Kovács Dávid bpRawe Instagram-blogján különös szeletét emeli ki a pesti hétköznapoknak. A fiatal fotós már nem folytatja az IPhone-nal készített sorozatot, hamarosan viszont könyv formátumban is találkozhatunk munkáival. A dokumentarista vonal után a portrékészítés határozza meg munkáit – a kettő közti tranzitzónáról, a hármas metrón készült fotókról beszélgettünk vele.
ContextUs: Hogyan kerültél a fényképészeti pályára?
Egy botrányosan rossz vezetésű suliba felvételiztem forgatókönyvírás szakra, de csak az alkalmazott fotográfia osztályba belépve kaphattam diákigazolványt. Röviden ennyi a sztori.
ContextUs: Miért nem kaphattál diákigazolványt a forgatókönyvírás szakon?
A beiratkozásnál közölték, hogy ez végül csak tanfolyamként indul, nincs nappali tagozat. Elég gyenge is volt az a kurzus, de aki járt már OKJ-s képzésre, az tisztában lehet az ezekhez hasonló viszonyokkal. Akkoriban tele volt kamuképzésekkel a város, ha év közben dobbantani akartál, akkor sem állt a rendelkezésedre túl sok lehetőség.
ContextUs: Hogyan kezdődött a blog?
Diploma után nem igazán voltak ötleteim. Mindegyikkel elakadtam, nem igazán volt sikerük az egyetemen sem. Egyik hajnalban – munka után – utaztam metróval a Nyugati pályaudvar felé, és ott lőttem az első képet egy alvó lányról.
ContextUs: Miért éppen a 3-as metró közössége fogott meg?
Alapvetően az emberi tekintetek fognak meg. Régen nem nagyon tudtam hosszan az emberek szemébe nézni. De ma már, ha stúdiókörülmények között portrézom, akkor is szeretek nagyon direkt, közeli képeket lőni az alanyaimról. A hármas metrón pedig elképesztően egyenletes fények voltak.
ContextUs: Voltak tipikusabb jelenetek, amelyek akár naponta is megesnek?
Igen, a meditatív, védekező pozíciók állandók voltak, vagy ahogyan egy ajtóhoz tömörültek a nagyobb csoportok.
ContextUs: Mi miatt döntöttél úgy, hogy nem szólsz az alanyoknak?
Bukott volna az egész.
Egyrészt az emberek ösztönösen félnek, ha fotó készül róluk, másrészt nem szerettem volna mosolygós turistafotókat lőni.
Nagyon szépnek tartottam a fáradt, pesti tekinteteket. De lehet, ezzel egyedül vagyok.
ContextUs: Milyen esztétikai szépséget fedezel fel bennük?
Itt nem kizárólag az esztétikai szépségről volt szó. Ezek a ruhák, a kéztartások, a pózok, mind olyan dolgok, amelyekhez évtizedek múlva teljesen másképpen fogunk viszonyulni. Inkább a kultúrantropológiai érték az, amit jó lenne átmenteni. Felfogható ez egyfajta terepmunkaként is, ahol azt dokumentáltam, ahogyan az utazók kezelték a saját intim és személyes terüket.
ContextUs: Tekinthetünk úgy a 3-as metró közönségére, mint egy társadalmi csoportra? Mostanában mozibüfék környékén is készítesz fotókat. Ezek mennyire reprezentatív helyek?
Nem hinném. Inkább kicsit olyanok, mint akik minden egyes metróra szállás előtt erőt vesznek magukon és faarccal beülnek egy tök idegen ember mellé. Muszáj és kész.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Tavaly nyár óta leginkább multiplex mozikban fotóztam. Ez a fajta intézmény egy igazi kapitalista termék, amely a belépéstől kezdve a fogyasztásra és pénzköltésre ösztönöz, egészen addig, amíg ki nem köp a hátsó ajtón, a vécék mellé. [/perfectpullquote]
Ettől függetlenül mozifüggő voltam mindig is, gondolom, az is maradok. Budapesten majdnem az összes hálózat egységét fotóztam már.
ContextUs: Tervezed kiállításon is bemutatni a bpRawe Instagram-oldalon összegyűlt képeket?
Abszolút. De elsőnek a könyvet szeretném elkészíteni. A váza már megvan, most jön a rohangálós időszak egyik nyomdából a másikba.
https://www.instagram.com/p/BSwS7KPFzkR/?hl=hu&taken-by=budapestrawe
ContextUs: Voltak már korábbi megvalósított vagy csak elképzelt sorozataid, amelyek valamilyen kapcsolatban vannak ezzel a koncepcióval?
Előtte nem igazán, még a portrézás szintjén sem. De abban hasonlít a többi anyagomhoz, hogy egy hagyományosan dokumentarista széria lett. Bár most így, elgondolkozva, jó lenne a moziközönségről is hasonló képeket lőni. Ebből is látható, mennyire szeretem tökön szúrni magam a koncepcióimmal.
ContextUs: Ezt hogy érted? A nehezebben kivitelezhető koncepciók vonzanak?
