A színészlegenda Bill Murray egyik leghíresebb szerepét öltötte fel ismét.
Nem érdemes inni a mormota bőrére
A nyelvtörőnek sem utolsó pennsylvaniai Punxsutawneyban a Philnek becézett városi mormota viselkedéséből szokás megjósolni az időjárást. Ha február másodikán kotorékából előbújva meglátja árnyékát, a tél jó ideig tart még. Phil 1886 óta prófétál, bár alig negyven százalékban jön össze neki. Egyszer még egy ohiói ügyvéd is beperelte, amiért késett a tavasz.
Idehaza is kultstátusznak örvend az 1993-ban bemutatott Idétlen időkig. Bill Murray egy cinikus, egomán időjóst alakít, aki a mormota napról napról tudósít a havas kisvárosban. 30-40 éven keresztül egyhuzamban, mivel benne ragad egy időhurokban. Eleinte következmények nélküli tetteit éli ki, majd miután önutálata beérik, a változáson kezd dolgozni.
Banksy, az „utcagyerek”, aki Molotov-koktélként robbant be az elitkultúra köreibe
A provokatív, a legális és a törvénytelen határmezsgyéjéből előszeretettel kilépő antikonformista művész sokkoló, vad ötletei nem tűrik a skatulyákat, műfaji besorolásokat. Kiismerhetetlen, műfajok és művészeti ágak határaival mit sem törődő projektekkel lepi meg a világot, immáron két évtizede. Ha csak a végeredményeket nézzük, mintha egy huszonéves, kifogyhatatlan energiákkal rendelkező örök lázadó rezonálna a legaktuálisabb problémákra.
A filmtörténet egyik legjobb vígjátékaként tartják számon a filmet a kritikusok. Ezt a státuszt leginkább annak köszönheti, mert filozófiai gondolatok is megbújnak benne. Ezt már Roger Egbert, az egyik legtöbbre tartott amerikai kritikus is hangsúlyozta korabeli írásában.
Kapcsoljuk Sziszüphoszt
Az időjós hányattatásait a purgatóriumnak vagy épp Sziszüphosz „boldogságának” is próbálták megfeleltetni. A mitológiai alakot a görög istenek egy szikla görgetésére ítélték, amivel sose éri el a csúcsot. Munkája minden egyes nappal megismétlésre kerül, viszont sose adja fel.
Albert Camus vele szemléltette leghíresebb esszéjében a világ abszurditását boncolgató filozófiáját. Ennek fő kérdését az alkotja, hogy az életet érdemes vagy nem érdemes élni?
Az öngyilkosság akkor választható csak, ha minden elveszett. Ez relatív, a világ pedig természeténél fogva abszurd, és a végletek közé taszít. Úgy kell minden egyes nap felvenni a harcot, és élhetővé formálni az életet, ahogy Sziszüphosz görgeti kövét.
Az egzisztencialista gondolat ott csúcsosodik ki az Idétlen időkigben, amikor sorozatos öngyilkosságai után Murray azon kezd el ügyködni, hogy jobb ember legyen. A cinikus máz lefoszlik róla és önmagáért felelősen kezd élni.
Az egyik autógyártó cég a film cselekményét megidézve készített nosztalgikus reklámot. Szörnyű lehet bármilyen hirdetésben csapdába esni. Itt persze pont a dzsip feltűnése jelenti a fényt az egyhangúság alagútjának végén.
