Merjetek kísérletezni, próbáljátok ki a vj-zés rejtelmeit, bulizzatok az elmeképek világában! Egészhétvégés audiovizuális és művészeti konferencia a MÜSZI-ben.
Talán senkinek nem kell bemutatni a MÜSZI-t, ha mégis, akkor azt érdemes tudni róla, hogy egy olyan önfenntartó kulturális szerveződés, ahol minden nap szívesen látják az embert, kutyájával, macskájával, gyerekével, barátjával. Helyileg a Corvin Áruház 3. emeletén található, és minden művészeti ágat érintő programjaival várja a szakmabelieket és a nem szakavatott érdeklődőket egyaránt.
Ezen a hétvégén sem történt másként, ugyanis május 27. és 29. között a Riders on the Mall (ROM) audiovizuális művészeti-és kísérleti technológiai seregszemlének ad otthont. Péntek-szombat-vasárnap egész napos kiállítás, estébe nyúló workshopok, előadások és liveactek színesítik a MÜSZI falait. Ebből szeretnénk egy kis ízelítőt adni, ugyanis már az első napon mélyen belecsaptak a vizuális szakmák művelői és tudósai a témába.
Bordos László Zsolt 3D mapping művész például egészen a paleolit korig nyúlt vissza, hogy bemutassa, miként alakult ki a vj-zés és az épület-fényfestészet.
Ugyanis az ősidőkben a Nap volt az első nagy projektor, és a fény, illetve az árnyék kettősével alakult ki az első vetített kép. Aztán jött az i.e. 300-ban közkedvelt kínai árnyjáték, a japán magic mirror, majd a gótika színes ólomüvegei, melyek megfestették az templomok belső terét. Így jutottunk el a már általunk is ismert raypaintingig, mely fényfestészeti installációkkal volt szerencsénk nem egyszer találkozni Budapest utcáin.
Azonban Bordos nem akadt meg az állóképnél, sokkal jobban mozgatta a 3 dimenzó, ahogy a filmművészet sem állt meg Edison kinetoscope-jánál, és végül a Lumiere fívérek mozija tarolt az 1800-as évek végén, úgy Bordos is a video mappingben találta meg a kiteljesedést. Ennek a műfajnak az a különlegessége, hogy pontosan ki kell találni a vj-zés lépéseit. Van egy speciális forma, mint a párizsi Effel-torony vagy a Szent Ludmilla-templom Prágában, amit teljes életnagyságban át kell látni, meg kell festeni egy animációval, így garantált a speciális látvány. Bordos László Zsolt munkái megtekinthetőek saját honlapján.
Stojánovits Andrea VJ médiaművész a techno party-k világából közelítette meg a vj szakma kialakulását. Hogy pontos legyek, a zene és a stroboszkóp nyers, stimuláló monotonitását a vj-zés „előételének a tányérjának“ nevezte.
Ugyanis a dj performerré vált, igyekezett értelmezni a zenét, és ösztönös képek használatával utánozta le az ütemeket, a valós időt használva. Így a vj szakmában tulajdonképpen nem lehetett félreütni. A klubbok vásznain ösztöncselekvések, álmok jelentek meg, hogy a tudat értelmet találjon abban, amit hall a dj szettekben. Az első gyermeki kísérletező lépések után, belendült a szakma, jöttek saját vj szoftverek, a web alapú gondolkodás, mely segítségével a világ minden pontjáról össze tudtak kapcsolódni a művészek, ám elkezdett hiányozni a térbeliség. Ekkor jelentek meg a geometriai formák és ez a tér valahogy visszahozta a bpm-re villódzó stroboszkópokat idéző fehér fény használatát. Azonban az ösztönös használat tudatossá vált, ezért zárhattunk azzal a konklúzióval az estet, hogy a vj-ing tulajdonképpen egy művészeti módszer.
Az este folyamán még három szaktekintély előadását volt lehetőség meghallgatni, Paksi Endre Lehelt, művészettörténészt, Kónya Béla Tamást, restaurátort, és Kömlődi Ferenc futurológust.
Az előadók ugyan külön múlttal és tapasztalattal rendelkező szakemberek voltak, abban viszont teljes mértékig egyet értettek, hogy a vizuális művészeti alkotások maradandó értéket képeznek, melyek rendszerezése, bemutatása és megőrzése egyaránt fontos.
Az elméleti csemegézés mellett az esti órákban elindultak a performanszok, melyek közül, most egyet emelnék ki, még pedig a Don’t Eat Group-ot, ugyanis Loop Event című live actjük, teljeskörű példája a műfajnak.
Előadásukban minden abban az időben és térben történik, amiben az előadók és a közönségük tartózkodik. Az egész előadás Juhász Andrással kezdődött, aki szívhez szólóan meghívta nézőit egy pohár fejedelmi borra, melyet még tíz éve kapott édesapjától, aki az óta meghalt, majd a következő pillanatban az üveg a szemünk láttán landolt a MÜSZI mozitermének kemény kövén.
Később Vass Imre táncos vetődött és csúszott végig a feltörölt kőmozaik padlón, egymás után vagy ötvenszer, míg a sarokban társa nullásra nyírta göndör fürtjeit. A srácok egy almát is megperzseltek, melynek valódiságát az édeskés égett szag erősítette meg.
Amit a mozi vásznon láttunk, az ott és akkor történt. A Loop Event cím persze teljesen indokolt volt, hiszen az élőben felvett és közvetített mozzanatok a végtelenségig ismétlődtek, ezzel együtt egy közös volt bennük, a visszafordíthatatlanság.
Ehhez hasonló finomságok várják a MÜSZIbe látogatókat, és persze minden este buli, nem is akármilyen, hiszen a dj és vj szakma elhivatottjai ezen a hétvégén mind ott tanyáznak a 3. emeleten. A kiállításra is érdemes bekukkantani, könnyen érik meglepetések az embert, ugyanis az installációk hangra és mozgásra érzékenyek, és folyton változóak. Például a 3D-s installációnak tűnő vibráló és mozgó monokróm alkotás igazából egy statikus, fehér fénnyel megvilágított olajfestmény, melynek készítői Sztojánovits Andrea és Köves Éva, szépen megviccelik a néző szemét. Az egész rendezvényt ajánlom mindenkinek, aki túl akar lépni az érzéki csalódások világán!
