Miért járnak színházba az emberek? Mindenki mást keres. Van, aki nevetni szeretne, van, aki sírni, és van, aki elgondolkodni egy-egy problémán. A drámaírók is többnyire ezeket az igényeket figyelembe véve írják darabjaikat. És itt van Sarah Kane, aki csak sokkol. De azt nagyon. Cleansed című drámája idén a Színművészeti Egyetem színpadán debütált.

A Cleansed rendhagyó darab. A január 11-ei premieren az Ódry Színpad jelenlegi és néhány volt diákja mutatta be az alkotást. Fehér András rendező, aki még maga is a Színművészetin tanul, kijött az előtérbe mielőtt elkezdődött volna az előadás, és elmondott néhány játékszabályt.

10
Jelenet Az Előadásból / Fotó: Ódry Színpad

Mozogni fogunk. Mindössze 9 szék jutott a harmincvalahány nézőre, a többiek álltak, ültek, ki hogy bírta. Azt is megtudtuk, hogy a végén nem tapsolhatunk.

Kegyelemdöfés?

Mire elhelyezkedik mindenki, már két fiú áll az előadótéren. Nincs színpad, legalábbis klasszikus értelemben vett. A terem egyik sarkából várjuk, hogy kezdődjön a darab, miközben élőben zenekar játszik mögöttünk. A Tinkert játszó Koller Krisztián megszólal, leírja a jelenetet, míg a másik fiú, Graham (Georgita Máté Dezső) lassan hátrál mögötte. Leáll a vészjósló, kellemesnek egyáltalán nem mondható zene. A hátráló fiú megáll, anyagért könyörög.

Tinker, aki díler, és mint később kiderül, egy szadista is, beadja az adagot, közben végig meséli is a jelenetet.

A fiú a karjában hal meg a túladagolástól. Se megbánás, se kétségbeesés nem látszik Tinker arcán. Így indulunk neki a szünet nélküli 1,5 órás tömény szadizmusnak.

Szeressen már valaki!

Egy kis időre elsötétül a terem, majd újra kigyúlnak a fények. Szalay Bence és Hajdú Péter, azaz Rod és Carl térdelnek előttünk, eszmecserét folytatva szerelemről és eljegyzésről. Carl szerelmet vall. Rod pedig, aki fiatalabbak hazudja magát, megoszt némi életbölcsességet a szerelemről: nem tart örökké. Enyhül a feszült hangulat, kicsit felnevetünk. Csókváltásuk után újra sötét lesz.

Eddig nem mondható annyira sokkolónak a darab, bár az újra megjelenő Koller őrült, kíméletlen tekintete ad némi okot, hogy kicsit rosszul érezzük magunkat. Belép Grace (Józsa Bettina), az elhunyt fiú nővére, követelve Graham ruháit.

Törékeny alakja, bájos arca és hosszú szőke haja ellensúlyozza a rideg, be nem rendezett, csupasz teret.

Díszletként mindössze néhány alumíniumból készült, majdnem plafonig érő széles oszlopot helyeztek el, egymástól pár méterre.  Megjelenik Robin is, azaz Vilmányi Benett, aki örökölte Graham ruháit, de azok nincsenek sokáig rajta.

Talán még sosem láttam annyi meztelenséget színpadon, mint múlt héten az SzFE-n – Kritika

Fülledt októberi este fogadott az Ódry Színpadon. Telt házas vizsgaelőadásra érkezem október 25-én, a SZFE legnagyobb előadó termébe. Szokatlanul zsúfolt és szokásosan vegyes nézősereg gyűlt össze Horváth Csaba rendező-koreográfus negyedéves, fizikai színházi koreográfus szakos hallgatóinak vizsgaelőadására.

Vilmányi anyaszült meztelenül áll, amíg Józsa – aki ez alatt szintén alsóneműre vetkőzött – szép arcát eltorzítva, hisztérikusan ordít a fájdalomtól, halott öccse pólóját szorongatva. Tinker eltűnik a színről, Grace és Robin között pedig egyértelműen kialakul valami összhang, szeretetféleség.

Tömény borzalom és kiszolgáltatottság

A darab 18 éven felülieknek volt kiírva, és előzetesen elolvasva néhány írást, azt is tudtam, hogy a londoni bemutatóról a borzalmas, gyomorforgató jelenetek miatt többen kimentek. De az első részek után már azt hittem, Fehér nem teszi ki a magyar közönséget sokkoló képeknek, hiszen a darab szövege sem egyszerű. De Carl kínzása, miközben Rod mellette ül, felvezette azt, ami még az utolsó utáni jelenetet is meghatározta, vagyis a kíméletlen szadizmust.

