Már számos kezdeményezés jött létre, hogy a kortárs irodalmat népszerűsítsék. Sosem elég belőlük. Mint G. Szabó Sarolta, a Falfirka szervezője – a József Attila Körrel karöltve – mondja, “az irodalom népszerűsítése egy véget nem érő projekt.”
ContextUs: Mielőtt elmerülnénk a Falfirkában, muszáj érdeklődnöm az általatok mindig használt Facebook-esemény borítója kapcsán. Olyan, mintha Áder János köszönne vissza. Neked is feltűnt?
Nem, nekem még sosem, és másoktól sem hallottam idáig. Ez elég meglepő és vicces észrevétel, mindenesetre hamarosan új borítónk lesz, ami biztosan Áder János hasonmásmentes lesz.
ContextUs: John Masefield ismert idézetét olvashatjuk a borítón. Miért ezt választottátok?
A Facebook-oldalunk készülőben van, ennek lesz saját logója, borítója, de addig is kell egy kép, amit tudunk használni. Így találtam rá keresőszavakkal (irodalom, város, fal, kortárs művészet, olvasás, ilyesmik) erre a fotóra. Ezen egy brit alkotócsoport graffitije van, és jól passzol a felolvasások koncepciójához és a nagyon találó Falfirka névhez is. A graffitin egyébként a már említett brit költő Sea-Fever (Tengerláz) című versének kezdete szerepel, nagyon szép vers.
ContextUs: Falfirka… Hogyan kötődik az általatok kigondolt koncepcióhoz?
A tavaly tavaszig működő Budapest Pont kulturális és közösségi tér, ahol szervező voltam, szerette volna becsatlakoztatni a tőle pár lépésnyire található Történelmi Városfal Bemutatóhelyet a programjai sorába. Ez egy galériaszerű, félig nyitott kis tér, ahol testközelben látható Pest középkori városfalának egy darabja. A várostörténeti sétákat szervező Imagine Budapest adott otthont a Budapest Pontnak, így a két csapat közös ötletelésbe kezdett, hogyan lehetne megtölteni a helyet. Bedobtam, hogy lehetnének felolvasások, majd Káldi Emese, az Imagine Budapest cégvezetője és túravezetője felvetette, hogy dolgozhatnánk közösen egy irodalmi szervezettel. Így került a képbe a József Attila Kör.
Aztán megszületett a név: Falfirka. Sokat gondolkoztunk rajta, végül Harangozó Ádám, a Budapest Pont létrehozója találta ki a nevet, ami szerintem csak simán tökéletes. Egyszerre utal a történelmi emlékre, ugyanakkor kicsit közelebb hozza a régi történelmi helyszínhez a jelent, így pedig a kortárs irodalmat. Szóval ez az egész egy csomó szerencsés találkozás eredménye.
A helyszín, a program és a név jól mutatja, hogy tökéletesen megférnek egymás mellett írók, költők, egy középkori fal és a lépcsőn üldögélő közönség.
A városfal darabjai egyébként számos helyen ma is megvannak pesti házak belső kertjeiben, de legtöbbször csak az épületben lakók, vagy sokszor ők sem férnek hozzá, így a helyszínül szolgáló Városfal Bemutatóhely a Királyi Pál utcában különleges ebből a szempontból is.
ContextUs: Az irodalom népszerűsítése a cél. Az elmúlt években több tucat ilyen kezdeményezés jött létre. Még mindig ráfér a kortárs irodalomra?
Az irodalom népszerűsítése egy véget nem érő projekt. Nem gondolom, hogy egyszer majd hátradőlhetünk, mert elég platformot biztosítottunk az irodalomnak. Óriási a választék a könyvek és az irodalmi események terén is. Ha lehetőség van új esemény megszervezésére, ahol irodalommal találkozhatnak az emberek, élni kell vele, mert az irodalom tényleg mindenkié. Nagyon sok rendezvény van egész évben országszerte, szerintem az ilyen programok számának növelésénél a határ a csillagos ég. Ezeken az eseményeken az irodalom találkozik például zenével, filmmel, színházzal, képzőművészettel, sporttal, gasztronómiával, és ezekből mindig valami jó sül ki.
Bármivel lehet társítani, az irodalom sok mindent elbír.
Nem szeretném kongatni a vészharangot, hogy ma kevesebben és kevesebbet olvasnak, és különben is, nem a megfelelő műveket stb. Az irodalom mindig népszerű volt, és véleményem szerint mindig az lesz. Ugyanakkor fontos reklámozni a sok kikapcsolódási lehetőség között, hogy az olvasnivalók végtelen számú lehetőséget tartogatnak izgalmas utazásra, megnyugtató pihenésre, gondolkodásra. Egy könyv egyszerre nagyon sokat tud adni.
