Megszállott emberek, akik démonok utasítására cselekszenek? Hirtelen összement tárgyak? Tökéletesen látó személy, aki mégis a hangjáról ismeri fel szeretteit? A legszokatlanabb és ritkább mentális betegségeket szemléztük.
Emberi szörnyek: a Wendigo-pszichózis
A szörnyek mitológiában és popkultúrában való előfordulása a pszichológia felől is értelmezhető. A vámpír kifinomult intelligenciájával, manipulatív hajlamával a pszichopatát testesíti meg. Vérszívása a gazdasági kizsákmányolás vagy az erotika felől egyaránt értelmezhető.
A rációt képviselő Dr. Jekyll másik énje Mr. Hyde, a normákat semmibe vevő benső szörny. Frankenstein szörnye kapcsán maga a tudós az, aki Isten paródiája. Alakja az atombombát és más szörnyűségeket létrehozó emberben ködlik fel.
A Wendigo az észak-amerikai mitológia kannibál hajlamú rémsége. A nevével fémjelzett pszichózist azokra a „megszállott”, civilizáció peremén élő emberekre használják, akik ok nélkül lesznek agresszívek, ami gyilkossághoz és emberevéshez vezethet.
Van, hogy azt hangoztatják, egy idegen lény kényszerítette őket erre. A Wendigo szürke bőrű, vékony karú és lábú alakját a sokáig koplaló telepesek és indiánok alakjával igyekeztek megfeleltetni, akik az éhezés és társadalmon kívüliség miatt kerülhettek ebbe az állapotba.
Katarzis másképp: a Stendhal-szindróma
A Vörös és fekete írója egy firenzei templomban omlott össze a műalkotások látványa miatt. Ez a betegség arra vonatkozik, ha valaki festmények, szobrok hatására lesz rosszul. A tünetegyüttes szédülés, ájulás, pánikroham képében jelentkezhet.
A legtöbbször turisták esetében írták le. Vita folyik arról, hogy maga a szindróma mennyire valós. Sokan eleve pánikbetegségben, túlhajszoltságban szenvednek hétköznapjaikban is. Egy utazással nem sűrűn hagyhatjuk otthon problémáink poggyászát sem.
Ezért ha valaki sokkot kap Vénusz születése előtt, az is elképzelhető, hogy a pihenésre szánt idő és a zaklatott mindennapok csúsznak egybe. Ájulása így „csak” pánikbetegsége egy újabb megnyilvánulása.
Egyél meg, igyál meg: az Alice Csodaországban szindróma
Lewis Caroll regényében többször nőnek meg és mennek össze a világ részei. Szürreális leírásai a kötet legemblematikusabb eleme. Valószínűleg Carollt migrénes rohamai segíthették abban, hogy ezeket a hallucinatív képeket megalkothassa.
Ezt a szindrómát Todd-szindrómaként is emlegetik John Todd pszichiáter nyomán. A benne szenvedők, amikor rohamuk van hajlamosak máshogy érzékelni a világot. A tárgyak sokkal kisebbnek, vagy épp hatalmasnak látszódhatnak. Az idő, a testek egyaránt torzulhat. Hangtéveszmék és egyensúlyproblémák gyötörhetik őket.
Sokszor a stressz váltja ki a tüneteket. Ekkor egy nyugalmas hely, bő folyadékfogyasztás és a csend segíthet a roham legyőzésében. Az egyes szakaszok pár perctől kezdve akár napokig is eltarthatnak. Szerencsére a neurológia ma már képes a betegség kezelésére.
Egy testben megannyi lélek: a disszociatív személyiségzavar
A legtöbbször a skizofréniával keverik össze, multiplex személyiségzavarként is emlegetik. A betegség kiváltó oka sokszor valamilyen gyerekkori trauma, például bántalmazás. Az ebben szenvedők különböző személyiségekkel rendelkeznek. Ezek lehetnek férfiak vagy nők, békések vagy épp agresszívak. Az éppen uralkodó ént a hostnak nevezi a pszichológia.
