Nem mindig egyszerű átlépni az országhatárokat, nehezen jutnak át a könyvek Magyarországra Erdélyből vagy fordítva. André Ferenc költő, az első Erdélyi Slam poetry Bajnokság győztese így olyan kiadót válaszott első kötetének, mely a szótagadó címet viseli, ami mindkét országban jelen van. Andréval vettük górcső alá első kötetét, ahhoz kapcsolódóan a mémeket és a kultpolitikát, amely ugyan kiszólásokkal, de fel-felsejlenek, mint például az emigráció.
ContextUs: Úgy tudom, anekdota is kialakult az első köteted körül. Többen gratuláltak a megjelenésedhez, miközben neked fogalmad sem volt, minek örülnek.
Ó, a drága fantomkötet, én nagyon szerettem őt! Igazán egyszerű a recept: össze kell barátkozni egy milliárdossal, majd megkérni, hogy béreljen fel embereket, akik azt terjesztik, hogy már megjelent a köteted. Így az emberek folyamatosan beszélnek róla, ezáltal létrejön egy elvárás, egy piaci igény, ezért amikor tényleg sikerül kiadni, kilométeres sorok duzzadnak majd a könyvesboltok előtt, és visítva olvassák majd fel a verseid. Ez nekem nem igazán jött be, valamiért a milliárdosok nem akartak a barátaim lenni. Valójában én sem egészen értem, honnan indult a legenda, de hazudnék, ha azt mondanám, nem szórakoztam jól. Egy időben az a poén is futott, hogy Horváth Benji írja a verseimet, a jó szövegeket az ő nevén közli, a szarabbakat az enyémen adjuk ki, ami tiszta win-win helyzet. Bár ezzel is elég sikeresen összezavartuk a népet.
ContextUs: Hogyan jött szóba a Jelenkor Kiadó?
Az igazság az, hogy bármit is akarjunk bemesélni magunknak, az országhatárok a mai napig masszívan ott pöffeszkednek Magyarország és a “túliak” között. Ezt pedig a látszat ellenére nem mindig olyan egyszerű átlépni.
A könyvek mindenképp nehezen jutnak át rajta, és bár az elmúlt években javult a helyzet, azért a ragyogástól ez még nagyon messze áll.
Mivel élt bennem a gyanú, hogy úgy Romániában, mint Magyarországon lesz egy pár elvetemült, aki olvasná a kötetet, ezért olyan kiadóban gondolkodtam, amely mindkét országban elég látványosan jelen van. Ugyanakkor fontosnak tartottam, hogy a könyv ára legyen elérhető és a Jelenkor verseskötetei elég megfizethetők.
ContextUs: Pedig mintha az elsőkötetesek a Scolar Live sorozatát választanák, mint például Ferencz Mónika, Stermeczky Zsolt Gábor, Juhász Tibor vagy épp Borda Réka. Megfordult a fejedben, hogy az első „profiszerződésed” az imént említett kiadó lesz?
Akkor még nem, mivel amikor elküldtem az első kézirat változatot a Jelenkornak 2016-ban, akkor még nem sok jel utalt arra, hogy a fiatal, kortárs irodalom felé ilyen látványosan fog nyitni a Scolar. Azóta viszont egyértelművé vált, hogy nem pöcsölnek, hanem komolyan veszik ezt a vonalat. Juhász Tibi második kötetét még nem sikerült olvasnom, a többiekét viszont igen, és szerettem is őket mind. Izsó Zita kötetét pedig tűkön ülve várom, nem csak azért, mert továbbra sem hazudtolták meg magukat és pofátlanul szexi az a borító, de az utóbbi időben Zita elég súlyos verseket közölt. Kíváncsi vagyok, hogyan állnak össze egy polip szíveivé.
André Ferenc verse: tékilenc: az utolsó android / ContextUs
én vagyok a magyarországi nagykereskedés rémálma, a kiégett partitárgy a héten. vagyok hegek kezelése, kerekasztal vacogása. kihullott hajszálak belsejébe préselt álmokat hordozok a borító alatt. felhasadt bőrréteg alatti gyermek vagyok, állatok szerepe a higgadt hajnallal, lehajtható asztal alatt fészkelő madarak tériszonya vagyok. egyre több játék reagál ellenem az éjszaka közepén.