ContextUs: Mint utaltam rá, számos kezdeményezés jött létre a kortárs irodalom népszerűsítése céljából. Azonban azt tapasztalni, hogy az alapvetően is fogékony irodalomkedvelők térnek be az effajta rendezvényekre. Mit tud nyújtani a Falfirka, ami pluszt adhat?
Teljesen egyetértek. Öröm látni, mennyien érdeklődnek egy-egy irodalmi program iránt, elég csak a Margó Irodalmi Fesztiválra vagy az Irodalom Éjszakájára gondolni, ahol sokszor alig lehet beférni az eseményekre. De a résztvevők nagy része tényleg az a réteg, akik amúgy is képben vannak az irodalomban. Sok kötetbemutató, előadás, kiállítás van, ahol lehet találkozni kortárs szerzőkkel, ilyenkor sok érdekességet megtudhatunk egy mű születéséről, irodalomtörténeti kontextusáról is.
Ezeken az alkalmakon sokszor olvas fel a szerző néhány részletet az adott művéből, de ez többnyire töredéke a teljes programnak. Arról nem is beszélve, hogy sok ilyen rendezvény inkább a szakmának szól, nem az olvasók széles táborának. A szerző felolvasásában viszont mindenkinek nagy élmény meghallgatni egy szöveget, a Falfirka felolvasója pedig minden alkalommal egy kortárs szerző. Csak ő és a szöveg vannak a középpontban. A szövegben úgyis benne van minden, amit a szerző el akar mondani.
ContextUs: Te miben látod a kortárs irodalom népszerűsítését a Falfirkán túl, ami ugyan meghaladja a kapacitásod/kapacitásotok, de megvalósítható lenne?
A mi felolvasássorozatunk a kezdetektől helyhez kötött, hiszen szorosan kapcsolódik a pesti városfalhoz. Ugyanakkor Budapest és minden település tele van olyan – nem csak történelmi – helyszínnel, ami kihasználatlan. Ezek pedig csak arra várnak, hogy valahogy életre keltsék őket. Erre pedig kiváló az a nagyon klasszikus felállás, hogy valaki felolvas egy könyvből, ami nagyon pihentető kikapcsolódási forma. Így egyszerre lehet egy település háttérbe szorult, ám izgalmas helyszíneit kihasználni és népszerűsíteni az irodalmat. Egy felolvasás kis erőforrásból megvalósítható, kell néhány lelkes szervező és valaki, aki felolvas. Persze a felolvasó a kulcsfontosságú eleme a dolognak.
A Falfirka különlegessége, hogy a szerzők olvasnak fel a műveikből, ugyanakkor az irodalom más hangon is meg tud szólalni.
Tehát ennek a nagyon ősi hangzó irodalmi hagyománynak, a felolvasásnak nem muszáj kapcsolódnia a szerzőhöz. Jó lenne, ha a Falfirka nyomán több felolvasás jönne létre Budapest- és országszerte, ahol csak annyi történik, hogy valaki felolvas valamiből. Ez a “csak annyi” ugyanakkor a legtöbb, ami történhet egy szöveggel: eljut a közönséghez. Mindenféle magyarázat, értelmezés nélkül, megadva az alapvető jogot a befogadónak, hogy az övé legyen a szöveg, a saját értelmezésével, érzéseivel.
ContextUs: Egyáltalán: miben látod a problémát, hogy nem tud annyi embert elérni a kortárs irodalom?
Ez nagyon összetett kérdés. Szerintem ahhoz a problémakörhöz tartozik, hogy a kulturális kikapcsolódás miért nem tud egy bizonyos körön túlra elérni. Ez sok összetevős dolog: függ attól, mennyi pénzem van, elér-e hozzám az információ, milyen tanárok tanítottak, voltak-e könyvek otthon a polcon, eljutottam-e gyerekként színházba. Ezek mind – az életszínvonal, a lakóhely, az oktatás, a családi háttér – szerepet játszanak például abban is, hogy valaki rendszeresen olvas-e. Úgy gondolom, nem érdemes feltétlenül különbséget tenni kortárs és nem kortárs irodalom között – az irodalomtudományban is sokszor szerencsésebb nem eszerint csoportosítani a műveket –, mert aki olvassa a klasszikusokat, az többnyire kortársakhoz is nyúl és fordítva.
