amelyek határozottan ellentétesek a Nobel-díj szellemével”, Samuel Beckett ellen pedig nihilizmusa miatt . Österlinget végül meggyőzték Neruda érdemeiről, és 1969-ben Beckett nyerte el a díjat, Pound azonban soha.
Az archívum megnyitása azt is mutatja, hogy WH Audent, James Baldwint, Philip Larkint és Jorge Luis Borges-t jelölték az 1971-es díjra. Auden került a szűkített listára, Patrick White, André Malraux és Eugenio Montale mellett. White (1973-ban) és Montale (1975) később nyert, de Malraux és Auden soha sem.
Az 1971-es Nobel-díjra jelölt 90 írót tartalmazó listán egyetlen nő szerepel: az észt költő, Marie Under.
Kapcsolódó cikk
Alekszandr Szolzsenyicin író életét féltette a Svéd Akadémia zsűrije, amikor Nobel-díjra jelölték
Aggódtak, hogy “a díj jogosan vagy anélkül a Szovjetunió elleni demonstrációt jelentheti, a Nobel-díj azonban nem válhat a különböző politikai érdekek csataterévé”.
