Számítani lehetett rá, hogy fölényes nőuralom alakul ki a Margó Fesztiválon Szécsi Noémi könyvének bemutatóján. A papírforma beigazolódott: a rengeteg nő között talán csak egy szűk focicsapatnyi bátor úr vett részt a pódiumbeszélgetésen. A Lányok és asszonyok aranykönyve című kötet kapcsán négy nő osztotta meg a gondolatait: Szécsi Noémi, a szerző, dr. Pop Andrea szülész-nőgyógyász szakorvos, Veiszer Alinda műsorvezető és Szávai Viktória színésznő.
Így készült: rengeteg kutatómunka
Veiszer Alinda in medias res egymás után dobta fel a gondolatébresztő kérdéseket. Nem laza, csajos csevej bontakozott ki, hanem informatív párbeszéd, rácsodálkozás, olykor elborzadás az akkor és ma viszonyrendszerében. Vagy épp ellenkezőleg: dr. Pop Andrea konstatálta, hogy például a terhesség alatti táplálkozási ajánlásokban nem történt gyökeres változás.
Szécsi Noémi blogján rengeteg tudás felhalmozódott már korábbi köteteihez (A Budapesti úrinő magánélete, A modern budapesti úrinő) végzett kutatómunkája révén. Most az Orvostörténeti Levéltárban dr. Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő feljegyzéseit, cikkeit, hivatalos és magánlevelezését, rendelési naplóit vizsgálta – akár „nőkutatónak” is hívhatnánk ezentúl.
Senki sem prófétanő a saját hazájában
„Vajon egyértelmű sikersztori volt Hugonnai Vilma karrierje?” – kérdezte Veiszer Alinda, aki a könyv „vezérnő-vezérfonaláként” definiálta az orvosnőt. Szécsi Noémi szerint nem értékeljük eléggé, amit Hugonnai a nők érvényesüléséért tett. „Izgalmas nőalak.
Mindig fel tudott emelkedni a kudarcokból, és a saját maga javára fordította a nehézségeket. Minden városban köztereket, közintézményeket kéne elneveznünk róla” – indokolta Szécsi a témaválasztását.
Hugonnai Vilma, amikor 1869-ben megtudta, hogy Svájcban a nők is járhatnak egyetemre, mindent megtett azért, hogy megvalósítsa álmát: orvosnak lenni, Magyarországon.
A zürichi tanulmányút érdekében eladta az ékszereit, az egyetem mellett ápolónőként dolgozott, és az ételen spórolt. Kisfiát viszont nem vihette magával, emiatt depresszió gyötörte. Ezekben a nehézségekben, igaz, olykor kisebb amplitúdóval és más hangsúlyokkal, a karrier és család között őrlődő mai nők is magukra ismerhetnek.
„This is a man’s, a man’s, a man’s world”
Szávai Viktória felolvasott Madách Imre 1864-as akadémia székfoglalójából. „A nő korábban fejlődik, de teljes férfiú érettségre sohasem jut: könnyebben tanul és felfog, de híján van a teremtő géniusznak. Dilettáns marad és soha a művészetet és tudományt előre nem viszi” – hangzott el.
Ilyen általános felfogás közepette kellett Hugonnai Vilmának közel két évtizeden át abszurd és megalázó módon küzdenie azért, hogy Magyarországon elismerjék a svájci diplomáját. De nem csupán a saját karrierjéért harcolt, hanem a női egyenjogúság, a nők oktatásügyi reformjának szószólójává is vált. A magyar nők 1896-tól járhatnak egyetemre, és Hugonnai doktornő végül 1897-ben, ötvenéves korában vette át a magyar diplomáját.
„A jó parti nagyon szép, vagy van minimum ötvenezer forintja”
Veiszer Alinda a Lányok és asszonyok aranykönyve néhány fejezetcímével rávilágított, mennyire testközpontú volt a századforduló környéki nők gondolkodása. A szerző elmagyarázta, hogy a kinézetük, egészségi állapotuk alapján „árazta be” a nőket a társadalom. Tud-e szülni, hányat szült, alkalmas-e szoptatni, bírja-e a fizikai munkát? Az egzisztenciájukat alapozta meg a testük.
Minden résztvevő egyetértett abban, hogy a nők társadalmi kiszolgáltatottságának szimbóluma a fűző volt. Az orvosok is egészségtelennek minősítették, egy természetellenes szépségideált tartott életben, ám az érvényesülés érdekében muszáj volt hordani. Manapság a magassarkú maradt az egyetlen ehhez fogható, „kötelező” üzleti-társasági viselet – Veiszer Alinda elégedetten állapította meg, hogy virágos bakancsával ő az egyetlen „szüfrazsett”.
Kitörés a társadalmi alapú táplálékláncból
A műsorvezető a kor álságos erkölcsiségére hívta fel a figyelmet. A férfiak kizárólag szűz nőt akartak elvenni, miközben számukra társadalmilag elfogadott módon bordélyházak és cselédek álltak rendelkezésükre. Az alsóbb osztálybeli nőknek kiszolgáltatottságuk okán tűrniük kellett a szexuális abúzusokat. Szécsi Noémi megfogalmazásában: „Bródy Sándor nem menne át a metoo szűrőjén.”
A jómódú nők nem szoptattak. Dr. Pop Andrea elmondta, milyen módszerrel apasztották el az anyatej-termelést, hogy minél hamarabb visszamehessenek társasági életet élni.
Szávai Viktória felolvasott egy újabb részletet, amely zavarba ejtő részletességgel taglalta, milyen testi paramétereknek kellett megfelelnie a szoptatósdajkáknak.
Akik átmentek a rostán, azok egy még szegényebb sorsú nőt fizettek meg, aki az ő gyermeküket táplálta. Nem csak a férfiak, hanem a nők társadalmi csoportjai is kihasználták egymást, tartottak fenn egymásra épülve egy egészségtelen rendszert.
Azonban Hugonnain kívül voltak még nők, akik már a századfordulón sem illettek bele a címben vázolt kétpólusú életpályamodellbe. Blaha Lujza, Jászai Mari, Prielle Kornélia szabadon gondolkodó nők voltak.
Valerie Hopkins on X (formerly Twitter): “The front row of today’s third annual Budapest Demographic Summit launch. The conference is focused on raising the fertility rates in central and eastern Europe. pic.twitter.com/2vKttLN5ft / X”
The front row of today’s third annual Budapest Demographic Summit launch. The conference is focused on raising the fertility rates in central and eastern Europe. pic.twitter.com/2vKttLN5ft
Szécsi Noémi kiemelte, hogy a döntő lépést ahhoz, hogy a századforduló után elmozdulás történjen az egyenjogúság felé, a nők számára engedélyezett felsőfokú oktatás jelentette. Hugonnai Vilma ma vajon elégedett lenne?
