A fesztiválszezon kellős közepén beszélgettünk Felméri Péter humoristával, aki hamarosan a Szigeten puffogtatja a poénjait – ezúttal angolul. Előkerültek tabutémák és megtudtuk, hogyan lehet necces dolgokról is humorosan beszélni. Kiderült az is, mire jó az a fejtágítás, amiben Felméri részelteti vállalkozó szellemű közönségét speciális estjein. Sőt, arra is választ kaptunk, hányasra értékeli magát apaként.
ContextUs: Rendszeresen fellépsz a Corvin Dumaszínházban. Idén pedig a Sziget Fesztiválon is stand-upolsz. Mennyiben készülsz másként a szigetes fellépésedre, mint egy kőszínházas előadásra?
Nem azért készülök másként, mert ez fesztivál és nem kőszínház, mivel túlnyomó részben ugyanaz az előadás. A szigetes fellépés kapcsán inkább az az extra, hogy angolul fogok beszélni. Az pedig, hogy a közönség jelentős része nem magyar nyelvű, befolyásolja a tematikát. Az alapgondolatoknak és az átkötéseknek olyannak kell lenniük, hogy a külföldi nézők is értsék. Nem emelek be politikai és bulvár elemeket – ezeket egyébként is visszafogottan szoktam.
A család vagy párkapcsolat ellenben olyan téma, ami általában érthető. Azt azonban át kell gondolni, hogy milyen legyen a beágyazása, hiszen a férfi-nő kapcsolat, a szülő-gyerek viszony eltérő lehet a különböző országokban. Lehet, hogy olyan kultúrából jönnek, ahol nem szerencsés a gyereket verni, de meg kell, hogy értsék, Magyarországon ez egy természetes dolog. (nevet) Nem, természetesen, nincs erről szó.
ContextUs: Egyébként szeretsz fesztiválozni?
Régebben szerettem fesztiválokra járni. Oda voltam azért, hogy lehetett port nyelni bármilyen mennyiségben, ordibálni hajnalig meg ugrálni a haverokkal. Ez mostanra megváltozott, mert többnyire fellépni megyek. Megérkezek, fellépek, elmegyek. Nincs bulizás és mivel gyakran én vezetek, nem is iszom. Józanul pedig már nehezebb elviselni azokat a körülményeket, amelyeket régebben gond nélkül.
Lehet, hogy ez a korral jár. Most már meggondolom, mennyi port szeretnék nyelni. És persze a családi kötelezettségek miatt is nagyon kell sakkozni ahhoz, hogy egy éjszakát kimaradjak.
Azért a Szigetre kimegyünk a feleségemmel egy napra és megnézzük az Ed Sheeran-koncertet.
ContextUs: A fellépéseiden improvizálsz vagy inkább előre megírt forgatókönyv mentén haladsz?
Előre megírom a szöveget és összerakom a témákat. Fontos, hogy legyen kapcsolódás a blokkok között és az egésznek legyen íve. Az improvizálásnak amúgy sokkal kisebb a szerepe, mint ahogy az emberek sejtik. De be-becsúszik, például az előadás elején – fontos, hogy jó legyen a kapcsolatfelvétel a közönséggel. De van, hogy közben is, főleg amikor valami váratlan dolog történik és arra kell reagálni.
ContextUs: Hogy reagálnál arra, ha a közönség, mondjuk, egy félórás fellépéseden egyszer sem nevetne?
Régebben ez valószínűleg nagyon megfeküdte volna a gyomromat. Voltak is nehezebb körülmények, illetve helyszínek, ahová egyáltalán nem való a stand-up. Ilyen például egy kolbásztöltő fesztivál. Ott ez a műfaj nem igazán érdekli az embereket, mert sokkal fontosabb az ingyen pálinka. De persze bennem is megvolt a hiba.
Az elején, amikor az embernek még nincs tapasztalata, könnyebben megijed, ha nincs nevetés: akkor jön a pánik.
Ilyenkor az a legfontosabb, hogy megőrizd a hidegvéred. Ha nem nevetnek, dolgozni kell azon, hogy nevessenek. Ha az sem működik, jön az interaktivitás és ki kell deríteni, mi a gond.
Benk Dénest például egyszer a hangosító tréfálta meg úgy, hogy megbeszélte a közönséggel, ne nevessenek az előadásán. Dénes 5-10 perc kínlódás után szerzett tudomást a dologról. Öt-tíz perc néma csend! Fél perc néma csend is szörnyű, csak mondom! De ahhoz, hogy egyáltalán ne nevessenek, valamit nagyon el kell rontani.