Szóval a probléma inkább általános, a kérdés az, hogy valaki olvas-e bármiféle irodalmat vagy nem. Ami szerintem csomó embert visszatart, hogy sokan úgy jönnek ki a középiskolából, hogy hú, ez a sok verselemzés meg életrajzmagolás nem volt jó móka, így nem mer például verset olvasni, mert azt tapasztalta, hogy valaki vagy érti (=jól teljesít irodalomórán) vagy nem érti (=nem teljesít jól irodalomórán) az irodalmat, ami teljes agyrém. Vannak persze kiváló tanárok is, nekem azonban az a tapasztalatom, hogy az irodalomtól elidegenítő oktatás gyakori a magyar iskolákban.
De az irodalomban amúgy is az a csodálatos, hogy tudományos keret nélkül is teljes értékű egy vers, regény, novella. Szerintem minden olvasó értelmezése egyenértékű.
Egy a lényeg, hogy valaki elolvassa a műveket. Jó lenne, ha egyre kevesebben gondolnák, hogy egy vers megértéséhez el kell sajátítani az irodalomelmélet alapjait, és legalábbis magyar szakosnak kell lenni ahhoz, hogy verset olvashasson az ember, mert különben úgysem érti. Csökkenteni kell a távolságot a művek és a bárhonnan érkező olvasó között, hogy merjen az olvasó a saját értelmezésére hagyatkozni, egyáltalán merje befogadni a művet és élvezni az olvasást. Egy szórakoztató irodalmi esemény – például egy felolvasás – segíthet ebben. Ha pihenni akarunk, sokszor szívesebben mozdulunk ki, minthogy elkezdjünk egy könyvet. A kettőt viszont lehet ötvözni, lehet lazítani irodalommal is. Hogy egy könyv kikapcsol, nem új találmány, de nem mindenkinek evidens, és az olvasáson túl is lehet az irodalommal találkozni. El kell vinni az irodalmat a legkülönbözőbb helyszínekre, utol kell érni az embereket a sok tennivaló közepette némi betűvel. Meg kell jelennie az irodalomnak utcán, plakáton, interneten, TV-ben, fesztiválon, és szerintem erre számtalan példát láthatunk, ami nagyon jó. Sokan dolgoznak azon, hogy minél többekhez eljusson az irodalom, a kortárs is.
ContextUs: A korábbi felolvasók között jobbára már ismert költők verseit hallhatták az érdeklődők, de akadtak kevésbé ismertek is. Milyen szempontokat vesztek figyelembe a vendég kiválasztását illetően?
Alapvetően olyan szerzőknek szeretnénk megjelenési felületet adni, akiknek erre nincs elég lehetőségük: még kötet előtt állnak, induló szerzők, vagy épp nem forog úgy a nevük, ahogy jó lenne. Eleinte Gaborják Ádámmal, a József Attila Kör korábbi elnökével, az elmúlt hónapokban pedig Nagy Katával, új JAK-elnökkel közösen találjuk ki a felolvasók sorrendjét, és a JAK-tól sok más segítséget is kap a Falfirka. A szerző kiválasztásánál nincs kötött szempontrendszerünk. Választék van bőven, így ha van apropó, amiért szerencsés meghívni valakit – pl. kötetmegjelenés előtt áll –, akkor aszerint döntünk, de sokszor egészen véletlenszerű a választás. Az biztos, hogy szeretnénk még nem annyira ismert szerzőket is bemutatni. Ez egy hosszútávú projekt, nem érezzük sürgetőnek, hogy csupa jól ismert névvel odacsalogassuk a közönséget. Ez egy önkéntes alapon működő, adományalapú programsorozat – a helyszínen összegyűlt adomány a meghívott szerzőt illeti. Ez pedig a legszerencsésebb felállás ahhoz, hogy teljesen szabadon, egyedül az irodalomra koncentrálva tudjunk működni.
ContextUs: Mit vártok a Falfirkától?
Előfordult már, hogy valaki az utcáról tért be, meglátta a kiírást, hogy itt ma valaki felolvas, így bejött, és nem bánta meg. Jó lenne, ha még sok ilyen lenne, ha sokfelől jönnének érdeklődők. Szeretnénk eljuttatni a Falfirka hírét a nem irodalmi körökben mozgó közönséghez is, mert az irodalomban mindenki megtalálja, amit keres.
CV
A Falfirka kortárs irodalmi felolvasássorozat 2017. április 11-én, a magyar költészet napján indult. Azóta 10 alkalommal olvastak fel a meghívott szerzők saját műveikből a pesti városfal egy darabjánál, ami a Kálvin tértől néhány percre található. Minden alkalom harminc perces, így ideális kikapcsolódás munka utánra, mozi előttre. Az eseménysorozatot az Imagine Budapest és a Budapest Pont hívta életre, szervezői G. Szabó Sarolta és a József Attila Kör.
