Budapest nyüzsgő belvárosának kulturális különlegességei között bújik meg a Müszi. A szürke környezetéből kirívó élénkzöld ajtó már önmagában csalogatja az arrajárókat.
Ahogy beléptem, egy régi, rideg lépcsőház fogadott. Ám a kezdeti visszakozásom rögtön elpárolgott, ahogy felértem a harmadik emeleti tágas térbe. Barátságos, kaotikus berendezésével azonnal megnyert magának a Müszi. A Salamon Júliával töltött beszélgetésem során nem csak arról tudtam meg többet, hogy milyen út vezet az iskolapadtól egy művészeti kiállítás megszervezéséig, hanem azt is, hogy a Müszi egy kivételes hely, ami egyaránt szolgál szórakozási és kulturális lehetőségként a közönségnek, és fogadja be a színesebbnél színesebb művészcsoportokat.
ContextUs: Hogy került kapcsolatba a művészettel?
Egy közeli hozzátartozóm, Kamper Lajos képzőművész révén, aki Szombathelyen él és alkot jelenleg is. Gyerekkoromtól tagja voltam az általa alapított vizuális műhelynek, ahol többek között sokszorosító grafikával, kreatív vizuális gyakorlatokkal foglalkoztunk.
Tizenévesen meg voltam győződve arról, hogy képzőművész leszek, aztán másként alakult, és bölcsész szakra felvételiztem.
Azonban nem voltam teljesen elégedett a magyar-esztétika szakpárral, dilemmában voltam, hogy mégiscsak alkotótevékenységgel kellene közelebbről foglalkozni, közben pedig eléggé erős volt az elméleti érdeklődésem is. 2009-ben indult a Magyar Képzőművészeti Egyetemen a képzőművészet-elmélet alapszak, amit kurátor szaknak szoktak becézni. Én csak a második induló évfolyamba jelentkeztem és nyertem felvételt. Ez a képzés, talán az egyetemen belüli beágyazottságából fakadóan is, nagyon erős alapot jelentett, szemléletformáló volt, hozzátett, hogy az itthoni művészeti közeg működéséből ízelítőt kaphassunk. Tehát ennyi a történet, klasszikus sztori, magam is foglalkoztam alap szinten alkotótevékenységgel, és ezzel párhuzamosan érdekelt mások műveinek az értelmezése.
ContextUs: Tudna mesélni a Müsziről? Miért és milyen céllal?
2011-ben sok változás ment végbe a belvárosban. A hetedik kerületből részben kiszoruló underground művészeti szcéna – amely többek közt olyan emblematikus helyszínekhez kötődött, mint a Tűzraktér, a Sirály vagy az átalakulás előtti Fogasház – a Rákóczi úton túl keresett új, belakásra váró működési helyeket. Korábban olyan független művészeti csoportok és alkotók – az urbánus kultúra különböző szereplői – dolgoztak ezekben a terekben, akik jellemzően nyitottabban gondolkoztak a különböző művészeti formákról. 2011 őszén, a belvárosi alternatív kulturális helyek bezárásának időszakában Bársony Júlia médiaművész, rendező, a MoME akkori oktatója diákjaival egy multimediális kiállításhoz keresett helyszínt. Bársonynak egy több állomásból; installációkból és performanszokból álló darabhoz, az Interfészkekhez kellett záros határidőn belül helyszínt találnia, így bukkantak rá az akkor már kétezres évek közepe óta üresen álló szintre, a Blaha Lujza téri Corvin Áruház harmadik emeletén. Lényegében így indult a Müszi.
Egy önkéntes, elkötelezett mag alakult ki a helyszín körül, negyven aktív ember dolgozott két héten keresztül, hogy elkészüljenek az előadás bemutatójáig. Ezalatt annyi lelkesedést és energiát öltek ebbe a helybe, hogy úgy döntöttek, műteremházzá alakítják, mivel a közegben érzékelhető volt az alkotóterek iránti megnövekedett igény. Itt helyben nem volt befektetési forrás, ezért sok használt anyagot használtak az átalakítás során, illetve sokszor az előző helyekről, például a Sirályból elhozott anyagokat és bútorokat használták fel. Az alapvető low-budget építkezés mellett, amit a kényszer szült, meghatározó volt a zöld szemlélet is. A rendelkezésünkre álló nyersanyagokat egyrészt vissza tudták pörgetni, illetve fontos volt, hogy egy olyan működési módot találjanak, ami nem függ az állami támogatásoktól. Ez az alapelv máig jelen van a Szint életében.