ContextUs: Az első kötet általában vékonyak, nem annyira terjedelmesek, mint a szótagadó. Hány év versei sejlenek fel a lapokon?
Azért volt fontos, hogy ilyen vastag legyen, mert így nehezebben használható könyvjelzőnek, legfeljebb prózakötetekbe fér bele. Igazából kettős kényszer dolgozott bennem. Az egyik, hogy ha már druidák rebesgetik tűz körül a rejtélyes kötet megjelenését, akkor ne egy harminc oldalas notesszel álljak elő.
A másik, hogy hajlamos vagyok egy idő után eltávolodni a szövegeimtől, ezért le akartam zárni az eddig elkezdett irányokat és valami újat kipróbálni.
Tudom, hogy nem úgy tűnik, de így is rengeteg vers maradt ki, komoly vacakolási munka van amögött, hogy ennyire meghúztam. Többek között Parti Nagy Lajos, Kovács András Ferenc, Borbély Szilárd, Csehy Zoltán köteteit tartottam mintának, ők sem mindig annyira szűkszavúak. Emellett úgy gondoltam, a kötet az áráért, ha már nem jó, legalább sok legyen.
ContextUs: szó-tag-adó… Mit akar kommunikálni a cím?
Ez a munkacím még nagyon korán, valamikor 2012 környékén fogant meg, az a vers, amiből érkezett, végül bele se került a kötetbe. Azóta sokat rágódtam, hogy maradjon-e vagy keressek valami mást. Egy adott ponton majdnem átváltoztattam zajszennyezésre, de a designer időközben készített egy mintatervet a munkacímmel. Javasolták, hogy fontoljam meg, biztos át akarom-e nevezni. Tetszett a borítóterv, meg a barátaim, akiket megkérdeztem a dologról, többnyire a szótagadó mellett voksoltak, ezért ez. Egyelőre nem bántam meg. Az értelmezésére viszont nem szeretnék rátelepedni, nem tartom szerencsésnek, amikor a szerző nagyon befolyásolni akarja a kötet befogadását a magyarázataival, úgyhogy meghagyom az értelmezési bulit az olvasónak, jó eséllyel nálam jobb megfejtésekkel áll elő.
ContextUs: Már az első oldalon több olyan idézettel jelzed, hogy igencsak fellelhetőek a szótagadóban a popkulturális textusok, utalások. Sőt, egy ismert Facebook-oldal, a Classical Art Memes kontentjeiből is citálsz. Az 1960-as években létrejött Fluxus művészeti csoport egyik legfontosabb célkitűzése a művészet és az élet közti határok elmosása, és azt vallották, minden művészet. Osztod te is a hitvallásukat?
A mém igenis művészet. Komoly szabályai, poétikái vannak, fontos a betűtípus, a képválasztás, a formátum, mert például egy trollface mém vagy egy Good Guy Greg ma fölöttébb kínos volna. A mémek félig-meddig intermediális haikuk vagy polaroidok.
Rettentően fontos a kép és a szöveg viszonya, és bár célja a szórakoztatás, valahol többnyire mégis tragikomikusak. Egy igazán jó mém viszont képes bennem létrehozni azt az élményt, amit egy műalkotás befogadásakor tapasztalok.
Azáltal, hogy bemutat olyan élethelyzeteket, hangulatokat, tapasztalatokat, melyeket rengetegen ismernek, mégsem teljesen banális, illetve, ha a kép és a szöveg viszonya létrehozza az eminens mémhez szükséges feszültséget, létrejön a műalkotás tapasztalata. És, ha a befogadó látja, hogy az adott mémre többezren reagáltak, tudatosulhat benne, hogy nincs egyedül, ez pedig segíthet szembenézni komoly mentális problémákkal.
A művészetet kizárólag az élet felől érdemes figyelni, a műalkotást a szándék hozza létre. A mémek pedig az élettel lépnek párbeszédbe, és költőként úgy érzem, feladatom, hogy megpróbáljam tematizálni, ami hatással van a gondolkodásunkra. Bármi lehet művészet, egy piszoár sem műalkotás önmagában, de ha kiállítótérbe kerül, akkor létrejön a feszültség. Ehhez viszont fontos az alkotói szándék.