A személyiségek egymástól eltérő emlékekkel rendelkeznek, a beteg van, hogy nincs tisztában, hogyan került egy bizonyos helyre és mit csinált azelőtt. Ezt disszociatív amnéziának nevezzük.
Az 1863-ban született Louis Vivetet ugyancsak ezzel diagnosztizálták. Prostituált anyja gyermekét gyakran bántalmazta. A fiatal Vivetet munka közben körülfonta egy kígyó, ami miatt lebénult. Később bénulása hol elmúlt, hol visszatért. Betegként udvarias volt a többi beteggel, járásra képesen viszont durván bánt társaival, néha meg is lopta őket. Volt, hogy rosszul emlékezett a hónapra, amiben épp jártak. Egyik személyisége nem tudott visszaemlékezni a másik tetteire.
Világtalanul: a Cotard-szindróma
Az ebben szenvedő betegek meg vannak győződve arról, hogy ők és az őket körülvevő világ sem létezik. Van, akinek az a téveszméje, hogy már régóta halott. Ennek ellenére öngyilkosságot, vagy saját testük megcsonkítását is megkísérelhetik a szorongás miatt.
A szindróma neve Jules Cotard pszichológushoz kötődik. Egy olyan nő esetét írta le, aki tagadta, hogy lenne agya, idege vagy épp belei. Úgy hitte halhatatlan. A súlyos depresszió cselekvésképtelenséghez vezethet. A beteg érdeklődését veszti minden iránt, hiszen úgyis halott.
Másodlagos tünetként memóriazavarok és koncentrációs nehézségek kísérhetik a ritka betegséget. Leggyakoribb kiváltó oka az agyat érintő sérülések lehetnek.
A szemmel látható káosz: a vizuális agnózia
Akik ebben a betegségben szenvednek, hiába rendelkeznek tökéletes látással. A tárgyak felismerése, az emberek arcról való felismerése jelent nekik problémát. Az agnózia görög szó, valamiről való tudást jelent.
A vizuális agnózia alanyai tehát ugyanazt látják, mint bárki más, mégis teljesen eltérő következtetésre juthatnak. Maga a kategorizálás az, ami kifog rajtuk. Ismereteik vannak a tárgyak alakjáról, színéről, megmunkáltságáról. Amikor ezt a tudást rendszerbe kellene foglalni, az mégis többször félremegy.
Ha valaki ismerősei vagy saját arcának felismerésére képtelen, azt prozopagnóziának nevezzük. Ekkor vannak, akik különös ismertetőjegyekhez, például az egyének hangjának elkülönítéséhez folyamodnak, hogy sikert érjenek el. A betegség hátterében gyakran benső szervek sérülései állnak.
Kicsúszott irányítás: az idegen kéz szindróma
Ez a betegség filmekből és rajzfilmekből egyaránt ismerős lehet. Jellemzően komikusan mutatják be. A szindróma alanyai hirtelen elveszhetik egyik kezük, ritkábban lábuk felett az irányítást.
Például rágyújtani próbálnak a jobbal, majd a szál cigarettát kiveszi és eldobja szájukból a bal. Súlyosabb esetben az egyik kéz fojtogatni kezdheti gazdáját, vagy más módon árthat neki.
Régen könnyű volt a tünetegyüttest összekapcsolni valamilyen ártó lény általi megszállottsággal. Maguk a betegek is úgy érzik, végtagjuk saját akarattal bír. Cselekedeteivel keresztbe tesz gazdájának.
A világ két arccal: mentális betegségek megítéléséről – Vélemény
Amíg tőlünk nyugatra szinte divat terapeutához járni, itthon rögtön megbélyegzik az embert, sokszor alaptalanul. Sokan dobálóznak sértő szavakkal, akik még csak különbséget sem tudnak tenni a két foglalkozás között. Többen keverik a kifejezéseket, de a tisztánlátás kedvéért: végzettségbeli különbségek mutatkoznak.
Köszönjük, Bright Side!
További érdekességekért látogass el az Élet+Stílus rovatunkba!
