Létezik olyan, hogy politikai zenekar vagy ezt a címkét csak a sajtó és a nagyérdemű aggatja rá valakire? Milyen külföldi zenekarként mégis kicsit otthon lenni Budapesten? Az Algiers zenekar már visszatérő vendég és egyfolytában turnéznak. Főállású művészek, odamondanak, ha kell és a messzemenőkig cinikusak.
ContextUs: Harmadszorra koncerteztetek Budapesten. Volt időtök szétnézni a városban?
Lee Tesche: Persze! Gyönyörű város és a családom anyai ága Budapestről származik, szóval mindig is azon voltam, hogy felfedezzem és valamilyen módon újra kapcsolatba kerüljek ezekkel a gyökereimmel. Általában a fürdőket látogatjuk meg. Tervezzük, hogy a jövőben rendszeresebben jövünk és eltöltünk pár napot a városban, csak hogy igazán ki tudjuk élvezni. A Lärm klubban már kikötöttünk párszor.
ContextUs: Mennyiben más a magyar közönségnek játszani, ahol nem feltétlenül ismerik testközelből az amerikai és brit politikai vonatkozásokat, amin egyes szövegek alapulnak és nincsen nagy hagyománya a kormánykritikus hangoknak a zenében?
LT: A legutóbbi bulikon nagyon szuper és energikus volt a közönség. Óriási könnyebbség ez, mert általában a tömeg energiáiból táplálkozunk. Előadóként mindent ki szeretnénk engedni a színpadon és csak remélni tudjuk, hogy a közönség kapcsolódni tud hozzánk.
ContextUs: Egy A38-as interjúban említettétek, hogy amikor turnéztok, az egy egészen más lelki állapot, hiszen egész nap együtt vagytok. Vannak a turnénak mélypontjai, amin muszáj átlendülni? És ha van ilyen, azt milyen módon oldjátok meg?
LT: Hát, igen (nevet). Mi már nagyon régóta ismerjük egymást, így megtanultuk, hogyan reagáljunk egymás változó hangulataira, valamint mikor van arra szükség, hogy kicsit elvonuljunk és egyedül legyünk.
Emellett megvannak a hátrányai is egy turné monotonitásának. Az utazás olykor nehézkes, főleg, hogy egy furgonba vagyunk bezárva hosszú utakra és van, hogy órákat kell várakozni bizonyos határoknál.
Minderre a legjobb orvosság a zenélés, ami megoldja az összes problémánkat, feloldja a frusztrációinkat és bármilyen aggodalmunkat.
ContextUs: Ki az a csapatban, aki mindig képes pozitív maradni és a legpocsékabb napon is fel tudja dobni a többieket?
LT: Ez beugratós kérdés? Naná, hogy én!
Matt Tong: Hazugság, én vagyok!
ContextUs: Nem szoktatok bemelegíteni banda szinten, ezt is hangoztatjátok. Inkább azonnal mindent beleadtok, ami jóleső fáradtságot okoz. Ez azt jelenti, hogy az első felcsendülő dallamokkal ti egyfajta közös transzba kerültök?
LT: Franklin általában nem ugorja át a hangi bemelegítést. Úgy véljük, hogy általában ez segít neki mentálisan felkészülni az estére, nem számít, néhe mennyire idegesítő tud lenni.
Algiers – Death March (Live on KEXP)
http://KEXP.ORG presents Algiers performing “Death March” live in the KEXP studio. Recorded July 15, 2017. Host: Troy Nelson Audio Engineer: Julian Martlew C…
ContextUs: „The super nerds”, „kísérletező punk banda” vagy a „disztópia hangja” – olvashatjuk különböző cikkekben a rátok aggatott címkéket. Ha amerikai zenészekről, írókról vagy művészekről van szó, akkor gyakran találkozunk egyértelműsítő címkékkel. Ezt Franklin James Fisher, a zenekar frontembere is megerősítette egy interjúban. Miként határoznátok meg magatokat és hogyan viszonyultok hozzá, ha kategóriákba sorolnak?