ContextUs: Ezek szerint a Wellhello, a Watch my dying dalai vagy épp Steve Roggenbuck nevű youtuber szavai, amelyek mind-mind fellelhetőek a szótagadóban, is lehet művészet?
A művészetet gyakran valami szakrális cuccnak képzeljük el, amit nagy emberek művelnek isteni sugalmazás hatására. Ha valaki csak a fióknak írogat, meg sem mutatja senkinek, arról valahogy fel se merül, hogy művészet lehetne. Aztán bumm, és van egy Kafkánk! A művészet szó kicsit lufiszagú, mert van benne egy értékítélet: egy Shakespeare-vers egyértelműen művészet, de egy kamasz verse valahogy többnyire nem az. És nem tiszta, hogy hol kezdődik el a művészetség, hol ez a skála, amely a művészet és nem művészet között húzódik, és hol billen át valami a műlakotási stádiumba.
Egy death metal-szám miért ne volna művészet? Vagy a Wellhello dalai? Steve Roggenbuck pedig költő is, kötetei jelentek meg, felolvasóestekre jár.
Persze, évezredes probléma meghatározni, hogy mi a művészet és mi nem. Én inkább a zsigereimre hagyatkozom. Ha egy jó műalkotással találkozom, legyen az film, regény, vers, Vivaldi vagy a black metál, festmény vagy mém, azt én érzem a zsigereimben, valahol a gerincben végigfut a műalkotás tapasztalata. És gyanítom, hogy másban is hasonlóképp működik.
ContextUs: És mintha a román líra lazább lenne a magyarhoz képest, inkább urbánus, nem?
Talán igen, de ez inkább csak sejtés, sajnos nem vagyok eléggé tájékozott, hogy ilyen kategorikus kijelentéseket tegyek. Bár néha azért kicsúsznak a számon, de bízom abban, hogy ez nem a legszörnyűbb módja a sztereotipizálásnak. Ahhoz, hogy lássam, tényleg milyen különbségek figyelhetők meg a két költészeti hagyomány között, ahhoz komolyabb odaállás kell, mint az egyszerű olvasói attitűd. A román líra mintha asszociatívabb volna, kevesebb szigor és több játék jellemezné, nem a szikár logika vezetné, inkább a hangulat.
Oroszország keményen bünteti azokat, akik mémeket posztolnak
Mi is közlünk időnként mémeket, például itt és itt. Részben, mert mindennél jobban ki tudnak fejezni, meg tudnak ragadni egy-egy jelenséget, másfelől nagyon szórakoztatóak. Nálunk kevésbé szabad országokban viszont a hatalom nem tartja ezeket viccesnek. Sőt, van, ahol a mémgyártás-és posztolgatás kifejezetten kockázatosnak számít.
ContextUs: A „minden művészet” elve mellett közrejátszott a fent említett popkulturális idézetek beemelésében a marketing, azaz szélesebb réteget tud megszólaltatni az első köteted?
Nem hiszem, hogy amiatt jelentősen változna egy kötet eladása, mert szerepel benne egy Magashegyi Underground-idézet. Valóban létezik egy ilyen tendencia, hogy “ha beleírom, hogy ájfon meg vájfáj, akkor kajálni fogják a fiatalok”. De ez elképesztően gagyi cuccokat képes produkálni. Nem nézem hülyének az olvasóimat, hogy egy ilyen clickbaittel lekenyerezhetők legyenek, legalábbis nagyon remélem, hogy nem azok.
Számomra ezek az utalások azért fontosak, mert az engem körülvevő világot igyekszem leírni, és ennek a világnak ugyanúgy hangsúlyos része Esterházy Péter meg Kis Grofó. A költészet a kultúrából kell inspirálódjon, márpedig bármennyire is furcsa érzés ezt tudatosítani. De a magyar beszélők elég nagy százaléka tudja, hogy mi az a Mónika-show, tehát tagadhatatlanul a kultúránk része, ennek következtében pedig az irodalomnak valamit kezdenie kell vele.
ContextUs: De mit keres egy-egy, mostanában igen népszerű spinner minden lap alsó sarkában?
