Meghalt Ababi Csilla színésznő 36. életévében. A nagyváradi Szigligeti Társulat tagja hosszan tartó, súlyos betegség után hunyt el, írja az Erdély Online.
Ababi Csilla 1983. július 19-én született Nagyváradon. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, ezt követően, 2001-2005 között a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem Szentgyörgyi István Tagozatán tanulta a színészmesterséget. Az egyetem elvégzése után, 2006-tól kezdődően a nagyváradi Szigligeti Társulat tagja, ahol 2016-ban Földes Kati-díjjal és a legjobb női főszereplőnek járó Nívódíjjal tüntették ki.
A közönség több mint tíz évig láthatta őt minden műfajban, gazdagon, csakis rá jellemző látásmóddal megformált szerepekben. Olyan emlékezetes alakítások fűződnek nevéhez, mint Claire (Eisemann: Fekete Péter), Marja Antonova (Gogol: Revizor), Placida (Goldoni: A kávéház), Léna (Büchner: Leonce és Léna), A nő (Szijjártó Aletta: Az eset), Irina (A. P. Csehov: Három nővér), Lenszirom (Szilágyi Aladár: Leander és Lenszirom), Irma (Székely Csaba: Bányavirág), Madelaine (Fényes Szabolcs: Maya), Eliante (Moliére: A mizantróp), Chi (Joel Pommerat: Az én kis hűtőkamrám), Annika, Ludovika (Brecht: Kaukázusi krétakör), Eszti (Tersánszky Józsi Jenő: Kakuk Marci).
Így dicsérjük Erószt: Moliére kulcslyuka – Színház / ContextUs
A csütörtök estém már-már hagyományos módon ismét a Rombusz Műhelyben indult – nem ritka eset, hogy ott is végződik, hiszen a szervezők események utáni „vendégszeretete” páratlan. Most a színház szekció került sorra, ami még mindig az Így dicsérjük Erószt rendezvénysorozat tematikája köré épült.
Sokrétű és társadalmilag érzékeny munkásságát jellemzi, hogy alapító tagja volt az Oberon Csőszínház alternatív színházi társulatnak, és mentorként részt vett a Színház az iskolában, iskola a színházban, színházi nevelési programban, hosszú évek óta a Szigligeti Társulat Művészeti Tanácsának tagja.
Ababi Csilla emberfeletti erővel és példaadó bátorsággal töltötte az elmúlt éveket, felépülését sokan reménykedve támogatták.
Ababi mélyen elkötelezett volt munkája iránt, betegsége alatt végig hitt abban, hogy gyógyulását követően újra foglalkozhat a színészettel, a színházzal. Azzal, ami olyan mélyen érdekelte és amivel oly sokat adott közvetlen környezetének és a közönségnek.
A temetése családi körben lesz.