A karakterek egytől egyig traumatizált, a társadalom szélére szorult fiatalok, akik szeretet és a valakihez tartozás után sóvárogva ki vannak szolgáltatva Tinker kegyetlenkedésének, amivel valószínűleg önmaga fájdalmát próbálja elnyomni.

Sok rövid jelenet váltja egymást, megfelelő ritmusban, egyre több sokkoló képet látunk. Fehér a művéren és a karikagyűrűn kívül nem ad eszközöket a színészek kezébe. A szövegre és a testre helyezi a hangsúlyt. A két színésznőn kívül pedig egy vagy több jelenetben mindenki megszabadul a ruháitól, még inkább hangsúlyozva a karakterek kiszolgáltatottságát.

2
Jelenet Az Előadásból / Fotó: Ódry Színpad

Hozzáteszem, az összes szereplő kiválóan vette az akadályt, és a nem egyszer már-már megalázó testhelyzetek közepette sem érződött bizonytalanság. A szöveget profikat megszégyenítő pontossággal adták elő.

És akkor most álljanak fel!

Mielőtt Fehér utasítására átültünk volna a terem másik sarkába, még sor kerül a fülkében táncoló Nagy-Bakonyi Boglárka, azaz a Nő jelenetére, aki megbabonázza Tinkert, bár a fiú nem mer az arcába nézni. Nagy-Bakonyi nőies alakját hangsúlyozza a bordó csipkés body, szemei pedig a szeretetéhes, tisztességtelen munkából élő fiatal nők tekintetét sugározzák. Nincs sok mozgás, a szereplők megint csak elmondják, mit csinálnak a karakterek, meg-megszakítva párbeszédüket. Az egész darabban ennél a jelenetnél volt érezhető egy pici bizonytalanság, és talán jobb lett volna, ha a két szereplő végig egymással szemben áll, és nem váltanak pozíciót, ránk emelve a tekintetüket.

Átvonulunk a terem másik végébe, hogy megtudjuk, Grace miért vette fel öccse ruháját.

Az egyszerű fehér póló-fekete nadrág kombinációval Fehér jól hangsúlyozta a nemtelenséget. Józsa Bettina játéka könnyed, természetes, és bár végig egy helyben áll, tekintetével uralja a jelenetet. Vilmányira sem mondható, hogy el lenne veszve, pedig buta, szerelmes, drogos karaktere nem éppen könnyű szerep. Hajdú négykézláb görnyedve, a fájdalomtól eltorzult arccal érezteti, hogy mi még mindig egy Sarah Kane-darabon vagyunk. Arrébb ülünk.

Ez nem az a hely, ahol szerelmes lehet az ember 

Miután meghallgattuk Nagy-Bakonyi szívfájdító énekét kilátástalan helyzetéről, ismét tovább megyünk, immár majdnem körbejárva – én ülve – a termet. Vilmányi monológja az egyik legrészletesebb, legigazabb leírást adja arról, milyen a szerelem, amikor nagyon szeretjük a másikat. Mindezt olyan átéléssel alakítja, amilyenre csak kevés színész képes. De előtör belőle a függő, immár rángatózva, ide-oda dobálva magát mondja tovább a szöveget, közben egyre jobban ordít, állatiasan hörög.

Arca eltorzul, de folytatja, már egészen rémisztően fest, egyben bámulatos is a teljesítménye.

Koller, aki közben előre mászik, és lefekszik a földre, megvárva a monológ végét, végre nem csak őrülten néz, hanem elkezd játszani, életet vinni szadista karakterébe. Egyetlen mondatot mond el legalább tízszer.

7
Jelenet Az Előadásból / Fotó: Ódry Színpad

Épp hányásig eteti Robint egy doboz csokival, de a hangsúlyokat olyan jó helyen használja, annyira élethű a jelenet, hogy el kell fordulnom, nehogy rosszul legyek.

Mi jön még?  

Fehér folyamatosan adagolja Tinker rémtetteit. Inkább leírásszerűen mutatja be Kane gondolatait, nem forgat ki semmit, nem tolakodik. Tetszik, hogy a középutat választotta. Az egyes hanghatások is ügyesen vannak elhelyezve, mint például Grace belső hangja, ami mintha rádióból szólna.