Szerintem az a spinner a legjobb dolog a kötetben. Ma már gyógyszereket promóznak úgy, hogy ha kettőt veszel, akkor kapsz mellé egy spinnert, úgyhogy kissé lejárt lemez. Amikor kitaláltam, hogy kerüljön bele, akkor még komolyabb trend volt – bár tudtam, hogy lecseng, mire megjelenik a könyv.
Az volt a cél, hogy ezáltal a könyv játékra hívja az olvasót. Ha ott van benne a fidget spinner, ami az ember alkotta tárgyak Nicklebackje, akkor az visszavesz egy kicsit a kötet szigorúságából, megszűnik a szakralitása és használati eszközzé lesz.
Márpedig ebben Weöres a példaképem; én is azt szeretném, hogy a verseim az emberek hasznára váljanak, ha csak csodálni akarnak valamit, arra ott a mélytengeri horgászhal.
ContextUs: A mémek beemelését értelmezhetjük tudatos elszemélytelenítésnek, annak újrakonfigurálásának?
Nem sok konkrét mémet emeltem be. Inkább azért fontosak, mert általuk egy másfajta figyelem alakult ki, ennek viszont egyértelműen ott a lenyomata. És legtöbb versem elég személyes, legalábbis a megszólalásmódjában mindenképp az. Szóval nem elszemélytelenítésről van szó, hanem inkább pont a személyesség újrakonfigurálásáról. Nem az volt a cél, hogy azáltal határozzam meg a versek alanyait, hogy miben különböznek másoktól, hanem, hogy mik azok a leheletnyi gesztusok, amelyben pont ugyanolyanok, mint bárki más. Bizonyos értelemben mindenki leírható mémek gyűjteményeként, azaz mutasd a mémeket a telefonodon és megmondom, ki vagy.
ContextUs: Több vers előtt is szerepel egy-egy idézet, gyakran zenekaroktól/előadóktól. Azt éreztem, mintha háttérzajként is funkcionálnának.
Menthetetlenül zajszennyezett környezetben létezünk, állandóan szól valahol a rádió, a YouTube, ha bemész a boltba, kint a buszmegállókban, zúgnak az autók, kiabálnak az emberek, dörög a föld a metró miatt. De ha kimész a természetbe, akkor is általában előkerül egy hordozható hangfal.
Úgy tűnhet, panaszkodom, de nem, én bizonyos mértékig szeretem ezt a zajszennyezést (bár túl lehet tolni), az ember adaptálódik.
Vannak tökéletesen hanszigetelt szobák, állítólag meg lehet őrülni egy ilyen térben, én még nem próbáltam. Szinte mindig hallgatok zenét írás közben, legyen az Nicki Minaj vagy Prokofiev. Kamasz koromban azt gondoltam, hogy ha nagy leszek, akkor egy alkoholista rocksztár leszek. Hát, majd következőben. A mottókat viszont nem csak ad notam célzattal választottam, az adott írások továbbgondolások, rájátszások az idézett versekre, dalszövegekre. Sokszor egy-két mondat ragad meg bennem valahonnan, azokból kezd elcsírázni a vers.
ContextUs: Az elmúlt években érezni egyfajta tendenciát a depoetizálást illetően a kortárs lírában. Ám mintha te széllel szembe mentél volna.
Igen, bár nem vagyok a stilizált versnyelv magányos farkasa. Mohácsi Balázs, Borda Réka, Biró Krisztián, Nagy Hajnal Csilla, Kali Ágnes, Sánta Miriám és még rengeteg fiatal szerző elég finoman bánik a nyelvvel. Szóval nem mondanám magam lázadónak, inkább egy másik vonalat képviselek. A depoetizálás lehet rendkívül izgalmas, viszont borzasztó kínos is, ha rosszul alkalmazzák, gyakran rossz verseket próbálnak meg eladni “depoetizált” címkével. Próbálkoztam én ezzel a megszólalásmóddal, de nagyon nem ment. Talán majd legközelebb.
ContextUs: A rímek terén is rebellis akartál lenni? Néhol páros rímben írtál egy művet, néhol szabadversben.