2012 májusában fejeződött be az építkezés. Eredetileg műteremháznak indult, és beérkező igények mentén, azokra reagálva alakult úgy, hogy programokat is (be)fogadó intézménnyé nőtte ki magát a Müszi. Idevág az organikus tervezés fogalma. Azonban nem szándékosan teremtettek keretet ennek, egyszerűen fogékonyak, érzékenyek voltak a teret használók igényeire. Így jött létre például a gyereksarok, vagy így lettek a rendezvénytermek akkorák, amekkorák. Egyszerűen rájöttek, hogy bemutatóterekre is szüksége van annak az alkotó közösségnek, akik ebben az urbánus közegben dolgoznak.
Attól az év szeptemberétől minden évben tartottak Nyitogatóhetet. Ezt azért hívják így, mert
a filozófiájuk szerint a Müszi sosincs kész, mindig lehet rajta alakítani, formálni.
Én 2013 óta dolgozok itt, korábban vendégként voltam itt többször.
ContextUs: Hogyan kötött ki a Müsziben?
Pont végeztem a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, és kezdtem el a mesterszakomat a Műszaki Egyetemen. Kovács Andrea volt az akkori kulturális menedzser, de éppen Finnországba készült egy ösztöndíjjal. Rájöttek, hogy sok a kiállítások körüli teendő, így szükség volt egy emberre, aki külön ezzel foglalkozik. Kovács Andrea akkor keresett meg egy ajánlás révén. Ez jellemző ebben a szakmában.
ContextUs: Tudna mesélni a munkájáról, például a különböző programszervezési tevékenységekről? Hogyan lehet összeegyeztetni a sok eltérő stílust és véleményt?
A Müsziben jelenleg három programszervezéssel, koordinációval foglalkozó munkatárs van a művészeti vezető mellett. Lehet érzékelni, az idő haladtával, a hellyel együtt ezek a pozíciók is változnak folyamatosan. Korábban például csak egy programszervező volt.
Van egy kollégám, Takács Eszter, aki a zenei eseményekkel foglalkozik, ez a terület számos műfajt és rétegprodukciót is magában foglal. Elmondható, hogy az elmúlt években kialakult a Müszi párhuzamos nappali és éjszakai élete. Az esti idősávot főként a zenei programok töltik meg, ez csütörtöktől vasárnapig tartó időszakban a legmarkánsabb.
A Müszi sokszor kísérleti produkcióknak ad terepet, műfajokat tekintve is elég széles a merítés, ahogy ezt fentebb is említettem. A koncerteket illetően különböző elektronikus irányzatokkal találkozunk a leggyakrabban. Említhetjük itt a reneszánszát élő techno-t, a a house-t és a dubot, a minimalt vagy akár a téli időszakban városi terekben is megélő goát. A Müszi szeretne szerepet vállalni abban, hogy olyan csoportoknak adjon teret, akik kísérletezni szeretnének, vagy nem tudnak, vagy nem akarnak mainstream helyszíneken megjelenni. Illetve alternatív kulturális intézményként izgalmas azzal dolgozni, hogy az eltérő ízléssel, érdeklődéssel érkezőket hogyan lehet a szomszédos, párhuzamosan futó programok iránt érzékenyíteni: milyen egy pingpongmeccsről belecsöppenni egy kiállításmegnyitóba, vagy egy break-edzésről egy operába.
Berecz Zsuzsa koordinálja a színház égisze alá tartozó produkciókat. Talán ezekből van a legkevesebb, ugyanakkor mindenképp pezsdítő színfoltjai a Müszinek. Klasszikus színház mellett több esetben biztosítottunk helyszínt rendezett zenés daraboknak, például kóruskoncerteknek, vagy a színház eszközeit használó, társadalmi kérdésekkel foglalkozó találkozóknak, mint fórumszínháznak, vagy az újraértelmezett kabarénak, performanszoknak. A Müszi több ízben autodidakta csoportoknak ad bázist, amely ebből a szempontból jó gyakorlóterepnek bizonyul. Van arra is példa, hogy máshol, egy nagyobb intézményben valósul meg a darab vagy a nomád projekt, így mi csak próbateret biztosítunk az előkészületekhez. Zsuzsa a színház mellett szintén foglalkozik öntevékeny körökkel és civil programokkal, illetve hozzá tartoznak a nemzetközi projektjeink, melyekből éves szinten egy vagy kettő, a Müszihez mérten nagyobb léptékű kezdeményezés kerekedik ki. A tavalyi és az idei évadból a ROM – Riders on the Mall nemzetközi audiovizuális fesztivált említeném, illetve a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia tanszékével együttműködésben megvalósuló µegyetemet [ejtsd: Müegyetemet], amely egy kora esti idősávra kigondolt művészeti és ökonómiai szabadiskolának indult, és a Müszi helyi kiadású utalványával a Müszilujzával foglalkozott és foglalkozik többek között.