LT: A kategorizálás nehéz ügy. A sajtó általában elvár egy bizonyos magatartást, hogy aztán egyszerűbb legyen keretbe tennie egy művész vagy egy banda tevékenységét. A közönség ugyanezt csinálja, bár ez vitatható. Szerintem a legtöbb művész azzal, hogy megpróbál ellenszegülni ezeknek az elvárásoknak vagy címkézéseknek, kényelmetlenséget okoz önmaga meghatározásában.
ContextUs: Az Interview Magazinnak Fisher azt nyilatkozta, hogy „azért zenélek, mert olyan dologról szól, ami megfoghatatlan és nem igazán lehet szavakká formálni.” Ezzel szemben a dalaitok és a hozzájuk tartozó klipek nagy része eléggé konkrét, mind szöveg, mind vizualitás tekintetében. Inkább érzelmi hatást szeretnétek elérni a zenétekkel vagy egyfajta küldetéstudat is mozgat benneteket?
Matt Tong: Szerintem lehetsz egyszere explicit az ötleteidet tekintve és hagyhatsz egy bizonyos űrt is – bármi is legyen az – a művészetedben, hogy a közönség oda illeszkedhessen be.
Ebből a lehetőségből pedig minden művésznek ki kéne hoznia a legjobbat! Személy szerint engem nem nagyon érdekel, mit gondolnak az emberek arról, hogy mivel próbálkozunk vagy mi az, amit valójában csinálunk.
Ha törődnénk vele, az arra kényszerítene minket, hogy megfogalmazzunk valami egyértelműt és kiálljunk mellette, viszont ez nem mindig lenne szerencsés. Ez egyfajta elterelésként hatna.
Brexit: ugrás a sötétbe – Indulatok döntöttek észérvek helyett
A kilépési megállapodás határidejének közeledtével nem meglepő, hogy a XXI. Század Társaság március 21-i találkozója Brexit: ugrás a sötétbe címmel is e téma köré épült. Az esemény házigazdája Kocsis András Sándor volt, a társaság elnöke. Horváth Gábor, a Népszava főszerkesztője Losoncz Miklóst, a Budapesti Gazdasági Egyetem professzorát kérdezte.
ContextUs: Nem rejtitek véka alá a nem tetszéseteket, ha közügyekről van szó. Részt vettetek az ellenállásban a Brexit szavazásnál és Trump hivatalba lépése előtt is. Más, számotokra fontos ügyeket is egyértelműen a szövegeitekbe fűztök. A Fact Music cikkében úgy hivatkoznak rátok, mint a szavazati jog megvonásának a politikai hangja. Közéleti szerepvállalásotok kimerül a zenétekben vagy aktivistaként is jelen vagytok más platformokon, esetleg tüntetéseken felszólalóként?
MT: Ebben inkább Ryan jeleskedik, aki pártfogója a menekülteknek és azoknak, akik emberkereskedelem túlélői vagy annak veszélyében vannak. A zenekarban ő az, aki a legközelebb áll ehhez az aktivista világhoz és minket is a jó ösvényen tart.
De őszintén szólva az, hogy megélhetést teremtsünk a zenélésből, azt jelenti, hogy a turnézás tölti ki az időnk jelentős részét.
Eközben persze hangot adunk a világgal és a történelemmel kapcsolatos aggályainknak a zenénken keresztül. Azonban aktivistának nevezni magunkat meglehetősen sértő lenne azokra nézve, akik nap mint nap kint vannak terepen és feláldozzák az idejüket, energiájukat, és kockára teszik mentálhigiénéjüket.
ContextUs: Ha körülnézünk a világban és igazán észrevesszük, ami történik, akkor nem túl biztató a kép. A legtöbb művészeti ág pedig ezekből a negatív energiákból is táplálkozik, ez a ti esetetekben különösen igaz. Optimistának tartjátok magatokat, akik keresik a megoldást a problémákra?
MT: Óriási közhely, de a zene megváltó ereje mindig ott motoszkál a gondolatainkban. Ez optimistává tesz minket? Nem szükségszerűen, de igyekszünk nem az optimista-pesszimista dimenzióban meghatározni magunkat. Már túl öregek és túl cinikusak vagyunk a tisztán fekete vagy fehéren körvonalazott eszmékhez.