Szerintem semmi lázadás nincs ebben, ahhoz valami radikális elfordulás kéne a hagyományoktól vagy valami elleni állásfoglalás, de úgy érzem, ilyesmi nem került a kötetbe. Inkább az, hogy csak igyekeztem minél többféle megszólalásmódot kipróbálni, mert nem bírtam sokáig ugyanolyan hangulatú, formájú verset írni. Ezért van szabadvers, rímes vers, hexameter, repetíció, különböző versbeszélők, stb. Rémálmom az önisméltés.
ContextUs: Ha már rebellizmus! Ahogy ismerlek, nem rejted véka alá a véleményed. Legutóbbi interjúdban például ekképpen fogalmaztál: „egy képviselő idejön, nyilatkozik összetartásról meg hazaszeretetről, de közben felhergeli a románságot, ő aztán hazahelikopterezik, mi pedig isszuk a levét annak a jóságos összetartásnak. És a homogén nemzetállamos jó ötleteikről ne is beszéljünk.” Te hogyan éled meg a magyar-román kettősséget?
Elég sokféleképpen élem meg. De akkor most induljunk el egy irányba, mostanában ezen túráztam egy kört! Gyakori az a vélemény, hogy aki határon túli, az ne szavazzon, mert nem az ő dolga. Azonban elkerülhetetlenül is az anyaország csápjai vagyunk, és bár rendelkezünk némi önállósággal, de ha ott történik valami, az általában ránk is elég keményen hat. Augusztus 10-én a csendőrök rendkívül erőszakosan léptek fel a román tüntetők ellen, Bukarestben, könnygáz, verés, egy ember utólag bele is halt sérüléseibe.
A román rádióban hallottam ilyen megnyilvánulást utána, hogy a tüntetők közé “beszervezett emberek, provokátorok” okozták a zűrzavart, akik “sorosisták”. Ijesztő volt!
Tehát Soros György már nálunk is ellenségkép, szóval elég sújtó módon inspirálódnak a magyar politikából. És nem a jó értelemben, mert továbbra sem terveznek autópálya hálózatot kiépíteni. Na, mármost, ha ezt a homogén nemzetállamsdit, a kirekesztősdit, kisebbségi problémák eltussolásának király, kis ötleteit is átvennék, akkor bizony Erdélyben sokan félrenyelnénk a pálinkát. És amíg a magyar politika igenis beleszól a határon túli vidékek működésébe, addig senki sem mondhatja, hogy ne szavazzon, aki nem él ott.
ContextUs: Az iménti idézetről akaratlanul is eszembe jutnak a tusványosi beszédek, például Orbán Viktor miniszterelnöktől.
Tusványos, a magyarországi véleménnyel szemben nem Orbán Viktorról szól. Igen, kimennek oda és meghallgatják az úgynevezett “Orbán-koncertetet”, elég sokan, de a fesztivál résztvevőinek 90%-a azért megy, mert az évek során Tusványos egyfajta gócpontja lett Székelyföldnek. Kamaszok oda járnak kiviselni magukat, fiatal szülők ott találkoznak évente egyszer régi barátaikkal, a medvék pedig hallgatnak egy kis Bagossyt.
Én kamaszkoromban nem is tudtam, hogy mi történik a különböző sátrakban, hogy milyen politikusok vannak jelen, és főként nem érdekeltek a beszédek. Sokszor az esti koncertekre sem jutottunk el, annál jobb bulik alakultak ki random helyeken. És nagy a gyanúm, hogy a legtöbben a mai napig ugyezzel a szándékkal mennek szórakozni oda. Hogy a tusványosozók a politikai érdeklődéssel jóformán párhuzamosan léteznek, sokan fel sem fogják, hogy ott van-e a miniszterelnök, s ha igen, melyik országé. Szóval nincs értelme nagyobb jelentőséget tulajdonítani neki, mint egyéb beszédeinek.
ContextUs: Annak ellenére, hogy megvan a magyar és román közéletről a véleményed, nem igazán lelhető fel egy közéleti utalás sem a szótagadóban. Tudatosan le akartad csupaszítani a politikától, vagy egyszerűen nem sejlett fel benned az affinitás?