Én kiállításokkal, közösségi programokkal, illetve civil vagy öntevékeny csoportokkal foglalkozok. Nagyon sok „utazóselőadás” van, ezek általában úti élménybeszámolók, vagy olyan bloggereknek a beszámolói, akik arról beszélnek, hogy hogyan lehet low-budget módon utazni, hátizsákos utazóként érvényesülni, vagy olcsón repjegyet venni. Például ez is hozzám tartozik. A Müsziben töltött idő mellett Budapesten és több esetben vidéki helyszíneken művészetközvetítéssel foglalkozó projektekben dolgoztam, jellemzően csapatban. (Például ilyen volt a 2015-ös, első OFF Biennále alatt a Boomerang – csoportos kiállítás és eseménysorozat Szombathelyen, ahol Surányi Nóra médiaművésszel dolgozhattam, vagy nemrég a pécsi Zsolnay Negyedben szervezett szintén csoportos Old School kiállítás, amely a PTE MK korábbi hallgatóinak tevékenységével foglalkozott, itt Fusz Mátyással működtem együtt.) Jelenleg is tagja vagyok egy kutatócsoportnak, amely a hazai kilencvenes évek egyik kiemelkedő művészeti teljesítményével foglalkozik.
ContextUs: Milyen szakmai munkákat szokott vállalni, ami nem kapcsolódik a Müszihez?
Vannak kisebb léptékű kapcsolódások, például megkérnek, hogy nyissak meg egy kiállítást, esetleg írjak róla, vagy tartsak tárlatvezetést, moderáljak egy beszélgetést. Ezek azok az esetek, amikor meghívnak valahova vendégként. Illetve van az a verzió, amikor én dolgozok valamilyen projekten. Kisebb kiállítási projektjeim voltak, ahol kurátorként dolgoztam szólóban, igazából ezt is csoportmunkának élem meg, amikor az adott művésszel vagy művészekkel gondolkozhatok közösen. Ahogy az imént utaltam rá, jellemző, hogy kurátori vagy szervezői csoportban dolgozok.
Összességében azt gondolom, hogy ez a szakmai szerep
– kvázi mit jelent számomra a kurátor – a mediációról, a közvetítésről, tolmácsolásról szól, tehát ide tartozhat minden olyan típusú tevékenység, ami valamilyen módon segíti a kortárs művészeti produkciók megértését, értelmezését, akár a szakma, akár a közönség számára.
ContextUs: Milyen új programokat szerveznek a Müszi-ben, amit esetleg ajánlani tudna az olvasóknak?
A Müszit befogadótérnek nevezzük, mivel sok esetben külső koncepció alapján, vagy más szervezésében megvalósuló programnak nyújtunk hátteret. Több kisebb önszerveződő csoportnak, művészeti formációnak szolgáluk bázisként. Szeptembertől májusig havi szinten körülbelül száz programunk van. Vannak olyan csoportok, akikkel rendszeresen dolgozunk együtt. Ezek közül néhányan heti szinten, mások havi rendszerességgel jönnek, és vannak olyan programok is, amelyek csak alkalmi jelleggel használják a tereinket. Tehát eléggé változatos.
Vannak azonban saját sorozataink is, kiemelt példa lehet az Experiwave LIVE, amely egy kísérleti elektronikus-zenei sorozat. A meghívott művészek jórészt liveactekkel készülnek, ami annyit tesz, hogy olyan hangmintákat használnak fel, amelyeket jellemzően saját maguk készítettek, és élőben szerkesztik a zenét. Látványban nagyon hasonló ahhoz, mint amikor egy DJ játszik, de van egy élő, performatívabb jellege. Ez minden hónapban egyszer van keddenként. Ami még érdekes ebben, hogy az egész kicsit workshopszerű. Szóval, ha korán érkezel, akkor meg tudod nézni, hogy milyen eszközöket használ az adott fellépő, több esetben saját maguk által épített elektronikus eszközöket használnak. Ez véleményen szerint megnyitja a közönség és fellépő közti frontális felállást, eltolódik horizontálisan és közösségi karaktert ad az eseménynek.
