Mi is történt pontosan 70 éve? Többek között megtalálták a Holt-tengeri tekercseket, kidolgozták az első ősrobbanás-elméletet, megkezdődött a szuperszonikus repülés. Mindeközben Edinburgh-ban…
1947
Egy évszám. Kinek mi jut eszébe róla? Nekem, személy szerint, anyukám születése – ezúton is kívánok neki sok erőt, jó egészséget! Magyarországon épp elkezdik magukat jól érezni a szovjetek, Erdélyben pedig a románok. A Magyar Kommunista Párt megnyeri a kékcédulás választásokat, csalással; Romániában I. Mihály királyt lemondásra kényszerítik, megkezdődik a kommunista rémuralom. Kissé távolabb tekintve: a Brit Birodalom szétesik: India és Pakisztán két különálló állammá alakul, erről Salman Rushdie csodálatosan ír néhány regényében; az ENSZ közgyűlése dönt az angol mandátumterület, Palesztina kettéosztásáról – egy arab és egy zsidó államra; azonnal polgárháború robban ki, napjainkig megoldatlan konfliktussal. Míg a világ másik felén Új-Zéland elfogadja a brit parlament által felajánlott teljes függetlenségi rendeletet, utolsóként a Domíniumok közül. Nem mellékesen, először kerül be miniszterként egy hölgy az ottani kabinetbe (azért itt meg kell említenem, hogy az első női nagykövetet azonban Magyarország adta a világnak, Bédy-Schwimmer Rózsa személyében, aki 1918-19-ben teljesített szolgálatot Svájcban).
Művészetek
Megszületik Nádasdy Ádám, Kartal Zsuzsa (imádom a verseit); Paulo Coelho, Stephen King és Salman Rushdie; viszont eltávozik Hans Fallada (Mi lesz veled emberke? című regénye máig élénken él emlékezetemben). Ugyanebben az évben látja meg a napvilágot David Bowie, Glenn Close, Arnold Schwarzenegger, O. J. Simpson, és Farrah Fawcett (a leggyönyörűbb Charlie-angyal) is.
1947-ben kiadják Ray Bradbury első novelláskötetét; megjelenik Albert Camus Pestise, Thomas Mann Doktor Faustusa, és Alberto Moravia A római lány című regénye. Itthon Déry Tibor A befejezetlen mondatés Németh László Iszony regényét, valamint Szabó Lőrinc Tücsökzene és Weöres Sándor A fogak tornáca verseskötetét lehet megvásárolni a könyvesboltokban.
Radványi Géza Valahol Európában alkotása mozikba kerül; Marilyn Monroe debütál a filmvásznon és bemutatják Elia Kazan Gentlemen’s Agreement (Úriember megállapodás) nagyjátékfilmjét, amely aztán besöpri az Oscar- és a Golden Globe legfontosabb díjait.
Színházi szempontból? Nos, Magyarországon megalakulnak az első színházi szakszervezetek; Kolozsvárott már a második évfolyam indul el a Magyar Zene- és Színművészeti Konzervatóriumban, amit éppen a feljebb említett I. Mihály király alapított. Bertolt Brecht, miután a tengerentúlon Amerika-ellenes tevékenységgel vádolják, visszatér Európába; Peter Brook Stratford-upon-Avon városában rendezőasszisztensként dolgozik a New Shakespeare MemorialT heatre-nek (a mostani Royal Shakespeare Company).
Edinburgh International Festival…
A legenda szerint az összművészeti fesztivál ötlete 1942-ben egy csillagfényes éjszakán született meg, amikor is a későbbi – első – fesztiváligazgató, Rudolf Bing, és a Glyndebourne Festival Opera alapítójának felesége, Audrey Milmay operaénekesnő hazafelé sétáltak a város főutcájának számító Princes Streeten, John Gay Koldusopera előadása után (az eredeti mű bemutatásának 200. évfordulójára született meg Bertolt Brecht és Kurt Weil Három garasos operája, amit a hazai közönség Koldusoperaként ismer).