Sajnos nem látom át kellően a politikát, hogy tényleg hitelesen tudjak róla verset írni, pedig a jó közéleti költészetet tudom szeretni, mint Petri, Tóth Krisztina, Szálinger, Orbán Ottó, stb.
És bár egyértelműen nem közéleti lírát művelek, azért vannak itt-ott elejtve utalások a kötetben.
Elvégre semmi sem csupaszítható le teljesen a politikától, minden mozdulatunk, gondolatunk politikai, csupán fokozatok vannak.
ContextUs: Például?
Az erdélyi közéleti utalások minta erőteljesebbek, például a szilvafákban az egyirányúsított lélegzet párbeszédbe lépik az indokolatlanul egyirányúsított csíkszeredai forgalommal, és ha már csík, akkor az sem véletlen, hogy import sört isznak a versben, nem helyi terméket. Vagy a fidget spinner versben az, hogy darazsak nyelvén kiírták a nevét a kolozsvári helységnév táblák kapcsán kialakult vitára reflektál. De a pályaív című vers annak hatására született, hogy én úgy éreztem, szeretnék nőügyekkel foglalkozni, az undorfinban pedig többek közt az emigráció merül fel. És még elég sok helyen rejtőznek apró kiszólások, de igyekeztem belesimítani őket a szövegekbe.
ContextUs: Kiírtad magadból az elmúlt éveket és készen állsz a következő kötetre? Vagy egyelőre lefoglal a román költők antológiájának fordítása, amelyért Babits Mihály Ösztöndíjat is elnyerted?
Kiírtam magamból az egész elmúlt évezredet is, szóval nem sok maradt a következő kötetnek, úgyhogy arra még várni kell. Valószínűleg az rövidebb lesz. A román antológia pedig folyamatosan jön létre, mert nagyon sok szerzőt szeretnék lefordítani még. Terv szerint Lavinia Braniște, Anastasia Gavrilovici, Teona Galgoțiu versei vannak még, de valószínűleg kerülnek még nevek az egyenletbe.
ANDRÉ FERENC – II. Országos Slam Poetry Bajnokság DÖNTŐ
II. Országos Slam Poetry Bajnokság Döntő TRAFÓ 2013. november 15. videók Szabados Márk és Polgár András http://slampoetry.hu/ https://www.facebook.com/SlamPo…
ContextUs: Először slammerként ismerhettünk meg. Az első Erdélyi Slam Bajnokságot meg is nyerted 2013-ban. Azonban ma már inkább mintha a hagyományos költészet élvezne prioritást az életedben – nem olvashatunk híreket rólad a slam világából.
Egyeltalán nincs nagyobb hangsúlyban az írott alapú költészet, továbbra is aktívan foglalkozom a slammel, tervezem elméleti szempontból is megvizsgálni. Ugyanakkor Erdélyben nem tartottam szünetet a slamben, vezettem kreatív írás workshopokat, dolgozunk az itteni csapattal rendesen, felléptünk egy raklapnyi városban, fesztiválokon. Egyszer eljutottunk Felvidékre is, szerveztünk ünnepi produkciókat a Nest csapatával. Egyik legkúlabb projektünk egy 3 nyelvű slamrendezvény volt Kolozsváron, a Beat Babel, ahol egy német slammer, valamint román és magyar slammerek beszéltek a nyelvhez való viszonyról, kisebbségi-többségi létről, interkulturális párbeszédről, meg ilyesmi.
Szóval unatkozni nincs idő, ha slamről van szó. Talán az tűnt fel neked, hogy Magyarországon kevesebbet léptünk fel, de Kolozsvár-Budapest mégiscsak egy 7 órás út, szóval az ember meggondolja, hogy rááldozza-e azt az időt, pénzt és energiát, hogy eljusson mondjuk egy slamklubra. De ahova hívnak, szívesen megyünk. Jelenleg a Beatwándor nevű audiovizuális zenei spoken word csapatra fókuszálok, az is elég jól pörög, jártunk vele Kolozsváron, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, Budapesten kétszer, FISZ-táborban, már Brassó, Marosvásárhely. Tervezünk Győrbe is menni, és egyéb meghívásokról is szó volt. Szóval az előadott költészet nem szorult a háttérbe.
