Direkt nem néztem meg az 1994-es filmváltozatot Russell Crowe-val a főszerepben, de a Spirit Színház Mennyit érünk? című előadása után az első dolgom volt felvenni a kötelezően megnézendők közé. David Stevens fontos gondolatokat fogalmaz meg. Hogyan lehet nyitottan kezelni a homoszexualitást? Mi van akkor, ha valaki nem elfogadó? Mit tehet a szülő gyermeke boldogságáért?
November 10-én debütált a Spirit Színházban David Stevens Mennyit érünk? darabja, Sztárek Andrea rendezésben. Mindig is szerettem a határokat feszegető előadásokat, és most sem csalódtam. Bár volt egy pont, amikor majdnem felálltam a székemből, de erről majd később.
Sírjak vagy nevessek?
Adott egy özvegy apa, Harry (Perjés János), aki együtt él homoszexuális fiával, Jeffel (Szalay Bence), közben keresik életük szerelmét. Mindkettőjük életében felbukkan a Nagy Ő, de az élet közbeszól – derül ki az ismertetőből.
Tehát azt lehetett sejteni, hogy a szerelem, valamint az apa-fia kapcsolat hangsúlyos szerephez jut.
Eddig nem mondható túl izgalmasnak. Pikantériáját a homoszexualitás adja, pontosabban annak a szülő szemszögéből való nézőpontja. Véleményem szerint elég komoly és érzékeny téma, főleg egy olyan társadalomban, ahol az elfogadás nem megy olyan könnyen. Vagy egyáltalán nem megy.
De visszatérve az előadás kezdetére, végre mindenki leült, elsötétült a színpad, és felcsendült a Teach-In Ding-A-Dong című 1974-es száma. Néhányan felnevettek, gondolom ők azok, akik követik a híreket. Szalay Bence futóruhában és fülhallgatóval betáncolt a félig kifutónak berendezett nappaliba, parádézott egyet a zenére – hozzáteszem: ezúttal nem ő énekelt –, majd nekiállt levetkőzni.
És elment zuhanyozni
Miután Szalay Bence eltűnt a színről, Perjés János monológjából megtudta a közönség, milyen fiú is ez a Jeff. Közben előkészítette a vacsorának szánt mirelit pizzát, és az is hamar kiderült, mennyire nyitottan áll fia homoszexualitásához. Épp elérzékenyült a nézőtér attól a nagy szeretettől, amit Harry érez Jeff iránt, de Szalay ordításából sejtettük, hogy mindjárt visszatér a színre, úgyhogy nem volt idő sírdogálni.
A színpad egyik végén ülők pedig egyszer csak szembe találták magukat Szalay csupasz fenekével.
Azért elől takarta egy törülköző. Itt meg kell jegyeznem, szerintem ennél a jelenetnél senki nem tudott a két színész párbeszédére figyelni. Én azért megerőltettem magam, a lényeg, hogy Jeff piperkőc, főleg fontos randik előtt, ezzel is ráerősítve a sztereotípiákra. Szalay rá is játszott szerepére, de ráérzett a lényegre. Magabiztosan mozgott a színpadon, és ő volt az egyetlen, aki nem akadt meg a szövegben.
Rózsaszín ing, sál, bokavillantás
A darab nem félt további, homoszexuálisokkal kapcsolatos sztereotípiákat felsorakoztatni, ami ezáltal a humor forrásává is vált. Szalay készülődése a nagy találkozásra egyértelműen kihangsúlyozta azokat az elemeket, amiket a társadalom a queer közösséggel kapcsol össze. Értenek a divathoz, adnak az öltözködésükre, a kinézetükre. Szalay Jeffje is ilyen srác, kicsit el van ájulva magától, de ezt tökéletesen ellensúlyozza humorával.
Harry pedig az a típusú apa, aki inkább baráti jó tanácsokkal látja el a gyerekét, és hagyja őt élni, olyannak, amilyen. Laza, nyitott, vicces, a divatot és lakberendezést illetően, pedig Jeff teljes ellentéte. De apa és fia között nagy a szeretet, ami talán annak is köszönhető, hogy az anya már rég hiányzik a képből. Halálának fájdalma végig jelen van a darabban. Perjés annyira jól hozta az apafigurát – bár a piperkőc stílus azért nála is megvan –, hogy a néző elfelejtette, Szalay valójában nem a fia. Jó volt nézni a köztük lévő összhangot.
A Nagy Ők
A négyszereplős drámában egy-egy jelenet erejéig jelen vannak Harry és Jeff szerelmei. A darab talán legviccesebb jelenete Harry, Jeff, valamint Jeff szerelme, Greg (Blahó Gergő) beszélgetése.
Humorból nem volt kevés, mindenki dőlt a nevetéstől, ahogy Harry kínos sztorikkal és felesleges kérdésekkel traktálja Greget, miközben Jeff nem győzi jelezni, hogy elég lesz.
