Ferencz Mónika verse: Lehetek még
Lehetek még
Az elsötétedő csillagok a fejünk felett
csak fluoreszkáló matricák,
így nincsen semmi romantikus
egy titkos kézfogásban.
Mégis maradok és kivárom,
hogy még utoljára megrajzold
saját körvonalad, a padok erezetét,
a csend-kimarta hónapot,
pontban 11 óra 3 perckor,
amikor a nap még alacsonyabban jár,
mint az a két gomolyfelhő,
amit mindig fölé festesz.
Ez a kép is jó lesz majd valamire,
hogy észrevegyem, lehetek még
lehangolt, ha eszembe se jutsz,
csak egy régi fotóról,
amin a kéztartásodon pontosan látszik,
milyen esetlenül becéztelek.
