Lehet kortárs a freskó? címmel nyílt tárlat a debreceni MODEMben január 21-én, szombaton. A freskókiállítás különlegessége, hogy a falra festett művek valóban csak a kiállítás időtartamára láthatóak. Február 19. után fehér festék fedi majd őket.
Az egyedülálló témát boncolgató kiállításra 2016 novemberében írt ki egy falfestési pályázatot a MODEM vezetősége. A cél a keresztény kultúrkör megelevenítése modern köntösben. Ennek a pályázatnak a nyertes műveit láthatja most a közönség egy hónapon keresztül. Kónya Ábel, a MODEM jelenlegi kurátora köszöntőjében kiemelte a kiállítás szakrális jelentőségét, amely által közelebb kerülhetünk a valláshoz a rendhagyó művek segítségével. Továbbá elmondta, hogy a hatalmas falfestményeket a kiállítás végeztével megsemmisítik, lefestik.
Golda János, Ybl-díjas építész is köszöntötte a megjelenteket, aki kiemelte a freskó és az építészet egybeválásának elsődlegességét. Állítása szerint egy freskó csak kortárs lehet. A három tagból álló zsűri, amelyet Golda János, Kónya Ábel és Szurcsik József Munkácsy-díjas képzőművész alkotott, tíz alkotást választott ki, amely felkerülhetett a kiállítótér falára. Az alkotási fázis január 10-én vette kezdetét.
Volt azonban, aki a megnyitót is a munkája részévé tette. Ilyen volt Szegedi Varga Zsuzsanna, Chicagóban tanuló multimédia-művész, aki a közönség bevonásával interaktívvá változtatta a statikus falat.
A látogatók a művész indíttatására a falfestményt megsemmisítették. A freskó végleges formáját viszont a keletkezés és megszűnés mozzanatairól készült videós dokumentáció visszavetítésével érte el. Tehát a freskó tovább él a falon, immár digitális formában.
A megnyitón minden kiállító mondott magáról és az alkotásáról, ötletéről néhány szót. Tóth Anna inkább a tárgyi világ, a materializmus felől közelítette meg freskójuk témáját, amivel az absztrakciót és a belső szakrális világot kívánta ábrázolni. Ezzel szemben Szántó István Szent Mihály szekere névre keresztelt alkotását a mexikói hagyományok inspirálták, és a halottkultusz megvalósítása kerül előtérbe. A freskók között az egyik legszembetűnőbb alkotás Várhelyi Csilla és Hegedűs Judit kezének a munkája, akik sajátos módon ábrázolták a kis Jézus megszületését. Egy panelház földszinti lakásába helyezték a jelenetet, az újszülöttet körülvevő alakokban pedig felismerhetjük Máriát, Józsefet és a betlehemi bölcseket is.
A művek sok oldalról karolják fel a keresztény kultúrkört. Rögtön a bejárat mellett például Huszthy Edit munkáját láthatjuk, aki a színek erőteljes használata mellett az evangélistákat és Mózes történetét ragadta meg.
Ebben a Debreceni Egyetem építészhallgatói is inspirálták. A kiállítók között megtekinthetjük még Krnács Ágota Keressetek és találtok című freskóját. Ő munkájában rengeteg marketingtermék között rejtett el vallási szimbólumokat, így utalva a vallás keresésének fontosságára napjainkban. Láthatjuk még Tarnóczki Tamás Jézus bevonulása Jeruzsálembe munkáját. Ennek a gyerekrajzokra hasonlító freskónak a képi világa teljesen beszippantja a nézőt.
Végh Júlia is a vallás aktualizálásába kapaszkodott. Három ortodox papot ábrázolt a tenger közepén egy KRESZ-táblába kapaszkodva, melynek jelzése felfelé mutat. Ezzel szimbolikusan a hit fenntartó erejét emelte ki. Gressai Ferdinánd, Pintér Gergő és Váczi Lilla triója a Teremtés forgatókönyvét elevenítette meg. Az Istenben megformálódó világ képének valószínűsíthető térképét. Burai István, aki ugyan nem tudott jelen lenni a megnyitón, a körülvevő világ bonyolultságára hívta fel a figyelmet alkotásán keresztül, amely független a vallási környezettől.
Számomra tökéletes kikapcsolódás volt a freskók megtekintése, melyek nemcsak közelebb hozzák a látogatót a képek és a szakralitás hermeneutikájához, hanem a művészek belső világába, személyiségükbe is betekintést engednek.
A tárlat február 19-ig áll nyitva a látogatók előtt.
Fotók: Lukács Tihamér