Általában olyan koncepciók ezek, amelyeknél fejben már rögtön látom magam előtt a kész fotót, viszont képtelen vagyok a megvalósítására. Szervezési vagy technikai problémák lépnek fel.
ContextUs: Érdeklődsz a filmek iránt is. Nem akartál ezen a területen is alkotó munkába fogni?
Nagyon, de egyelőre semmi kapacitásom. Lehet, ez végül megmarad egy gyerekkori álomnak.
de ez mijó fény már, de nem
No Description
ContextUs: Ha jól tudom, nem tudtak arról az emberek, hogy megjelennek a bpRawe Instagram-oldalon. Kerültél már emiatt konfliktusba bárkivel?
Néhány fenyegető üzenet jött, azokat a képeket le is szedtem, de alapvetően pozitívan álltak hozzá. Bár lehet, egy nap égni fogok ezért.
ContextUs: Az adatbiztonság kérdése egyre gyakrabban merül fel a közbeszédben. Ennek mentén hol helyezhető el a blogod?
Ez az egész GDPR-hullám a hazai fotós közösség számára is egy új, szürke zóna, legalábbis egyelőre. De ha adatbiztonsági szempontból közelítünk egy ilyen anyag felé, akkor azt hiszem, visszamenőlegesen az egész street- és szociófotó kultúrát temethetnénk.
Adatvédelmi pánik Európában – Itt a GDPR! / ContextUs
Az alábbiakban igyekeztünk röviden és érthetően összefoglalni a GDPR mögötti legfontosabb tudnivalókat. A GDPR leegyszerűsítve az EU-n belül a személyes adatok megszerzését, kezelését és feldolgozását szabályozza. A személyes adatokat kezelő és feldolgozó cégeknek, szervezeteknek kell alaposan felkészülniük, hogy a szigorú szabályozásnak megfeleljenek. Milyen jogaid vannak?
ContextUs: A fényképészet területén mik inspiráltak?
A “homlokracsapós”, dokumentaristább vonalak. Imádom Urbán Tamást, Benkő Imrét, a tengerentúlról pedig Mike Brodie-t, diCorcia-t.
De ott van például Paul Fusco sorozata Robert F. Kennedy urnájának vonatútjáról, annál tökéletesebb anyagot és könyvet még életemben nem láttam. Ha a metrónál maradunk, akkor imádom Hannah Ryant, aki a subwayhands Instagram-oldalt készíti. Vele már lebeszéltem egy könyvcserét.
ContextUs: Sokszor felmerül annak a kérdése is a szociofotók kapcsán, hogy esztétizálják a nyomort, ami miatt ambivalenssé válik a fotós szerepe. Mit gondolsz erről?
Ezen a téren engem inkább a szájbarágós anyagok zavarnak. Mintha egymásra próbálna licitálni az összes alkotó egy-egy sajtófotó kiállításon is. Nekem a történetek hiányoznak, az éveken át készülő fotóesszék, nem pedig a címlapfotó-gyanús, hatásvadász tartalmak.
https://www.instagram.com/p/BSSz5-OBOs5/?hl=hu&taken-by=budapestrawe
ContextUs: Korábbi sorozataid közt volt a Transit Zone, mely a 2015-ben ide érkezett menekültek Keletiben töltött napjait, valamint a Jézus-sorozat, mely külvárosi feszületeket mutatott be. Tudsz ezekről egy kicsit mesélni?
A Transit Zone anyagot ősszel kezdtem a Keletinél, majd a következő év januárjában folytattam Bécsben.
Nagytotálokat készítettem, szerettem volna a befagyott tömeget szemléltetni az összes képen.
De aztán elkezdtem egy múzeumban dolgozni fotósként, és már nem jutott idő a folytatásra. Végeredményben ennek a befejezésével egy időben indult el a bpRawe.
A feszületes sorozatom egy naplóból indult, egyfajta gyűjtésnek. Megfogott, ahogyan néhány út menti feszületet szinte teljesen körbenőtt a város. Alapvetően nem is a szobrokon volt a hangsúly, hanem az épített környezeten. Folyamatosan bővül az anyag.
ContextUs: Mostani projektjeid talán kevésbé súlyos kérdésekkel foglalkoznak, ehhez köthető valamilyen gondolkodásmódbeli változás?
A munka volt az első. Jobban szeretnék a már említett portrékkal foglalkozni, kicsit letisztultabb képeket előállítani, letérni a már megszokott dokus vonalról. Bár az összes anyagomat folytatni fogom – a mozis, a feszületes mindig “vezetve” lesz –, de jó lenne egy kicsit stúdiókörülmények közé visszavonulni.
CV
A #budapestrawe nevet viselő Instagram-oldal 2015. decemberében indult és 2017. májusában végződött. A sorozat készítője, Kovács Dávid idén végzett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfia mesterképzésén. Diplomamunkájában a fővárosi multiplex mozik belső tereit dokumentálta. Vidékről költözött Budapestre, a 3-as metró kisiskolás kora óta hatalmas hatással volt rá. A képek készítése során csak és kizárólag iPhone-t használt, megközelítőleg 800 kép készült, idén nyáron egy ezekből készült válogatáskönyv fog megjelenni
