Mosolygó arcra hasonlító galaxisformációt rögzített egy felvételen a Hubble űrteleszkóp.
A NASA amerikai űrügynökség honlapján közölt képen két sárga fényű égitest látható egy fényív felett, a formáció mosolygó arcot rajzolt a csillagok közé.
A fényív a NASA szerint egy galaxis, melynek alakját egy elhaladó, nagy tömegű gravitációs forrás eldeformálta és megnyújtotta.
“Az alsó, íves galaxis alakja jellemzően egy gravitációs lencsehatás alatt álló galaxis alakja. Fénye a hozzánk vezető úton elhaladt egy nagytömegű objektum közelében, emiatt tűnik deformáltnak és nyújtottnak a formája” – közölte a NASA.
A mosolygó arc az SDSS J0952+3434 galaxishalmazban található, a felvételt a Hubble WFC3-as kamerája készítette, miközben arra kereste a választ, hogyan születnek a csillagok.
Nem vicc: A NASA szerint földönkívüli életre utaló jelek vannak a Vénusz savas felhői mögött
A Naptól számított második bolygón, a Vénuszon olyan forróság van, mint egy ipari kemence sokszorosa. Szóval a legkevésbé gondolnánk arra, hogy bármiféle élet lehet a közelében. A kutatók most azt állítják: nem is lehetetlen, földönkívüli élet lehet a dolog hátterében.
A WFC3 minden eddiginél nagyobb felbontásban képes látni a távoli galaxisokat: elég nagyban ahhoz, hogy meghatározza a galaxisok helyét és tanulmányozza a benne lévő csillagformációkat.
Az űrteleszkóp ismét normál üzemmódban működik, miután az amerikai űrkutatási hivatal szakemberei kijavították az űrtávcső egyik giroszkópjának a hibáját.
https://twitter.com/NASA/status/1058494971853111296?ref_src=twsrc%5Etfw%7Ctwcamp%5Etweetembed%7Ctwterm%5E1058494971853111296&ref_url=https%3A%2F%2Finfostart.hu%2Ftudomany%2F2018%2F11%2F05%2Fmosolygo-arcra-bukkantak-az-urben
A Hubble magasan az atmoszféra felett működik, a légkör nem zavarja az észlelésben, ezért az ötvenszer gyengébb fényű objektumokról is képes felvételeket készíteni.
Az általa küldött képek bepillantást engednek a világűr eddig ismeretlen mélységeibe, az egymást valósággal felfaló galaxisok látványos ütközéseibe, újabb csillaghalmazok születésébe.
Sikerült képet alkotni olyan távoli tájakról is, ahonnan a fénysugár több mint tízmilliárd évig utazott, mielőtt az űrtávcső kamerájába jutott, de a közelebbi égitestekről is páratlan részletességű felvételek születtek.
