A kollektív döntésünkön múlik, hogy a gazdasági egyenlőtlenség egy társadalomra mennyire jellemző

Guido Alfani azt vizsgálta, hogy a 14. századtól napjainkig Európa teljes vagyonának mekkora része összpontosult a kiváltságos kevesek kezében, és mi befolyásolta a gazdasági egyenlőtlenségek alakulását Európában az elmúlt évszázadokban.

A leggazdagabbak helyzete az elmúlt 700 évben

A gazdasági egyenlőtlenségek kérdése régóta foglalkoztatja a társadalomtudósokat. A Journal of Economic Literature című szaklapban jelent meg nemrég Guido Alfani közgazdaságtantörténész professzor tanulmánya az európai gazdasági egyenlőtlenségek alakulásáról az elmúlt 700 évben, írja a Big Think

Alfani egy olyan grafikont rajzolt fel, amely azt mutatja meg, hogy a történelem folyamán Európa bizonyos területein a társadalom leggazdagabb 10%-a kezében a teljes vagyon hány százaléka halmozódott fel.

panama city

Az évszázadokkal ezelőtti adatokat négy itáliai állam, a Savoyai Hercegség, a Velencei Köztársaság, a Firenzei Köztársaság, a Nápolyi Királyság olyan levéltári dokumentumai szolgáltatták, mint a vagyonadó-nyilvántartás vagy a birtokbérleti díjak könyvei. Az itáliai területek adataiból készült arányt mutatja a fekete vonal.

Kapcsolódó cikk
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: email

A görbe szürke folytatása 1800-tól viszont már Thomas Piketty francia közgazdász adatai alapján készült, Franciaország, az Egyesült Királyság és Svédország hasonló összesített számai alapján. Az ábrán jól látható, hogy az adattartomány területi változásának ellenére a gazdasági egyenlőtlenség aránya és a növekvő tendencia ugyanúgy megmaradt.

Gazdasági egyenlőtlenségek: Az apokaliptikus események átrendezik a javak társadalmi elosztását is

Megfigyelhetjük, hogy a történelem során mindössze két alkalommal vesztette el a társadalom gazdasági elitje vagyonának jelentős részét. Az első időszak a fekete halál, vagyis a 14. században pusztító bubópestisjárvány időszakához kötődik, amely az európai lakosság 30-50%-át elvitte. A második nagy vagyonarány-vesztés az 1. világháborút követő évtizedekre esik.

gazdasagi egyenlotlensegek novekedese

A növekedés ütemének enyhe megtorpanása a 17. században a harmincéves háború következménye, amelyben 8 millió ember vesztette életét, és amely után további járványok pusztítottak Dél-Európában. A nagy pestisjárvány utáni természeti csapások már nem hoztak a korábbihoz hasonló mértékű vagyoni átrendeződést. Az egész 20. század a 2. világháború utáni békés időszakban a méltányos újraelosztást favorizáló politika révén jelentős gazdasági átrendeződést hozott Európában.

2010-ben, a tanulmány által feldolgozott utolsó évben a gazdasági egyenlőtlenség aránya megegyezett az 1300-as évek elejének szintjével, vagyis az összes vagyon 66%-a a leggazdagabb 10% kezében összpontosult. Az egyenlőtlenség mértéke ugyanolyan lassú emelkedést mutatott, ahogy most, a Covid-19-járványt megelőző évtizedben.

A koronavírus utáni gazdasági válság a legkiszolgáltatottabb rétegeket sújtja

Alfani szerint a 2008-as gazdasági világválság főleg Európában némileg lassította ezt a tendenciát. Ugyanakkor a várakozások szerint a koronavírus-járvány utáni időszakban ismét nő a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenség, a szegénység. A járvány miatti gazdasági válság ugyanis éppen a fizikai munkát végzők és a biztos egzisztenciával nem rendelkezők megélhetését sodorja leginkább veszélybe. 

Thomas Piketty szerint az egyenlőtlenségek növekedésének oka a tőke megtérülésének és a gazdasági növekedés arányának eltérésében rejlik. A befektetések megtérülése általában magasabb, mint a gazdasági növekedés, így azok, akik rendelkeznek befektethető tőkével, nagyobb mértékben gyarapodnak, mint azok, akiknek nincs erre fordítható jövedelmük.

A történelem üzenete: az igazságosabb társadalom választás kérdése

Walter Scheidel katasztrófaelmélete azt állítja, hogy csak valamilyen világrengető természeti vagy társadalmi változás, mint például a pestisjárvány, a római birodalom bukása vagy az 1. világháború képes jelentősebben átrendezni a vagyoni viszonyokat. De ez nem magyarázza meg, hogy miért csökkentek még évtizedeken át a 2. világháború után is a vagyoni különbségek. 

Alfani szerint mindez az intézményes emberi beavatkozásnak köszönhető, vagyis a 2. világháború utáni újraelosztási politikának és a jóléti államok fejlődésének az 1950-70-es évek között.

A történelem nem feltétlenül azt tanítja, hogy a gazdasági egyenlőtlenségek növekedése eleve nem kívánatos. Nem is azt, hogy mindenképpen növekszik az olló a kiváltságos kevesek és a nagy többség gazdasági lehetőségei között. Az üzenet az, hogy ha nem lépünk közbe, akkor nem számíthatunk arra, hogy a különbség növekedése majd magától alábbhagy vagy csökkenni kezd. A történelem már számos alkalommal bebizonyította, hogy az egyenlőtlenségekre erőteljes hatást gyakorolnak a kollektív döntéseink, mivel ezek alakították az intézményi rendszert az idők folyamán. Tehát valóban csak rajtunk múlik, hogy egy olyan társadalomban akarunk-e élni, ahol nincsenek jelentős égbekiáltó vagyoni különbségek a leggazdagabbak és a társadalmi tömegbázis között

– jelentette ki kutatásai alapján Alfani.

Kapcsolódó cikk
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: email

Ez is érdekelhet

Top sztorik a rovatból