Az 1989-es rendszerváltást követően, a kommunista országok, köztük Románia is szembenézett a nyomorral. Az iparosodott városok, főleg a bányavárosok elhagyatott, szomorú képe a mai napi megihleti a fényképészeket.
Ioana Cîrlig dokumentarista fotográfus jelenleg Romániában él és alkot. Hazája rengeteg gyönyörű tája mellett sajnos az ellenkezőjére is látni példát. A kommunizmus leverése után a piacgazdaságra való áttérés megrengette az iparra épülő bányavárosokat. A művész az Európai fiatal Fotográfusok Fesztiváljára készített képeit elnézve, látszik, hogy a városokban maradt emberek továbbra is szeretnék kihozni a legtöbbet a tőlük függetlenül kialakult helyzetből.
Cîrlig elképesztő érzékenységgel nyúlt a témához, fotóin olyan elkapott pillanatokat látunk, amelyek hűen tükrözik az élni akarást és az élet szeretetét. Pedig a háttérből ott figyel a szegénység. A kopottas házak, a szürke táj súlya mellett nem lehet észrevétlenül elmenni, emlékeztetnek valamire, ami már nincs, de aminek hatása a mai napig kézzel fogható.
Petrozsény, Jiu-völgy
A bányaváros virágzott a kommunizmus alatt, ma, a rendszerváltás után már csak árnyéka önmagának. Szürke, élettelen, elhagyatott. A kép 2014-ben készült.
Még működik
Gurabárza, az utolsó faluk egyike, ahol még működik az ipar. Anno aranyat bányásztak, 1200 munkás dolgozott a területen. 2012-ben 120 dolgozót számoltak a gyárban.
Szépségkirálynő
Egy fiatal szépségkirálynő Petrillában. A romániai város nevének jelentése köves út, amely utal a helyi kőszénbányászatra. A kép jól ábrázolja, hogy az élet a nehézségek ellenére sem állt meg.
Élelem után
Ezen a 2010-es képen egy őz élelem után kutat a Kovary család konyhájában. A fotó Kiskapuson, egy kis romániai faluban készült.
Öntöde
Vajdahunyadon több mint 36000-en laktak 1957-ben. Igazi gyárvárosként működött, egészen 1999-ig. A kép 2013-ban készült, a munkás arca mindent elmond a jelenlegi állapotokról.
Lupény, a bányaváros
Lupény Románia egyik legnagyobb bányavárosa. Több mint 65 millió tonnányi szén található a területén.
Nemzetbiztonsági okokra hivatkozva kitiltottak Romániából egy magyarul és románul is publikáló francia nyelvészt
A telefonon elért Raoul Weiss jelenleg Budapesten tartózkodik, onnan nyilatkozott az MTI-nek. Elmondta: október 24-én repülővel érkezett vissza Romániába, ám a kolozsvári repülőtéren nem engedték belépni az országba. A kezébe adott belügyminisztériumi közigazgatási határozatból kiderül: szeptember 13-án döntöttek az öt évre szóló kitiltásáról.
Helyzete azonban nem volt túl fényes az 1970-es években, amikor több bányász sztrájkolt az elnyomó, kizsákmányoló rezsim ellen.
Vidámpark a nyomor közepén
Petrilla városában egyszer az évben utazó vásárosok mennek. A felépített vidámparkban a helyiek kicsit lazíthatnak, szórakozhatnak, elfelejthetik az őket körbeölelő szegénységet. A kép kontrasztba állítja a nyomort és a vidámságot.
Petrozsény és Merisor között
Banica, egy bányafalu, amely két település megyéjén, Petrozsény és Merisor között található. A fotós itt is kontrasztba állította az életigenlést és a szegénységet. A háttérben magasodó hegyek és a kietlen táj közepén elhelyezkedő focipálya valahogy felébreszti a reményt az emberben. Mintha az itt élők azt üzennék: történjen bármi, mi akkor is jól érezzük magunkat.
