“Parancsra  jöttünk / egy távoli bolygóról, / visítva téptük a köldökzsinórt” – Pege Ibolya verse.

csillag

előttem nyolcan voltak,
mindet elnyelte a feketelyuk.
leváltak a burokról,
láb és fej nélkül.
üres fejfák, babakocsik,
a semmit földelni el.
anyám nevet adott
nyolc csillagnak,
dajkájuk az űr.
a kilencedik én vagyok,
tizedik a testvérem.
parancsra  jöttünk
egy távoli bolygóról,
visítva téptük a köldökzsinórt.

gyere, menjünk.
feküdjünk a hűvös fűre,
és hozzuk le anyánknak
mind a nyolc csillagot.