A stroboszkóp, amely a nemátalakító-műtétet illusztrálja, zseniális. Közeledünk a darab végéhez.

Tinker és a Nő a szerelmes jelenetben kiválót alakítanak, és ezt a részt is ízlésesen oldotta meg Fehér. Pont annyi látszik, amennyi kell.

Utoljára átülünk a terem egyik oldalába. Villódzó fényekben áll a terem közepén Grace és még néhányan körülötte. Megtudjuk, hogy elérte-e azt, amire igazán vágyott. Majd Fehér bemondja a végszót: vége.

Éden: Kalifornia a Vas utcában – Kritika / ContextUs

Az osztálytól legutoljára az Ingolstadti inváziót láttam tavalyelőtt. Az arról szóló kritikámban már említettem, hogy szeretem az Ódry Színpadon mindig jelenlevő találékonyságot, és azt, hogy minimális anyagi ráfordítással milyen erős képeket tudnak teremteni azok az alkotók, akik bármelyik budapesti kőszínház előadásaival kacagva felveszik a versenyt. Kelemen József rendezését tovább is néztem volna.

Felállunk, enyhén bódultan a sokktól megindulunk kifelé, de lassan halad a tömeg. Feltűnően lassan. Talán valaki mégis rosszul lett. A szűk folyosón nehezemre esik átlépni a meztelenül, hason fekvő és guggoló színészeken. Amit Fehér ebben az utolsó utáni jelenetben tartogat, az igazán gyomorba vágó. Tudtommal a 2016-os londoni premieren más volt a mű befejezés, mint az Ódry Színpadon. Az is egy megoldás, de Fehéré sokkal kreatívabb, hiszen a cél a provokálás, és ezzel tökéletesen kielégítette ezt az igényt.

Kellően provokál 

Még oldalakon keresztül tudnék írni az egyes jelenetekről, azok mondanivalójáról, de valahol be kell fejeznem. Igazság szerin Kane célja a sokkolás volt. Azonban Fehér láthatóan nem akarta az ízléstelenül gusztustalan irányába vinni a darabot, és hányingert keltő képekkel sokkolni a nézőket. És milyen jól tette! Pont annyira piszkálta meg az egyes jeleneteket, hogy azoknak hatása legyen, de ne fussunk ki a teremből. Egyetemi darab lévén nem biztos, hogy volt lehetőség egy profi kórterem vagy műtő kialakítására, de erre nem is volt szükség.

A szinte üres térben mozgó meztelen testek élénkebben ábrázolták Kane mondanivalóját, mint bármilyen profi berendezés.

A legkiemelkedőbb alakítást egyértelműen Vilmányi Benett tudhatja magáénak, bár Józsa Bettina és Koller Krisztián játékára sem panaszkodhatunk. Nagy-Bakonyi Boglárka, Szalay Bence, Hajdú Péter és Georgita Máté Dezső jelenetei nem voltak kellően hosszúak, és karaktereik sem voltak annyira kidolgozottak, hogy kiemelkedőt alakítsanak. Ettől függetlenül játékuk hibátlan, kihozták belőle a maximumot, bizonytalanságnak nyoma sem volt.

Nehezen emészthető darab, sokáig elkísér, és másnap sem biztos, hogy elfelejtjük. De talán még harmadnap sem. Olyan problémákat vesz elő – függőség, homoszexualitás, nemi identitás, prostitúció –, amelyek minden korban relevánsak.

5
Jelenet Az Előadásból / Fotó: Ódry Színpad

A különbség az, hogy nem akarja másnak láttatni ezeket az állapotokat, mint amik. Az elfogadás hiánya, a szeretetéhség sokszor tragédiához vezet. Súlyos tragédiákhoz.

Szereplők

Tinker Koller Krisztián
Grace Józsa Bettina
Robin Vilmányi Benett
Graham Georgita Dezső Máté
Carl Hajdú Péter
Rod Szalay Bence
Nagy-Bakonyi Boglárka

Alkotók

Zeneszerző Józsa Tamás
Hegedű Rozsnyói Judit
Cselló Bettermann Rebeka
Zongora Józsa Tamás
Elektronika Gulyás Gergely
Díszlettervező Szilágyi Szabolcs
Rendezőasszisztens Szilágyi Brigitta
Rendező Fehér András

Top sztorik a rovatból

Ez is érdekelhet