A friss kutatások szerint a magyarok kivándorlási kedve nem csökkent, jelenleg is 1,2 millióan tervezik, hogy a jövőben külföldön vállalnak munkát. Csak tavalyelőtt huszonkilencezren indultak útnak, a tavalyi évben pedig huszonötezren döntöttek úgy, hogy máshol folytatják az életüket. A szülőföldet elhagyni azonban sosem könnyű, az előnyök mellett sok áldozatot is meg kell hozni. Mutatunk öt könyvet, amik beszámolnak arról, milyen külföldön szerencsét próbálni.
Donáth Mirjam: Mások álma
Donáth Mirjam hét évet élt New Yorkban, de nem szeret rágondolni. Sokakhoz hasonlóan azért ment ki, hogy megtapasztalja az amerikai álmot, azaz hogy lehetőséget kapjon az önmegvalósításra és a bizonyításra. A vágya teljesült is, felvették a város legjobb egyetemére, majd évekig a legnagyobb nemzetközi hírügynökségnél dolgozott a Times Square-en. Közben szerelmes lett, megházasodott, és megszületett az első gyereke is. Ennek ellenére mégsem volt boldog. Könyvében szellemesen és őszintén ír arról, hogy miért döntött Amerika mellett, és hogy később miért jött mégis vissza Magyarországra. Részletesen elmeséli, hogy milyen a világ legpörgősebb városában élni, hogy mi mindennel kell megküzdeni a sikerért, és hogy miért nem egyenlő a hazatérés a kudarccal.
Charlotte Mandelsohn: Tört magyar
Charlotte Mendelson Man-Booker díjra jelölt regénye, a Tört magyar ott kezdődik, ahol a hazájukat elhagyók történetei általában véget érnek. Hogyan találhat magára egy helyét kereső, második generációs magyar bevándorló Angliában? A Tört magyar arról szól, hogy nem csak az előítéletekkel, hanem önmagunkkal is meg kell küzdenünk, ahhoz, hogy mások elfogadjanak minket. A magyar származású Charlotte Mendelson részben saját élmények alapján írta meg regényét, amely a bevándorlás témája mellett a nők helyzetéről, a kommunikáció nehézségeiről, és a kamaszok identitásválságáról is képet ad.
Ferdinandy György: Álomtalanítás
„A szülőföld évről-évre gyomorszájon vágja a hazalátogató kiszakadtakat” – írja Ferdinandy György Álomtalanítás című kötetében, amely sok más művéhez hasonlóan a kivándorlás következményeivel szembesíti az olvasókat. A kötet az író 2013 és 2015 között született írásaiból nyújt válogatást, rámutatva arra, hogy milyen is az, ha az ember életébe „beleköp a történelem”. Ferdinandy György 1956-ban, huszonegy évesen indult útnak, hogy Franciaországban kezdjen új életet. Ebből a kényszerű fordulópontból indult az örökös vándorút: három kontinens, harminchárom hely, két feleség, négy gyerek és egy valójában soha nem létezett haza iránti olthatatlan vágyódás. Írásai megmutatják, hogy milyen lelki következményei vannak az anyaországból való kiszakadásnak, és milyen honvágyat tud érezni az, akinek az egész világ az otthona.
Oravecz Imre: Kaliforniai fürj
Oravecz Imre könyve azokról a magyarokról szól, akik a 19. század második felében tömegesen indultak el az Újvilágba, abban a reményben, hogy ott vendégmunkásként majd elegendő pénzt fognak összegyűjteni. A regény Árvaiék történetén keresztül mutatja be, hogy mi lett azokkal az elszegényedett parasztcsaládokkal, akik szerencsét próbáltak a tengerentúlon. Szól azokról a férfiakról, akik a családjukat otthon hagyva mentek ki, hogy később hazatérhessenek a megtakarítással. És azokról, akik végül eredeti elhatározásukkal szemben mégis kint maradtak Amerikában. A regény egyik fő témája, hogy mennyire lehet megőrizni a magyarságot egy idegen kultúrában, és milyen áldozatokkal jár a szülőföldről és a gyökerekről való lemondás.
Kocsis Árpád: Oktopusz
Kocsis Árpád kisregényében egy polip szenvedéseinek és egy nemzetközi takarítóbrigád mindennapjainak párhuzamáról olvashatunk. Mint akváriumban a halakat, úgy figyelhetjük meg kívülről ezt az egyszerre mindennapos és különös szubkultúrát, amely a beletörődés és panaszkodás kettősségéből építkezik, és amelynek meghatározó jellemzője a kisszerű hatalmi harcok állandó jelenléte. Egy német városban járunk, egy Sea Life nevű létesítményben, ahol az ott dolgozó bevándorlók éppen annyira fogságban vannak, mint a megbámulható egzotikus halak. „Az oktopuszok azonban tudják, hogy fogságban vannak, és nem bírják sokáig. Ha tehetnék, megszöknének.”