ContextUs: A Noisey cikkében olvastam, hogy nem hívnátok magatokat politikai bandának. Ti csak reflektáltok a világra, aminek a részesei vagytok és ami minden nap megszólít benneteket. Meglátásotok szerint mitől válik politikaivá egy zenekar?
MT: Ki tudja! Szerintem a „politikai” eléggé elcsépelt, jobban szeretem a „tudatos” és „öntudatos” szavakat. A politikai fórum mindkét oldalán vannak olyanok, akikre ezek igazak lehetnek, csak vannak olyanok, akik szeretik magukat gonosznak beállítani. Ennyi az egész.
ContextUs: Inkább szabadtéren szerettek játszani, ahol látjátok az előttetek elterülő tömeget vagy klubokban, ahol talán jobban érvényesül a hangzás?
LT: Minden esetben a kisebb klubokat szeretjük.
A hangzás is jobb, sokkal intimebb a légkör és inkább közösségi az élmény a közönséggel. Együtt vagyunk ebben az egészben és egymásból táplálkozunk.
Mikor minden klappol, akkor az egy olyan este, amire az életünk végéig emlékezni fogunk.
ContextUs: Ha éppen nem művészek vagytok, akik egyenlőségről, elnyomásról beszélnek és nincsen a kezetekben hangszer vagy mikrofon, hogy mindezt közvetítsétek, akkor mivel foglalkoztok?
MT: Jelenleg ez teszi ki az időnk legnagyobb részét, habár mindegyikünknek vannak különböző projektjei, amikkel párhuzamosan foglalkozunk. Úgy kell elképzelni ezeket a projekteket, mint a fantom applikációkat a számítógépen, amik észrevétlenül feltelepülnek és befészkelik magukat a RAM memóriába.
Algiers – “The Underside of Power” (Official Video)
From Algiers’ new album ‘The Underside of Power’ released by Matador Records and available now: http://smarturl.it/TheUndersideOfPower Directed, Produced & E…
ContextUs: Mondani szokták, hogy a művészet üzlet. Ti ezzel mennyire értetek egyet az influenszerek világában és mikor az első számú információforrás a közösségi média?
MT: Egyáltalán nem értek egyet! Úgy értem, hogy persze, szeretnénk megélni belőle és ezért elengedhetetlen anyagi elismerésben is részesülni az erőfeszítéseinkért, de ez minden, amit kérünk.
Az összes stressz ellenére olyan elégedettek vagyunk a munkánkkal, ami csak kevesekről mondható el.
Mivel kapitalista rendszerben élünk, mindig lesz egy olyan ködös terület, ahol művészet és kereskedelem fedi egymást. Muszáj építkeztünk és talpon maradnunk. De vajon fel is kell áldozni az alapelveinket az eladásokért? Nem, persze, hogy nem! Az influenszerek csak dicsőített forgalmazók, semmi többek.
Algiers az A38 Hajón: A kicsit maguknak való gospel-punkok – Kritika
Először látogatott Magyarországra az Algiers, hogy az A38 Hajó színpadán bemutassa, mi is az a gospel-punk. A négytagú zenekar január 29-én érkezett Budapestre második, The Underside of Power lemezük promózásának céljából. All power to the people – hirdeti a zenekar mottóját a színpadra, a dobok fölé kifeszített plakát.
ContextUs: Már visszatérő vendégek vagytok nálunk. Számíthatunk rátok jövőre is?
LT: Igen! Ezen a nyáron mindenképpen, és ha minden igaz, jövőre is, akkor már az új albumunkkal.
CV
Az Algiers atlantai zenekar 2007-ben kezdte meg pályafutását. Franklin James Fisher, Ryan Mahan és Lee Tesche alapította meg, azóta Matt Tong is csatlakozott a bandához. Zenéjükre sok irányzat volt hatással, mint a gospel, a poszt punk és más, különböző indusztriális műfajok. Első nagylemezük, az Algiers 2015-ben jelent meg, 2017-ben jelentették meg a kritikusok által sokat dicsért The Underside of Power lemezüket. Nemrég áttették székhelyüket Londonba az általuk egyre kevésbé kedvelt Amerikából, nem csoda, hogy dalaik is társadalom kritikusak és nem félnek odaszólni a világ vezetőinek. Nevük is Franciaország algériai háborújára utal.