A valóság azonban ennél sokkal prózaibb: a feljebb említett fesztivál a második világháború alatt szünetelt, Salzburg és München, a hagyományosnak számító művészeti fesztiváloknak otthont adó városok helyszíneit kisajátították a náci propagandisták. A londoni Old Vicet lebombázták; ezért égetően szükségessé vált egy új helyszín felfuttatása, ahol a világ legnagyobb alkotói évente megmutathatták magukat és vigaszt nyújthattak a háború által meggyötört közönségnek. A maga számtalan művészeti intézményével, ősi szépségével és bejárhatóságával, Edinburgh tökéletes helyszínnek mutatkozott. Arról nem is beszélve, hogy jócskán kívül esett a „veszélyeztetett” területeken.
Mindez napjainkra is igaz. Bár az elmúlt időszak erőszakos cselekményei az itteni városvezetést is „elengedhetetlen” és „meghatározatlan” időre foganatosított biztonsági intézkedések bevezetésére sarkallta. Cardiffban, a BL-döntőn láttam először ezeket a kapukat. Lehet, hogy növelik a biztonság-érzetet, és megakadályozzák az őrülteket, hogy valamilyen gépjárművel a tömegbe hajtsanak, de iszonyatosan rondák…
Természetesen, mint minden fesztiválon, a fellépők meghívásos alapon léptek/lépnek fel. És természetesen mindig akadnak olyanok, akik sérelmezik, hogy őket nem hívták meg, nem kerültek be a „kiváltságosak” közé…
…és a Fringe
…pedig az ő művészetük is hasonlóan értékes, megüti a mércét. Személy szerint engem ez a vita fáraszt; minden fesztiváligazgató, versenyelőadás-válogató, még ha szakmai alapon dönt, akkor is szubjektív, mert vannak preferenciái, egy értékrendje és a körülmények: csak bizonyos számú előadást lehet meghívni, vagy éppen csak a költségvetésre kell tekintettel lenni.
De attól szép és kerek a világ, hogy mindig voltak/vannak/lesznek „lázadók”. Jelen esetben nyolc (csak csendben jegyzem meg: brit) társulat, akik hívatlanul megjelentek, és saját maguk költségvetésén – kisebb helyszíneken – bemutatták előadásaikat a Nemzetközi Fesztivál „szegélyén”. Próbáltam felkutatni ezen renegát együttesek nevét, de csak annyit találtam, hogy az Akárki kritikája kapcsán született meg a Fringe mint kifejezés. Hogy ez a mai napig is él, azt mutatja, hogy Fortuna sipkáján bizony „bojt” lettek; olyan hagyományt teremtve, ami több mint kétszáz „perem” fesztivál születését eredményezte. Wellingtontól Hollywoodig, Calgarytól Hong Kongig a világon mindenhol meghonosodott a Fringe; Magyarországon 2006-2012 között rendezték meg, ötször Budapesten, Pécsett és Kecskeméten pedig egyszer-egyszer.
A lebonyolítási rendszer változó; Edinburghban az a jellemző, hogy a társulatok több mint három héten keresztül minden nap színpadra lépnek. Ez idén összesen háromszáz helyszínen 3.398 különböző produkció 53.232 előadását jelenti, amiből 686 (mármint a háromezer-négyszázból) ingyenes. Vannak, akik erre az időszakra időzítik a bemutatót, 2017-ben 1.683 új műsor kerül színpadra.