A berendezést úgy oldották meg, hogy a néző úgy érezze, ő is Harryék nappalijában ül. Ennek köszönhetően a nézők egy része nem láthatta, csak hallhatta eszmecseréjüket, ami nem túl szerencsés. Aki színpadra lép, már korán megtanulja: nem szabad háttal lenni a nézőnek.
Greg figurája testesíti meg azt a homoszexuális fiút, akit nem fogadnak el a szülei, ettől félénk és visszahúzódó, de azért vágyik az igaz szerelemre. Jeff pedig benne találja meg azt a mély érzésű embert, akivel el tudja képzelni a jövőjét. Kár, hogy Greg nem tudja elviselni a családi idillt, ami neki nem adatott meg, ezért inkább köszöni, lelép. Blahó Gergőt még gyerekszínészként láttam utoljára. Alkatából kifolyólag, már akkor sem a bandavezér szerepét osztották rá, pont ezért kiváló választás volt Greg szerepére. Néhol picit akadozott a szövegben, bár összjátékán nem rontott.
Papírvirágok: Egy színdarab az elviselhetetlen magányról
A történetben két kibékíthetetlenül ellentétes világ találkozik: egy magányos, emlékeinek élő asszony lakásába enged egy csavargót, aki fokozatosan saját képére formálja a csendes polgári otthont, s annak lakóját is. A darabot április 25-től a Spirit Színházban Perjési Hilda és Szalay Bence főszereplésével, Sztárek Andrea rendezésében láthatjuk. Ez a színdarab a magányról szól.
Sztáreknek már láttam korábbi rendezését, és akkor is az volt az érzésem, hogy a színészek már évek óta játsszák a darabot. Könnyedség sugárzott a játékukból, élvezték, amit csinálnak. A kiszólásos darabok, amelyeknél a színész a nézőhöz is beszél, amúgy sem egyszerűek, mert a váltásnak természetesen kell hatnia. A természetességet a rendező tovább oldotta azzal, hogy a színészek nem csak beszéltek hozzánk, hanem be is vontak a darabba.
Életünk értelme
A darabban elhangzik Greg vágyálma, hogy erdőt ültessen, létrehozzon valamit, ami az övé. Egy későbbi jelenetben Jeff fogalmazza meg ennek magyarázatát: ő nem adhat unokákat az apjának, azaz nem tud úgy szülő lenni, ahogy az apja neki.
Harry vágya pedig, hogy fiát boldognak lássa, és ezért saját kapcsolatát is hajlandó feláldozni. Nagy Enikő a rideg, elvált, csalódott nő szerepét ölti magára.
Joyce az a típusú ember, aki szeretne lazának mutatkozni, de nagyon nem az, és ez végleg bebizonyosodik, amikor választás elé állítja Harryt: vagy ő, vagy a fia. Nagy Enikő jelenete annyira rövid, hogy nem lehet rá rosszat mondani, igaz, kiemelkedőnek se mondható.
A darab utolsó jelenetében Jeff tolókocsiban tolja apját, aki túl van az agyvérzésen, de mozogni, beszélni nem tud. Megfordul a szerepkör, de David Stevens ezt is humorral oldja. Bár Harry élete megpecsételődött, Jeff számára felbukkan a remény, azaz Greg újra megjelenik a színen, és ezúttal nem zárkózik el a kapcsolattól. Harry utolsó monológja, betegségéről, fiáról, teveiről, amelyek már nem valósulhatnak meg, a darab legszebb jelenete.
Én itt leszek neked apa
Az első részben Harry vacsorát készít Jeffnek, megigazítja a ruháját, a haját, miközben beszél a fiáról, a szokásairól. Mindezt úgy, ahogy csak egy szülő tud a gyerekéről, akinek ő a mindene. Az utolsó jelenetben Jeff egy parkban tolja Harryt, olvas neki, betakarja, letöröl egy könnycseppet az arcáról. A kettő között megélik a szerelmet, a szakítást. A néző pedig választ kap a kérdésre: mennyit érünk?
A darab annyira ügyesen juttatja el üzenetét a nézőhöz, hogy az egész homoszexualitás természetesen hat. Az ilyen alkotásokra mondják: pont ennyi kellett, se több, se kevesebb. A másságon és annak elfogadásán keresztül lehet kidomborítani azokat a mélyebb érzéseket, amelyek egy szülő-gyerek kapcsolatban jelen vannak.
Szereposztás
Harry Mitchell – Perjés János
Jeff, Harry fia – Szalay Bence
Greg, egy fiatalember – Blahó Gergő
Joyce, egy elvált nő – Nagy Nikő
Alkotók
Fordította: Csukás Márton és Csukás Barnabás
Díszlet: Sztárek Andrea
Jelmez: Katona Bálint
Rendező: Sztárek Andrea