ContextUs: Van-e olyan fellépés, amire biztosan nemet mondanál?
Igen. Van is egy ilyen kategória, amit a Dumaszínháznál kihúztam: lány- és legénybúcsúkat nem vállalok. Az olyankor nem erről szól. Nem érdekli őket, és nagy valószínűség szerint ittak is. Az ittas közönség pedig kevésbé figyel, ezért problémás. Az sem jó, hogy kevesen vannak, mert iszonyú nehéz, ha nem nevetnek. Nagyon necces tud lenni. Minél többen vannak, annál nagyobb az esélye, hogy jól sül el. Ha, mondjuk, ötszázan ott vannak, biztosan találsz legalább százat vagy ötvenet, aki nevet, és az majdnem olyan érzés, mintha mindenki nevetne.
ContextUs: Még régebben voltam egy fellépéseden. Az utóbbi években sajnos elszakadtam a stand-uptól és legfeljebb tévében csíptem el egyszer-egyszer. Most, hogy készültem az interjúra, jó pár videót megnéztem az estjeidről. Nagyon tetszik a műfaj tabuk nélküli verziója. Egy olyan blokk maradt emlékezetes, amelyben a katolikus vallásnak sem kegyelmezel. Könnyű vagy épp ellenkezőleg: kihívás tabunak számító témákat feszegetni közönség előtt?
Mindenképp kihívás. Olyan témák ezek, amelyeket bárhogyan is tálalsz, kihívást jelentenek, hiszen bizonyos embereket érzékenyen érintenek. Én pedig nem bántani akarok, hanem poénkodni olyan dolgokkal, amelyekről úgy gondolom, nincsenek teljesen rendjén. És bár soha nem erről van szó, sokan személyes sértésnek veszik. Éppen ezért adtunk neki nevet: ez egy tabuk nélküli előadás.
Évekkel korábban próbálkoztunk már ilyen anyagokkal egyéb esteken, de azt vettük észre, hogy van egyfajta ellenállás az emberekben. Volt, aki konkrétan felállt az előadás alatt és elment, volt olyan is, aki bekiabált, hogy ezt így nem lehet. Én meg azt gondolom, hogy de, lehet! Miért ne lehetne? A „tabuk nélkül” tehát egy figyelemfelhívás, hogy akik egy ilyen előadásra beülnek, tudják: érzékenyebb témákkal találkozhatnak. Például beszélünk a melegekről, a vallásról és a szexről is. Olyan témákat feszegetünk, amelyekben úgy érezzük, vannak visszásságok. Ezeken is előfordulnak heves reakciók, de nem ez a jellemző.
ContextUs: El tudom képzelni, hogy van, akit rosszul érint, amikor például a szent családon poénkodsz. Hogy éled meg azokat a helyzeteket, amikor a közönség soraiból egyesek érzékenyen reagálnak a neccesebb témákra?
Rám ez nemigen terhel nyomást, hiszen, ahogy mondtam, előre felhívjuk a figyelmet, hogy ez tabuk nélküli előadás lesz. Másfelől nem a bántás a célom, nem az emberek hitének megyek neki.
És bármennyire is vallásos valaki, ha belegondolunk, az, ahogy Jézus, Szűz Mária és József mint szent család megjelenik előttünk, egy eléggé 2D-s képet fest ezekről az alakokról. Pedig hús-vér emberek voltak, hiába lettek ikonok.
De gondolj bele, ők egy kis család voltak, ahová egyszer csak beleszületett egy kisbaba, akinek az apukához semmi köze, hiszen ő nem is tudott a dologról. Még ha József nem is bánkódott emiatt, párszor biztosan előjött ez a téma nála. Én ezekre mutatok rá a tabuk nélküli előadásaimon. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Jézus, Mária vagy József ettől kevesebb lenne.
Felméri Péter | Tabuk nélkül | Dumaszínház
Dumaszínház// Web: http://dumaszinhaz.hu/ Facebook: https://www.facebook.com/dumaszinhaz Twitter: https://twitter.com/dumaszinhaz G+ : http://goo.gl/zWmcDu
Az, hogy tágítjuk az emberek horizontját, a stand-up legeslegfontosabb tulajdonsága. Lehet, hogy lesz olyan, aki elgondolkodik azon, hogy Felméri nem akar bántani, csak beszél a dolgaikról. És anélkül, hogy a hite csorbát szenvedne, talán azt is el tudja fogadni, hogy lehet ezekkel a dolgokkal viccelődni. A melegekről egyébként támogatóan beszélek, de poénkodok is rajtuk. A végkövetkeztetés azonban az, hogy legyünk elfogadóak velük. Remélem, hogy vannak emberek, akik az előadás után képesek változni és megengedőbbek lesznek.