Ezek a számok ép ésszel felfoghatatlanok, legalábbis szerintem. A jelentősége mára kicsit túllihegett, bár mindenki úgy vág bele, hogy itt történik meg a nagy áttörés. Kétségtelen, az évek során olyan alkotók jelentek meg, akiknek a Fringe jelentette az ugródeszkát: Emma Thompson, Mike Meyers, Hugh Laurie, Sam Mendes és Rachel Weisz. De ahogy a The Stage (az Egyesült Királyság egyetlen színházi [heti]lapjának vezető kritikusa, Mark Shenton fogalmazott: ő már nem tudja követni ezt az őrületet, ezért el sem jön; bár ezrével kapja az e-maileket, hogy ezt feltétlenül nézze meg, arról meg mindenképpen írjon, mert egyedülálló a világon, soha nem volt jobb produkció a földkerekségen).
Összevetések, anomáliák, kritikák
Erre van az a vicc, ugye, hogy a lepényhal megy előre… A Nemzetközi Fesztivál résztvevőit meghívják, fizetik a szállásukat, a kajájukat és viszonylag magas napidíjat is bezsebelnek. A Fringe fellépői azonban saját költségükön vesznek részt. Namármost, egy helyszín bérleti díja 1.000-5.000 font, a szállás napi 40-100 font/szoba (nem szállodában vagy hostelben!), három hétre a kaja-pia, ha nagyon takarékos az ember, akkor 500 font/fő. Ha ingyenes az előadás (Free Fringe), akkor biztosan veszteséggel zárul a kaland. Ha belépőt szed a művész, akkor talán kijön null-szaldóra; természetesen itt a ténylegesen független alkotókról beszélek, mert a nagy helyszínek (Assembly, Pleasance, GildedBalloon, Underbelly) –tulajdonképpen már valamilyen szinten egy különálló fesztivált hoztak létre – fellépőinek anyagilag is meg fogja érni a vállalkozás.
Ha valaki azt gondolná ezek után, hogy akkor legalább a nézőknek megéri, hogy ekkora előadás-dömpingben lubickolhatnak, hát az bizony óriásit téved. A helyi lakosok többsége mostanra már erre a periódusra időzíti a szabadságát, és kiadja a lakását – horribilis összegekért. De a szállodák és hostelek árai is az egekbe szállnak (külön árkategória az augusztusi hónap!), a vendéglátó-ipari helyiségek kicsit óvatosabbak ugyan, de a felkapott, népszerű éttermek, kocsmák egy enyhe 10-15%-os áremeléssel „örvendeztetik” meg az idelátogatókat. Nem csodálom: a teljes évi bevételük felét-kétharmadát termelhetik ki ebben a periódusban.
A Nemzetközi Fesztivál programját kritika nem érheti, bár az én meglátásom szerint idén kevésbé átütő/meghatározó, mint tavaly. A Fringe felhozatalát most már évek óta kritizálják azzal, hogy felhígult, kiüresedett. Az mindenesetre tény, hogy a produkciók fele vagy stand-up comedy, vagy egyszemélyes előadás. Ezt magyarázhatjuk a költségekkel. Ami feltűnt nekem, hogy több tucat (de az is lehet, hogy több száz) előadás már a tavalyi fesztiválon is volt, ezek nyilván azok, amelyektől anyagi hasznot is remélnek a fellépők. Jómagam ezen változtatnék, de Fringe „politikája” a kezdetektől fogva egyértelmű: bárki bármivel felléphet, mindenfajta megkülönböztetés nélkül (ha ki tudja perkálni a költségeket).
És mégis…
Őszintén, tavaly már nagyon vártam a fesztivál(ok) végét. Hogy kiürüljön a város, hogy a buszok ne késsenek félórákat, hogy „visszakapjam” kedvenc kocsmámat, hogy ismét le tudjak pihenni az imádott parkocskámban, és magányos lehessek a tengerparton. Aztán június végén érezhetően eluralkodik egyfajta várakozás, vágyakozás az embereken. Hirtelen vibrálni kezd valami a levegőben. Július közepén-végén gomba-módra épülnek fel a már megszokott helyszínek, aztán augusztus elején ismét, újra beindul(nak) a FESZTIVÁL(ok). Jó estét, jó tapsolást!