ContextUs: Akkor ez a „fejtágítás”, ahogy megfogalmaztad, egyfajta misszió nálad. Mégis, van-e olyan téma, amiből sosem csinálnál viccet?
Persze, leginkább azért, mert senkit sem akarok bántani. Konkrétan bizonyos családi dolgokról, a körülöttem élők rossz tulajdonságairól nem szívesen beszélek. És van olyan téma is, amiben még nem találtam meg a kapaszkodót.
Ezeket az LMBTQ-filmeket érdemes megnézned / ContextUs
A tavalyi és az idei év is áttörést jelentett az LMBTQ-filmek területén. Nem csupán remek sztorik születtek, de filmművészeti szempontból is igényes és időtálló történeteket láthattunk/láthatunk. Az alábbi lista bővíthető természetesen, és remélhetőleg bővülni is fog a következő években!
ContextUs: Ha már stand-up témák: a legjobban azok a videóid tetszettek, amelyeket a kisfiad köré építettél. Ő, gondolom, egy jó darabig ihlet-/poénforrás lesz majd.
Számomra az az ihletforrás, ami velem történik. Ebből is látszik egyébként, hogy sokat vagyok a gyerekkel, mert sok anyag készül általa. Rengeteg a közös élményünk, de ezeket perspektívába is helyezem, hogy ne csak arról legyen szó: ezt vagy azt mondta a kisfiam. Hiszen gyerekszájból ezer meg ezer van.
Felméri Péter apuka lesz!
Kattints még több Showder Klub tartalomért!
Attól lesz valami érdekes, ha valahogyan ki tudom emelni és időtállóvá tenni, például azt, amikor az ember észreveszi magán, hogy lehetne jobb szülő, vagy hogy figyelmetlen volt. Ettől a dolog általánossá, mindenki számára érthetővé, értékessé válik, mivel minták jelennek meg benne. Átélhető lesz azoknak is, akik nem konkrétan ebben az élethelyzetben vannak.
ContextUs: Milyen apának tartod magad?
Nagyon jó apának. Néha elönt az az érzés, hogy „ó, de ügyes vagyok!” (nevet) Komolyra fordítva a szót, a feleségem nagyon jó anya, és próbálok felérni erre a szintre. Néha úgy érzem, hogy sikerül, de persze mindig lehetne még tovább fejlődni. Egy 1-től 10-ig terjedő skálán 8-as adnék magamnak, néha meg nagyon 9-esnek érzem.
ContextUs: Min múlik a 10 pont?
Noha igyekszem sok időt otthon tölteni, lehetne többet is a családdal lenni. Kétéves és három hónapos a fiam, és úgy érzem, egyre inkább a haverom. Együtt alakulunk. Nem mondom, hogy időnként ne lenne fárasztó megint ugyanazt megépíteni Duplóból vagy ugyanazt a könyvet tizenegyedszerre is végiglapozni a kisfiammal. Mégsem lehet egyetlen vele töltött percre sem azt mondani, hogy az fölösleges volt.
ContextUs: Ha már babák és papák: júniusban, a Budapest Parkban a UNICEF apák napi segélykoncertjén te is felléptél stand-up komikusként. Miért érezted fontosnak, hogy a kezdeményezés mellé állj?
Megtiszteltetés a számomra, hogy ott lehettem. A UNICEF-et egyébként már évek óta támogatom, leginkább anyagilag, de volt, hogy színpadon is beszéltem róluk.
Nekem tetszik, amivel foglalkoznak: a gyerekek megsegítésével. Rajtuk kívül másokat is támogatok, de fontos, hogy komoly, megbízható szervezetek legyenek.
A UNICEF pedig az a szervezet, amelyikben megbízom. A rendezvény egyébként jól sikerült, rengeteg ember eljött. A bevételt pedig teljes egészében az UNICEF legnehezebb sorsú gyerekekért végzett munkájának támogatására fordítják. Remélem, jövőre is lesz ilyen kezdeményezés.
CV
Felméri Péter 2006-ban megnyerte az Erdélyi Humorfesztivált. 2007-től a Dumaszínház tagja. A Showder Klubban indulásától kezdve fellép. Első egész estés humorestjét Majd én megmondom! címmel 2016-ban sugározta a Comedy Central. Szerepel az MR1-Kossuth Rádió Rádiókabaréjában. 2011-ben megjelent Három ufó című regénye. Jelenleg egy novellásköteten dolgozik. Nős, egy kisfiú édesapja.
